Kis Dzsong Un — 1. rész — Sakkparti tábla nélkül

Mottó: Egy kelet-ázsiai diktátor nevével való bármilyen hasonlatosság nem lehet kizárólag a véletlen műve

 

1. rész Sakkparti tábla nélkül

 

Michael Gun kijött a Denver&Dove vezetőtanácsi üléséről. Megelégedetten vett mély lélegzetet. Sikerült végigvinnie minden ötletét, s ezzel nagy lépést tett abba az irányba, hogy fiatal kora ellenére ő foglalhassa el nagybátyja, az öreg Henry Denver helyét az igazgatói székben, aki egészségügyi okokra hivatkozva már egy ideje kacérkodik a visszavonulás gondolatával. Intett a titkárnőjének, hogy nyugalmat szeretne, aki értett a szóból. Ám mielőtt becsukhatta volna maga mögött saját irodája ajtaját, kopogtak. Michael Gun a belépő köszönő hangját meghallva ösztönösen visszapillantott a félig becsukott ajtó résén át, azzal az ősi ösztönnel, amellyel egy férfi megsejti a Nőt. Elegáns, finoman sminkelt, gyönyörű harminc körüli nő volt a hang tulajdonosa. Michael Gun „véletlenül” rosszul csukta be a párnázott ajtót maga mögött.

— Jó napot kívánok. Julie McKenzie vagyok, a Julie McKenzie Parfumes tulajdonosa. Mr. Henry Denver ügyvéd urat keresem.

— Mr. Henry Denver az előbb ment haza. Hosszabb szabadságot vett ki — világosította fel a titkárnő. — Másvalaki nem segíthetne? Milyen jellegű ügyben szeretne tárgyalni?

— Be akarom perelni a Chanelt. Hitelrontásért. Mr. Denver már nyert ügyet ellenük. Ezért szeretnék személyesen vele tárgyalni.

A nő tekintete határozottságot sugárzott, hanglejtéséről lerítt, tudja, mit akar, s rendszerint el is éri.

— Ha a La Rochelle contra Chanel perre gondol, amelyben nemrég mondtak ítéletet, abban Mr. Michael Gun volt Mr. Denver segédje. Talán nem ártana konzultálnia vele. Előjegyezethetem… — keresgélt főnöke órabeosztásában.

— Küldje be a hölgyet — kapott az alkalmon Michael Gun.

Amint belépett az ügyvéd irodájába Julie, szempillantás alatt felmérte, hogy a férfi nem az ügyfelet, hanem a Nőt nézi. Felfele ívelő karrierje alatt megtanulta kezelni a helyzetet, és előnyt kovácsolni belőle. Ám ezúttal az ő pulzusa is felgyorsult.

— Miben segíthetek? — kérdezte az ügyvéd, amint a bemutatkozás után mindketten helyet foglaltak a két fotelben a kávézóasztal mellett, amelyre iratokat is lehetett teregetni.

Julie válasz helyett két nagyon hasonló alakú parfümös üveget tett az asztalra.

— Ezt két hete dobta piacra Chanel. Ezt pedig a Julie McKenzie Parfumes hat hete. A tartalmat ne nézze, az különbözik. Bizonyítani tudom, hogy az én üvegem design-terve már egy éve megvan.

— Miért zavarja önt, hogy terméke hasonlít a Chanel által forgalmazottal? Általában a kis cégek rendszeresen koppintják a nagy cégek designjait…

— Igen, az emberek tudják ezt, és azt hiszik, hogy én is. S ez rontja a cégem hitelét.

— Utána nézhetek?

— Természetesen, itt van néhány bizonyíték nyomtatva, vagy ha inkább elektronikusan akarja, megvan adathordozón is — vette elő a táskájából, majd beletúrva gyönyörű hajába, válla mögé helyezte.

— Amíg átnézem, miről is van szó, megkínálhatom egy kávéval? Vagy inkább visszajön holnap reggel kilencre?

— Inkább visszajövök holnap.

Az éles szemű titkárnő azonnal felfigyelt az apróságra, hogy Michael Gun, bár máskor csak saját irodája ajtajáig kísérte ki klienseit, ezúttal a folyóson búcsúzott el az új potenciális ügyfelétől. Rosszalló tekintettel telefonált Mr. Nortonnak, kivel főnökének másnap reggel kilenckor volt megbeszélése, más időpontot kért tőle. Ám semmi megjegyzést nem tett, hiszen ő csak egy titkárnő, ebbe nem szólhat bele.

Julie McKenzie másnap reggel kilenc előtt egy perccel jelent meg.

— Mr. Michael Gun már várja önt — intett a titkárnő az ügyvéd irodája felé.

— Megkínálhatom egy kávéval? — kérdezte az ügyvéd miután ügyfele helyet foglalt a fotelben.

— Megköszönöm. Cukor nélkül kérem.

Michael az intrafonon megrendelte, majd helyet foglalt ő is a másik fotelben.

— Meg lehet nyerni ezt a pert? — kérdezte Julie McKenzie.

— Meg — felelte az ügyvéd —, főleg ha peren kívüli megegyezés is benne van B tervként a pakliban. De egy évekig tartó pereskedés is, ami nagyon megterhelné egy ilyen kis cég költségvetését, mint az öné. Bár… Meglepően dinamikusan fejlődik.

— Tudom, épp ezért egy megegyezést ajánlok önnek. Önök vegyék át a per kockázatának egy részét, ugyanakkor én százalékot ajánlanék a nyert összegből.

