Vandra Attila : A táltos lánya 10. Karkály a kacsalábon forgó kastélyban

A lányrablóknak meglepetésben van részük. A Bolant tévedésből menkvinek néző Karkály és Csanád szembeszáll a támadókkal, igaz, Karkály és Lelle hősi halált halnak a hont védelmében, de öt támadó is otthagyja a fogát. Babbát viszont Csengével és Borsikával együtt elrabolják.

 

— Az jó ötlet, fiam! Legyen, aki vezesse a túlvilágon. [5] Készítsétek el a két rézorrú babát! — fordult a gyászoló szülőkhöz. — Vigyázzatok, jól vonjátok be az arcát rézzel, nehogy tönkremenjen az áldozati vértől. Öltöztessétek fel őket [6], vigyétek a hátba, s helyezzétek el őket a bejárattól balra. Karkály és Lelle lelke figyel minket. Ha látják, hogy a rézarcú babájuk gondját viseljük, visszatér a lelkük, segíteni minket.[7] Ha elhanyagoljuk, megfeledkezünk róluk, ellenünk fordulhatnak.

— De ugye, én is elmehetek Karkály rézarcú babáját gondozni?

— El, fiam!

Amint Kál hazaért csapatával és a megmentett Csengével, a lány odament Csanádhoz.

— Köszönöm!

— De hát nem én mentettelek meg! — értetlenkedett a fiú.

— Ha te nem gyújtod meg azonnal a vésztüzet… Talán soha nem érnek utol, amint nővéredet és Borsikát sem sikerült.

— A szádok-kürtöt Karkály fújta meg… — hárította a dicsőséget.

Kál, a gyula megállt előtte.

— Bár nem értél még abba a korba, amikor a legényeket férfivá avatjuk, helytállásodért kivételt teszünk. Idővel nagy harcos lehet belőled. Megvan minden adottságod hozzá. Bátor vagy és szerény. Hamar felméred a veszélyt, és nem veszted el a fejed, hanem cselekedsz. Fejedbe nem száll a dicsőség, és nem teszed magadévá mások erényeit. Sokat kell még tanulnod, de én megelőlegezem neked a bizalmat — nézett körül, ellenzi-e valaki. Mindenki bólogatott.

A beavatási szertartás már a vége felé közeledett, amikor Hetény felállt, és odament Csanádhoz. Egy kerecsensólymot ábrázoló pajzsot adott át neki.

— Ő egy tur ul.[8] Vezéreljen útjaidon, csatáidban. A magasból csapjon le ellenségeidre, legyenek bár sasok, penék[9], vagy egyebek. Hontunk öregjei úgy mesélik, amiként nagyapáiktól hallották: két testvér egy szarvast üldözött. Egyik repülni tudott [10] és felszállt a levegőbe, és onnan lőtte nyilát a szarvas állatra, és megölte. Büntetésként, fenn kell éljen a magasban. Testvére lett hontunk első vezére. [11] Ám repülő testvérünk onnan fentről figyel ránk. Időnként felszáll az égig érő fára, és közvetít Numi Torum felé.

Másnap kizárólag a férfiak részvételével [12] feláldozták a fehér csikót, amelyet Hetény ajánlott fel, és ez alkalomra áthozott az Obon túlról. Vérét Regő a két bábu arcára csorgatta, majd a két hősi halott testét eltemették. Empet egy edénybe helyezték, amelyet a szájával lefelé tettek Karkály mellé a sírba. [13] A szertartás végeztével, a ló húsát elkészítették, és a turon [14] elfogyasztották. A ló bőrét fejével és a térden aluli résszel együtt kiakasztották egy közeli fára. [15]

 

 

 

[1] Népmeséink kacsalábon (csirkelábon) forgó kastélya valójában az uráli népek halottasháza. Levágott fák törzsére épült kunyhóféle, melyben az elhunyt lelke közelebb van az éghez (az égig érő fa tetejéhez) így könnyebben feljut a lelkek birodalmába. A népmeséinkben, (s az uráli, tatár, mongol és szláv népmesékben is), szereplő kacsalábon-csirkelábon forgó kastély a halál allegóriája. A hős a táltos, aki valójában a halálból menti meg a lányt. https://japanesemythology.wordpress.com/comparing-japanese-mountain-crones-or-hags-yamaumba-jigoku-no-baba-datsueba-and-the-universal-mountain-crone-at-the-edge-of-river-of-death-and-the-underworld/

[2] A szó eredeti ugor alakja kus, még nem hőst, hanem fiatalt jelentett. http://www.uralonet.nytud.hu//eintrag.cgi?id_eintrag=211 A mai hős jelentés már honfoglalás után kapcsolódott a szóhoz.

[3] Itt csapat, had értelemben használja a szót.

