Kádár Sára Hajnalka : A nyúlfiak 3.rész

Az erdő megelevenedett, halkan ropogott az avar, villogó szemek figyelték őket…

 

Valami furcsa változás történt az erdőben. A friss hajtások, amelyeket annyira szeretett Bugri, keserűvé keményedtek, Talpas ropogós füve sárgára aszalódott. Csak Kormos kedvenc bogyói virítottak a bokrokon egyre szebben. A fákról rozsdás levelek hullottak a földre, a táj ág-bogán ökörnyál lengedezett, s a Nap aranyszíne megfakult. A reggelek egyre hűvösebbekké váltak, nehéz köd ülte meg az erdőt.

A testvérek fázósan bújtak össze a kotorékban, alig fértek el benne. Vagy a kotorék ment össze vagy ők nőttek meg? Még a fölöttük ágazó vadbodza is elpártolt tőlük, egyre ritkábbak lettek a levelei. Anyjuk se járt már haza, máshol vert tanyát.

Gyakran elkóboroltak étel után kutatva. Bugri pedig el-eltűnt mellőlük, s csak a napkelte hozta haza. Aggódtak is miatta eleget a testvérei.

— Hol kódorogsz olyan sokat? — nyuszogták haragosan. — Ne feledd, mindig leselkedik ránk a Veszély.

Bugri csak nevetett rajtuk.

— Nagy vagyok, már nem félek,/ a Veszéllyel szembenézek — dudorászta vidáman. — Az erdő szélén finom csemegére leltem. Illatozó káposztásra!

— Káposztásra? — csillant fel Talpas és Kormos szeme.

— Este elviszlek oda, akarjátok?

— Akarjuk, akarjuk, hogyne akarnánk! — lelkendeztek a testvérek.

Azzal egymáshoz simulva boldogan elaludtak.

Alig pislogott a Hold fel az égre, amikor Bugri, Talpas és Kormos útnak indult csemegézni a káposztásba. Vidáman ugrándozva haladtak.

— Hú-hú… hú, Hú-hú… Hú-hú..! Óvatosabban nyulacskák! — kiáltott utánuk Bagoly néne.

De a testvérek izgalmukban meg sem nem hallották. Az erdő megelevenedett, halkan ropogott az avar, villogó szemek figyelték őket. Ilyenkor mozdulatlanná merevedve lapultak a földre. Aztán, uzsgyi! — rohantak tovább. Éhesek voltak, s korgó hasuk elfeledtette velük Veszélyt.

Gyérülni kezdtek a fák, világosodott a táj. Kiértek az erdő szélére.

 — Itt van a finom káposztás! — visított fel önfeledten Bugri, s eszét veszítve rohant ki az erdőből. A testvérek utána. Nekiestek a káposztaleveleknek, degeszre tömték hasukat, s a mennyei illat teljesen elbódította őket!

 Ekkor éles fényvillanás cikázott, majd irtózatos dörgő hang rázta meg a csendet. Bugri felugrott, de azon nyomban nagyot puffanva a földre zuhant! Talpas és Kormos rémülten menekült az erdő felé. Szívük majd kiugrott a helyéből! Még egy villanás és robaj követte őket. Az erdőszéli bokor alatt lapulva várták testvérüket. De hiába, nem jött.

 A kétlábú Veszély pedig felemelte Bugri élettelen testét a földről, s a vállára vetve elindult a másik irányba.

Kormos és Talpas sírva, visítva rohant haza a kotorékba. Már csak ketten maradtak.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kádár Sára Hajnalka
Szerző Kádár Sára Hajnalka 59 Írás
Kádár Sára Hajnalka vagyok, Erdélyben Sepsiszentgyörgyön élek. Írásaim – többnyire kis próza- egy része emlékezés a felnevelő székely falu jellegzetes alakjaira, szokásaira, a szocialista rendszer keserű, embert próbáló világára, de jelen van bennük a ma emberének gondja, öröme is. Egyszóval középpontban az ember áll. Mesét és verseket is írok. Nyomtatott és internetes antológiákban, folyóiratokban jelentek meg, valamint két saját kötetben is, címe: Visszapillantó 2014 ,és Az élet felém 2015 . szeretettel üdvözlök mindenkit.