— Nem szokásunk ilyen alkukat kötni az ügyfeleinkkel — hárított Michael Gun.

— Ha ön nem mer kockáztatni, én miként bízzak meg abban, hogy tényleg komolyan gondolta, amikor azt állította, ezt a pert meg lehet nyerni? — nézett a férfi szemébe, olyan mozdulatot mímelve, mintha a távozáson törné a fejét.

A férfi arcán alig észrevehető mosoly suhant át, mint aki átlát a szitán.

— Mennyi kártérítést akar követelni?

— Ezt önre bízom. Ön jobban tudja, mennyire lehet feszíteni a húrt. Aki sokat akar, keveset markol. A Chanelnek nagy presztízsvesztést jelentene egy második pert elvesztenie a Detroitban. Számára sokkal nagyobb áldozat az egész termékvonalát leállítani-kicserélni. Amíg számukra piti az összeg, hajlamosak lesznek peren kívüli egyezségre. Ugyanakkor nagy presztízsű cég. Ha túlfeszítem a húrt, az könnyen évekig való pereskedésbe torkollhat…

Az ügyvéd elismerően bólintott. Rövid szünet után szólalt meg:

— Kilencven százalék.

Most a nőn volt a gondolkodás sora.

— Nyolcvanra gondolt. Azért mondott kilencvenet, hogy alku után megkapja. Abba beleegyezem. De akkor a kockázat nyolcvan százaléka is az öné. Mert nem a cég nevében, hanem magánszemélyként hajlandó ezt a szokatlan felajánlást elfogadni, nemde?

Julie tévedett. Michael Gun csak tesztelni akarta. A férfi ugyan meghökkent a választól, de jól palástolta, legfeljebb egy szemvillanás árulhatta el. De most már nem is visszakozhatott. Hosszabb gondolkodás után szólalt meg ismét.

— Önt nem a pénz érdekli ebben a játszmában — vonta le a következtetést. — Egy dollárért is megérné, ha Chanel elismerné, öné az elsőbbség…

— Publikusan…

— Végeredményben Chanel nem járt el rosszhiszeműen… Ön az a cég, amelyik pert nyert a Chanel ellen… Nem rossz reklámkampány… S ha e publicitás elkerülése érdekében inkább fizetnének? — gondolta tovább az ügyvéd hangos szóval. — De ha nem tehetné publikussá, miként értesülne róla a világ?

— Ezért fordultam önökhöz — felelte a nő pajkos mosollyal.

— És vegyék önt komolyan… John Noname (Névtelen) ügyvéddel a háta mögött nem is állnának önnel szóba… Ami azt illeti, be akart húzni! Miközben kockázatot vállalok, nem fogok meggazdagodni e peren…

— Én? Idézze azt a mondatomat, amelyikkel nem mondtam igazat! Csak ügyvéd módra értelmeztem szavaimat. Hiszen ön hozzá van szokva az ilyen megfogalmazásokhoz. Lám, át is látott rajta. Egyébként, ha igazán ügyes ügyvéd, ki tudja harcolni a maga részét…

Talán kópéul kacsintott? Vagy csak a szeme rebbent meg? Az ügyvéd nem tudta eldönteni. Mindenesetre fantasztikus egy nő!

A titkárnő csengetett. A fél tízre előjegyzett ügyfél megérkezett.

— Elfogadom. Egy feltétellel: ma este együtt vacsorázunk… Ott megbeszéljük a részleteket. Vacsora közben nem zavarnak meg.

— Rendben. Előlegezem, nem fekszem le önnel — tette hozzá annak a nőnek a modorában, akivel már sok férfi kísérletezett.

— Akkor ön fizeti a vacsorát…

— Megegyeztünk… — állt fel Julie McKenzie. — Este hétkor a Ritzben.

 

Jean Lacroix Chanel detroiti kirendeltségének menedzsere kimért udvariassággal fogadta Michael Gunt és Julie McKenziet. Tudta, az ügyvéd jelenléte nem jelent jót.

Julie elővette a két üvegcsét, és egyenként az asztalra tette.

— Ez hamarabb jelent meg a piacon, mint ez. Bizonyítani tudom.

— S ki fogja elhinni egy nevesincs cégnek, hogy Chanel koppintott róla és nem fordítva? — nevetett gúnyosan Lacroix. — Véletlen egybeesés…

— S ön mennyivel fogja túlélni e székben a napot, amikor a sajtóban megjelenik a per híre? Párizsban mit gondolnak majd? — helyezte kilátásba Michael Gun.

A „sakkparti” eredményeként közös sajtótájékoztatón jelentették be: előfordulnak sajnálatos véletlenek, ugyanakkor a két cég együttműködését egy közös termék kifejlesztésében, amely az azonos alakú üvegcsében lát majd napvilágot mindkét cég nevét viselve. Amiről hallgattak: előző egyeztetésük szerint Julie McKenzie Parfums visszavonja a piacról termékét, Chanel pedig finanszírozza egy új dizájnnal rendelkező üvegcsével való helyettesítését.

— Amint látják uraim, e szakmában nem mindent a farkastörvény dönt el — fejezte be beszédét Jean Lacroix.

 

Kilenc hónap múlva megszületett Johnny Gun, három és fél kilóval, ötven centivel, és jó erős tüdővel…

Szerző Vandra Attila 778 írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miutén két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban korházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam klmiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakcióanalzis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.

13 Komment

Hagyj üzenetet