Bonifert Ádám : Vagány oratórium-részletek (2)

Az újpesti vagányok emlékére, akik közé magam is tartoztam. És akikre név szerint is emlékszem.*

 

Alapprogram

 

Holnaptalan napok születnek,

órák és percek mind üresek,

csak mersz létezik, nincs gyávaság,

tam-tamot ver félrecsúszottság.

 

Utca anyánk, grundos apánk

nevel, terhet pakol reánk,

ügyelj arra, ami sanda,

csakis egy a fontos, a banda.

 

Nem az idő a lényeges,

messze nézni nem érdemes,

egy a mérce, az tündököl,

uralkodónk, az ököl.

 

 

Ökölszabály

 

Mindig a legkisebb kezdte,

ha más bandával találkoztunk,

„Anyámat szidod?” – ezt kérdezte,

és bármilyen választ kaptunk

 

már ment is Csibi, nagy szigorral

„Öcsémet bántod?” – ezt harsogta,

s megvolt az ürügy, pár pofonnal

a becsületért indultunk harcba.

 

Mert ürügy nélkül verekedni

tilos, az utca kódex szerint,

de ha ok volt rá, kellett tenni

a becsületért valamit.

 

Egy öklözött csak egy ellen,

kettő nem támadhatott rá egyre,

mert indok nélkül csak bunyó volt,

de így ok volt a küzdelemre.

 

Nem volt kés, fél tégla, vagy más,

csak a kéz, az ököl csatázott,

„pofonvölgyben” nem volt nagy sérülés,

ere a banda-etikett vigyázott.

 

Pösze Borcsát hazavágták

 

Nem tartozott a bandához,

de ő is az utca kölyke volt,

jókedvű lány, mindig fütyült,

vagy slágereket dúdolt.

 

Szeretett velünk csavarogni,

akár az üzlete rovására,

alkonyatkor néhány menetet

lenyomott, aztán jött hozzánk mustrára.

 

Jól ment a buli, sokszor vitték

szigetre, fák, bokrok közé,

s amíg nem jött egy újabb kuncsaft

hozzánk jött erőt gyűjteni.

 

Olykor elmesélte egy-egy esetét

a kamaszok tátott szájjal hallgatták,

nevettük a sok balga pasit,

kik a szerelemet pénzért vették.

 

Néha, ha éppen jó kedve volt,

a bandát is megjutalmazta,

egyik-másik vagány számára

megmutatta, hogy is zajlik a dolog.

 

Aztán egyszer valaki elkapta,

pénzét elvette, s élte véget ért,

rövid sorsát keményen élte,

a banda szépe elsiratta.

 

Eljártuk érte a „Nyitku rázsát”,

mert az volt igaz, hogy hozzánk tartozott –

Pösze Borcsa, utca kedves lánya,

látod, az időn túl is létezel.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.