Sorozat

Matyi, a kissé görnyedt hátú, hajléktalan férfi még alig múlt negyvenéves, de ötvennél is jóval többnek látszott. Szeméből már rég eltűnt a csillogás, tompa, reménytelen tekintettel bámult a világba.    

István megmagyarázhatatlan ellenszenvet érzett a perifériára szorult emberekkel szemben. Viszolyogva mérte végig az elhanyagolt külsejű hajléktalanokat, a kukákban turkáló koldusokat, miközben gőgös eleganciával nézegette ápolt körmeit, fésülgette lágyan omló hajfürtjeit, igazgatta frissen vasalt ingét, s elégedetten állapította meg, ő minden [… Tovább]

Amikor István egy kora őszi napon végleg kiköltözött a kertjébe, még megvolt a kocsija. Igaz, alig tudott már benzinre pénzt szerezni, de semmiképpen nem akarta eladni a Fordot, féltve őrizte egykori jómódja szimbólumát, mintha minden jóra fordulhatna, amíg megvan a [… Tovább]

Egy elkóborolt hazánkfia vallomásaiból… — Rá és a sok magyar disszidens fiatalra emlékezve hozom előre.       folyt köv.  

    A következő napok borzasztóan teltek. Kattogott az agyam, hogy is lesz ezután? A távolság köztünk kilométerekké nőtte ki magát. Ilyen messziségből esélytelen meghallani a másik hangját. Így aztán kínos csend költözött fájdalmaink közé. S közben jártak a gondolataim. [… Tovább]

Miután Ágnesék megtudták, hogy Romániában még egy halottnak is kell érvényes személyi igazolvány, nekilátnak saját irataik kiváltásához…     Természetesen a bürokráciával való hadakozás férfi feladat. Ő az, aki harcra termett. Ez már férfisors. No, igaz, a pénteki kaland jó [… Tovább]

    Az arc nélküli lány arca kirajzolódni látszik. Ismerem. Egészen jól. Volt egy közös ügyünk. Zoltánnak hívják, aki történetesen az ő férje. Tíz évvel ezelőtt történt egy tavaszi reggelen, hogy Zoltán belegyalogolt az életembe. Szélsebesen jött szemben a járdán, [… Tovább]

Illusztráció: saját festmény     — Nem tudom, ki szórakozik velem, de ez már annyira bosszant, agyon verem azt a semmirekellőt, aki minden nap meglop! — acsarkodik a boltos. — Ma is hiányzik a tejből, joghurtból, de még a túrós [… Tovább]

TITKOK KÖNYVE — részlet — Illusztráció: saját festmény     Valahol, az egyik olyan városban, amelynek határában hatalmas kémények jelzik a szocialista iparosítás előrehaladtát, él egy kedves házaspár kislányukkal, első emeleti szoba-konyhás lakásukban. Úgy telnek napjaik, mint mindenki másnak ebben [… Tovább]

TITKOK KÖNYVE — Részlet — Illusztráció: saját festmény     Osztanak, szoroznak, végül kölcsönt is kell kérni, mert az induló jegyzetfüzet-csomagot sehogyan se bírják megvásárolni másként. Hát még az orvosi kezdő készletet: sztetoszkópot, köpenyt, vérnyomásmérőt… megkezdődik a család eddigi legnagyobb [… Tovább]

Illusztráció: saját festmény, 70 x 50 cm, vászon-olaj   Zsák csüng a magasban, árnyéka belengi a teret… Félhomályban csak egy vaságy, és valami távoli zene dereng. Mert a zsák formája olyan, eltűntet magában mindent… Szennyese, ha egyáltalán volna, eltakarná, játszhat [… Tovább]

Illusztráció: saját festmény     A napok csak nagyon lassan telnek, érzéketlen a világ történéseire. Tudja, nagyon rosszat tett, amikor magához vette gyermekeit, de nem bír nélkülük élni. Nem akarja, hogy a három gyermek szétszakítva, egymástól elidegenülve nőjön fel. A [… Tovább]

Illusztráció: saját festmény     — Holnap bemegyünk vásárolni — mondja, s megöleli az apró termetű kislányt. — Nekem? — nyitja tágra szemét. — Igen, tudod, amiért most itt vagy vendégségben, lesz a kisdobos-avatás, felajánlottam anyukádnak, megveszem az egyenruhát neked. [… Tovább]

