dudás sándor : Mikor az arcok

 

 

Mikor az arcok

szeretik egymást

tavaszt érezni,

virágos zsongást.

 

El?ször szemek

pásztáznak mennyet;

testország nyílik

a szerelemnek.

 

Hol b?rt rafinált

pihe borzongat,

szárnyuk mocorog

az angyaloknak.

 

Mikor a szájak

egymáshoz érnek,

távoli tüze

lobban a vérnek.

 

El?táncolnak

zeng? rejtelmek,

fénybe fényt sz?nek

nászdalra kelnek.

 

Lassan az id?

belép a sorba,

kanala öblös,

tányérja csorba.

 

Tavaszt érezni,

virágos zsongást,

mikor az arcok

szeretik egymást.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.