Nagy L Éva : Barátság határok nélkül II. rész – Törököt fogtam, nem ereszt

 

Aztán minden nagyon jól sikerült. A megérkezésük estéje felejthetetlen maradt valamennyiünk számára. Kecskemét patinás főterén találkoztunk a barátainkkal. Aki nem járt még itt, el sem tudja képzelni, milyen gyönyörű, harmonikus látványt nyújt régi épületeivel, hatalmas méretével. Itt nagy levegőt vehet az ember, van élettere. No és a templomok! Micsoda békességben megfér itt a református templom, a katolikus Nagytemplom vagy Öreg templom, aztán a görögkeleti egyház temploma a szép ikonjaival, és kissé odébb a Piaristák temploma.

Az egész teret a száztizenöt éves Városháza uralja, vele szemben pedig Kossuth Lajos szobra mutatja a kecskemétieknek a helyes utat. Messziről, a tér túlsó oldaláról idelátszik a volt Zsinagóga hagymakupolás épülete, amely most a Tudomány és Technika Háza, szemben vele pedig a csodálatos, szecessziós stílusú Cifrapalota, amely kiállításoknak ad helyet.

A főtér tulajdonképpen Kecskemét szíve. Jó nagy szíve van neki, tágas, világos, épp úgy, mint az itt lakóknak. Ez nem is egy tér, hanem három. A Szabadság tér kétszázhúsz méter hosszan nyújtózkodik, százhúsz méter széles. Két oldalról, a Városháza előtt odasimul hozzá a Széchenyi tér és a Kossuth tér. Ott találkoznak.

Nos, mi is ott találkoztunk a tér közepén a csobogónál a török barátainkkal. Itt nagy meglepetés érte őket, mivel egy régi ismerős várt rájuk: Farkas Gábor, az Európa Jövője Egyesület elnöke, akivel az elmúlt évben megbarátkoztak. Köszöntötte a csoportot, pezsgőt bontottunk, és akkor megszólalt az éjszakában Szabó Sándor tárogatója, aki kuruc nótákat csalogatott elő a hangszeréből. Fel is melegítette a szívünket annyira, hogy könnyet csalt a szemünkbe.

Másnap reggel a Városházán fogadták a csoportot. A díszterem a történelmi freskóival mindenkit lenyűgözött. Majd az SOS Gyermekfaluba vezetett az utunk, ahol az akkori Faluvezető nagy szeretettel fogadott minket. Mi már korábban ismertük egymást, hiszen első mesekönyvemet úgy adattam ki, hogy az ország összes SOS falujában élő gyermek kapjon belőle. Szívügyem a falu lakóinak élete, így természetes volt őket említenem, amikor török barátaink megkérdezték tőlem, kin tudnának segíteni Kecskeméten.

A következő nap reggeli után útra keltünk. Kunszálláson a Polyák Pékséghez vártak minket. Amint barátaink kifelé néztek az autóbusz ablakán, egyszer csak nagy moraj, török szavak az ajkakon, és látom, hogy a szemgödröcskéik megtelnek könnyekkel, és egymásnak mutatnak valamit az ablakon a távolba. Egy magas oszlopon kitűzve a magyar és a török zászló, kedves vendégváró meglepetésként!

Megérkezésünk után megtekinthettük a gyárat, finom ebéddel kínáltak minket, majd következett a második meglepetés: a pékség tanulói behozták az étterembe a saját készítésű, hatalmas, negyven személynek elegendő marcipán bevonattal készített tortát, amelyen a török zászló volt óriási szakértelemmel megformálva, színezve. Óriási meglepetés, tapsvihar, könnyező szemek és mély tisztelet Polyák Mátyásnak és feleségének Borikának. Meghívást is kaptak barátainktól Törökországba!