Illusztráció: saját festmény    

Bea érzi, számára itt a vég. Barátnői csaj-buliba hívják, hogy felejtse kicsit a stresszet…   Amikor kissé másnaposan jött be hétfő reggel a részlegre, Anti bá’val futott össze. — A főnök pénteken minden tízpercben kifakadt: „Trixi semmit sem csinál egész [… Tovább]

Egy elkóborolt hazánkfia vallomásaiból…   Arra ébredek, hogy fázom, nyakam megmerevedett a fotel vállán… világos reggel van. Jé, ez a pléd meg hogyan került rám? Mozdulok, a takaró sarkával fellököm az egyik csészét, csörömpöl a tálcán. Már nyílik is az [… Tovább]

Egy elkóborolt hazánkfia vallomásaiból…                                                                                               A tálcán sajtosrúd morzsái, üres teáscsészék, kannában kihűlt tea maradéka… és két üres sörösdoboz. Kint álmából ébredez minden, a bekúszó sápadt fény még nem járja át a szobát, a szavakból életre kelt sok-sok [… Tovább]

Egy elkóborolt hazánkfia vallomásaiból…   Teljesen besötétedett, ahogy követtem egy darabig a kedves néni által megjelölt utat, aztán amikor nem láttam semmi utcanév táblát, csak mentem, mentem, amerre a lábam vitt. Elfogytak a házak, már valami országút félén haladtam, a [… Tovább]

Egy elkóborolt hazánkfia vallomásaiból… Most a folytatásra vagyok kíváncsi… — De nem ebből a táborból vittek Kanadába, hisz kaptam képeslapot tőled Bécsből is. A schönbrunni kastély parkjának részlete van rajta. Azt írtad rá, azért nem levelet írsz, mert tudod, hogy [… Tovább]

Mit hoz a holnap?   A hó az éjjel mind elolvadt, sütött a nap, latyakos tócsákban verebek fürödtek vidáman. Lia korán ébredt, megint egy új élethelyzetet kell megszoknia. Volt min gondolkodni, mert Mária alaposan kinyitotta a szemét. Ebből az új [… Tovább]

  A pályaudvarról gyorsan kijutott, villamossal igyekezett a külső kerületbe. Ott egy kis utcában az egykori fodrászat talán ma is létezik, hiszen Ágnes, a tulajdonos még fiatal volt, legfeljebb a személyzet változhatott meg, az pedig most pont jól jönne. Évekkel [… Tovább]

— de nem szólt semmit. Mária megértette a tekintetet, és gyorsan kimagyarázta magát. — Nem, nem jól értette kedvesem, csak ha esetleg szüksége lenne egy nagyon jó ügyvédre, akkor talán… persze, ha nincs saját ügyvédje, akkor ajánlani tudom a Dénes [… Tovább]

— Mária örömére — a panzióból. Jó minőségű, de nem teljesen új darabokból álló kevéske ruhatárát mostanában vásárolta. Egy turkálóban vett, piros utazótáskába pakolta, mely jobb napjaiban talán ragyogó piros lehetett, de most pont olyan volt, mint új gazdája. Minőségre [… Tovább]

  Valamiért, szinte az egész osztályban általános idegesség uralkodott. Noha még csak május vége volt, mindenki izgett-mozgott a helyén. Az egészségügyi szakiskola harmadikosaira ez évben egy hónap gyakorlat is várt, amit a kijelölt kórházakban kellett teljesíteni. Akik nem voltak hajlandók [… Tovább]

*   Semmi emléke nem maradt erről az eseményről. Az elméje rendkívül jól működött, mindent törölt, még a szégyenét is. Mert ha senki nem tudja is, hatalmas, jóvátehetetlen szégyenként élte meg ezt az alkalmat. A lelke bűnnek könyvelte el, az [… Tovább]

*                       Az öröm, hogy rátalált erre az emberre, aki nem hazudozik neki, nem ígér semmit, elmondja, hogy családban él, a felesége jó asszony, csak elpilledt a kapcsolat. Az egyik fia már végzett jogász, aki [… Tovább]

a pókerarc * 2   A durva parasztviseletű idegen két napig ült a fogdában. Ezalatt Nomis felügyelő többször is kihallgatta, de nem sokra ment vele.       Konok, hallgatag ember volt, aki nem sokat beszél, és úgy tűnt, hogy tiszta szórakozás [… Tovább]