[4] Az Árpádkori Kána település feltárásakor kerültek elő rituálisan feláldozott kutyatetemek. http://mult-kor.hu/cikk.php?id=24185

[5] Őseinknél a kutya kiemelt „szent” jellegére utal khtonikus szerepe. Dr. Vörös István szerint a kutya khtonikus lény, az alvilág birodalmához tartozó, halott kísérő, közvetítő és lélek hordozó állat. Mindenesetre nem emelkedett a kimondhatatlan nevű medve, turul(sólyom) és szarvas szintjére. Bálint Csanád és Dienes István vetik fel a kenézlői és a gádorosi nyakörves kutyaábrázolásokat megőrző veretek szerepét. Barba Rafael Péter szerint az a tény, hogy a vadászó (kutya) és a vadászott (szarvas) állat különválasztva szerepel, továbbá, hogy a gádorosi leleten a kutya nyakán – a kenézlőihez hasonló – hármas tojásmintával jelzett nyakörv látható, teremtés- és eredet-mítoszi tartalmat hordoz. http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=3819

[6] Szabó Szilvia dr. szerint: „Ez utóbbi az urál-altáji népeknél jellemzően előforduló kultuszforma, az elhunytat szimbolizálva egy kisméretű faragott bábut tartanak a házban. Az özvegy ezt halott uraként dédelgeti, öltözteti, lefekteti és eteti. A család az elhunytat védő mentorának tekinti, és a családtagok állandó helyet biztosítanak neki a bejárattól balra eső területen. A védelmi funkció csak akkor valósul meg, ha a család tagjai nem követtek el vele szemben mulasztást. Mindazoknak azonban okuk van tartani tőle, akikkel a háziak nincsenek jó viszonyban. Kettős szerepe van tehát, egyszerre jó és rossz szellem ez.” http://www.arts.u-szeged.hu/download.php?docID=25480 Hozzátenném, hogy az obi ugoroknál még XX. század derekán is élő gyakorlat volt. Solymossy Sándor szerint e bábu a vasorrú bába őse, mely a népmeséik szimbolisztikájában mindig a túlvilágon él a kacsa- (liba-, csirke-, kakas-)lábú kastélyban, melyről már láttuk, hogy az uráli népek  halottasháza). A mesék a táltos küzdelmét szimbolizálják a halállal, azért kell a túlvilágra mennie, és megküzdenie a boszorkánnyal.

[7] A kísértő lélek középkori babonájának forrása e hit.

[8] Tur = szent (Numi Turum), ul = ragadozó madár de más állat is lehet a manysi nyelvben, turuj pedig rétisas. Tehát turul=szent állat. Általában a turult a török nyelvekben található tugrullal hozzák kapcsolatba. A csagatáj toğrul (ejtsd tórul) vadászsólymot jelent. Ám a csuvas tura is istent jelent és a magyar ragadozó-madárnevekben megtalálható ul tag mely önállóan van jelen az ölyv szavunkban (régisen ülü) benne van a bagoly, karvaly, keselyű madárneveinkben is. A mongol éppúgy mint a török történelemben létezett Tooril, (más forrásokban Toğril) kán, de mindkettő a magyar turul nemzetség (Árpád-ház) után, tehát a magyar turul nem származhat belőlük. Felmerült bennem a kérdés, hogy Árpád népe, a tarján véletlenül nem a Tur-Jenőből eredeztethető-e?

[9] Jelképes utalás a török népekre (farkaskultusz) és a szkíta-szaka indoiráni népekre, a sas fiaira. A magyar eredetmondában feltehetően a „sasok támadták meg a népet” a besenyő támadásra utal, melyben a turul (népe) megmentően lépett fel, s utána lett a vérszerződés.

 [10] Sólyom volt. A másik medve.

[11] Manysi monda http://mek.oszk.hu/12200/12225/12225.pdf Van egy allegórikus értelmezése is. A repülni tudó (sólyom), vagyis a táltos tabut sértett, ezért kiközösítették.

[12]A lóáldozatokon (akárcsak a már említett medveáldozatokon) kizárólag a férfiak vehettek részt. http://www.vasiszemle.hu/2010/01/fodor.htm

[13] http://mult-kor.hu/cikk.php?id=24185

[14] Halotti tor-on. Numi Turum nevét Numi Torem alakban is láttam.

[15] A hantik (osztjákok) lóáldozatáról: „Az állat bőrét fejével és a térden aluli lábrésszel együtt díszül és örök emlékezetül kiakasztják a bálványtemplomok fölötti fákra, és erre a célra a legerősebb fákat szemelik ki, leginkább olyan erdei lombos fát, amely hasonló a fenyőfához, de keményebb és kevésbé korhadó más fákkal szemben (Grigorij Novickij: Rövid leírás az osztják népről 1715. Fericz István fordítása.) Ugyanakkor: „A feltorozott ló bőrének (a bennehagyott koponyával és lábcsontokkal) póznára vagy a fa ágára való felterítése pedig szinte egészen biztosan élő szokás volt a honfoglaló magyaroknál is, akik bizonyos idő eltelte után a ló maradványait a halott mellé a sírba temették. Az osztjákok tehát a XVIII. században az ősi steppei lóáldozatot gyakorolták.” – Fodor István: Történelmünk kezdetei, http://www.vasiszemle.hu/2010/01/fodor.htm

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:55 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 729 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.