A következő napon Bugacra vittük a vendégeket, ahol megtekinthették a még akkor látható ősborókást, (azóta leégett egy része, és nem látogatható), a Puszta Múzeumot, ahol betekintést nyerhettek pásztornépünk életébe. Majd élőben láthatták a csodálatos magyar szürkegulya vonulását. Megdöbbentő élmény volt  számunkra a szilajménes dübörgése a pusztán. Délután a törökök külön tiszteletére rendeztek egy látványos folklórműsort. Vendégeinket leginkább a lovak és a csikósok bravúros mutatványa kötötte le, hiszen ők is ősi lovas nemzet utódai. A nap befejezése a Bugaci csárdában záródott. Új nap, új programmal: Kecel a virágok városa, minden évben csodálatos Virágkarnevált rendeznek. Aki akkor ott jár, a virágok színes, békés-harmonikus látványával találkozik. Utána pedig érdemes részt venni egy vidám borkóstolón, a hajósi pincesoron. Hazafelé a buszban ennek hatására török barátaink is lelkesen énekelték a magyar nótákat. Igaz, ekkor már mindannyian egy kissé törtük a magyar nyelvet.

Másnap a Nyíri erdő várt minket, és házigazdáink, Sulyovszkiék. Megtekintettük a ‘48-as emlékmúzeumot, majd lovas kocsikkal bejártuk a határt. Megtekintettük a kunsági küzdő népi játékok bemutatását, amelyet vendégeink is kipróbáltak. Késő este tértünk vissza a panzióba, ahol igen jól esett az ízletes vacsora.

Fogytak a napok, rohant az idő. Budapestre is felutaztunk, egy megbeszélt időpontban meglátogattuk az Országházat. Kívülről már mindenki ismerte és csodálta, a benti látogatás azonban nemcsak a törököknek, de még a magyar csoport tagjainak is élményt jelentett. Minden külföldinek kötelezővé kellene tenni a magyar Országház meglátogatását! Ezután egy zenés sétahajózás a Dunán tette még kellemesebbé a napot. Vacsora és tánc is társult a gyönyörű budapesti éjszakához.

Ellátogattunk Pécs városába, ahol megcsodáltuk a törökkori emlékeket, mint a Gázi Khaszi pasa dzsámija vagy a Jakováli Hasszán pasa dzsámija, a világhírű Zsolnai Porcelángyárat, a Misina-tető TV-tornyát. Majd Szigetvár történelmi emlékei, Harkány gyógyvize, hazafelé pedig a Kalocsai Paprika Múzeum voltak utunk érdekes állomásai.

Ezekről külön-külön könyvek jelentek meg, ajánljuk ezeket magyar és külföldi turisták figyelmébe egyaránt. Rengeteg sok csodálatos látnivaló van kicsiny hazánkban!

A búcsúesténket a Bujdosó tanyán tartottuk. Kecskemét környékén nagyon sok tanya van berendezkedve külföldi vendégek fogadására is. Volt ott minden, mi szem szájnak ingere! Egy piciny leányka, egy táncos növendék török zenére hastáncot lejtett barátaink nagy örömére. Egész éjszaka zenéltünk és énekeltünk.

A barátság pedig még mindig tart.

Ha nem is látogatjuk meg egymást csoportosan minden évben, személyes találkozások azért történnek. Szinte naponta tartjuk a kapcsolatot török barátainkkal az internet segítségével. Tavaly a Csiperó és a Kurultáj rendezvényein is találkoztunk velük, sőt a testvérvárosi kapcsolat eredményeképpen nemrégiben együtt ünnepelhettünk a kecskeméti Katona József Színházban is.

Jó dolog, ha az embernek vannak barátai! Magyarország szívesen látja a vendégeket a világ bármely tájáról. Remélem, írásommal kedvet csináltam hozzá.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Nagy L Éva
Szerző Nagy L Éva 67 Írás
beköszöntő kip-kop megjöttem köztetek vagyok talán ha mást nem is egy verssort hagyok ’54-ben születtem a sors fekete árnya sikoltott felettem éltem életem fénnyel és árnnyal küszködöm ma is e cudar világgal mióta ősz szitált sokkal bölcsebb lettem tudom hogy mi fontos mit kell ma már tennem szeretni az embert nagy- nagy tisztelettel örömet szerezni mindezt tiszta szívvel poéták Ti jóságarcú társak fogadjatok be hát Isten oltalmával