Szerelem

Szerelemkék álmok éjemmel játszanak,hajló törzs? fák közt suhan az id?,fényfonatból csavart indázó vágyakatszemfényveszt? módon varázsol el?. Gondból font kerítés szegte az utamat,? jött, s lebontotta – nyoma sincs ma már,karjában nem érzem – nincs, amit nem lehet,Vele csak táruló végtelen [… Tovább]

    Úgy ölj meg, hogy a seb felszaggassa minden örömöm, ami volt. Éjhasadásnyi őrületben  a vigasztaló szó is fájjon,  s magam lehessek nélküled összekulcsolt imákban, világgá kiáltott levetett rongy, félredobott nyűg, szentségtörő aki ma is félt még, hogy kinevethessem [… Tovább]

Nincs se szerelem, se isten. Magamat már kisemmiztem. A h?t?ben bontott bor áll, élet: koszos üvegpohár.   Megváltoztam. -te sem vagy az- Magamhoz se vagyok igaz. Aki nem hisz, szeretni gyáva: keményen él, de hiába.

Szabadság, szerelem   Szeretem szép szemed Szivélyes szikráját. Szeretem szíveknek Szenvedő szilánkját. Szeretnék szerelmi Szentesült szellemért Szeretni, s szenvedni Szerető szemedért.   Szeretnék szállni A szóban, a szélben, Szavalni szemedbe Szabadság szívében. Szállani szaporán, Szívemből szabadon, Szaladni szabályos, Szögletes szavakon. [… Tovább]

  Miért provokálod, óhajtod a tiltott gyümölcsöt? Miért hajtod ki bel?lem a jajt és a nemet, miért jó hallanod, azt, hogy nem lehet?   Hogyan foghatnám vágyaidat vissza? Hogyan koppantsak ujjaidra, mikor ezeket a szavakat hozzám írja?   S hogyan [… Tovább]

Meghalt a vágy, meghalt egy érzés, mely égetett, mint izzó parázs…       Tér és idő, ezekből keverték, keserű ital, de kiiszom, minthogyha lázas beteg lennék, ne álljon ott az asztalon. Meghalt a vágy, meghalt egy érzés, mely égetett, [… Tovább]

    Éjjel álmodom,majd képzelet fest képet – mindig csak rólad – *** Becsomagollakegyetlen földrenget?szívdobbanásba. *** Kápráztat a fény,der?t vetít napombalágy tekinteted…      

„…Tükörbe néznem most nehéz – csaló, ki vélem szembenéz…” Szerelmem mímeltem csupán!Ölembe zártalak, de tény –Karom lehullt rólad sután,mihelyt elült a szenvedély.   Becsaptalak bizony nagyon,pedig te szívedb?l szeretsz – Hazudtam azt, hogy egy napontalán a hitvesem lehetsz.   Tükörbe [… Tovább]

    Mikor két fűszál egymásba szeret, kitakarják a felhők az eget, s míg puha, meleg ágyat vet a föld, egy fuvallattól föllibben a zöld.    

Ne kérdezd, mit hoz a holnap. Nem tudom. Kábultan, álmodozva járok, léptek nélkül veled, úttalan-úton fényárban hordom a vakságom.   Csillagösvény visz, megbúvó hold-tavi kráterek méhe lobbant lángra. Engedd szomjadat szomjammal oltani, öleljen gyümölcshozó ágad.   Repít a vágy. Látod, [… Tovább]

      Keblén szítja a vágyat,már a szerelem is csecsr?l ital,mámoros dámák nyelvén izzad a forrás,nyelni kéne, bódítón elcsal. Szájra rúzs a ken? festék,kívánatos parfüm íze keveri báját,a lényeg a testnek kelyhe,liliom tárná kéjkabátját. Testbeszédbe jutni csúcsig,csak a lelkünk [… Tovább]

saját fotó   Levelez?lappá változott a város, bájos-lustán libeg, lomhán hull a hó, vacogó bokrokon szél gyakorol táncot, felcifrázott fák közt id?t mutató.   Hótól vakult szemmel figyelem a múltam, boncasztalra teszem magam, s a szívem, bolond Ophelia, fáradtra fakultam, [… Tovább]

    Maholnap betérhetsz! Kis, sarki fűszeres vagyok. Ilong, szucsong és teák… illatba foglalnám merszemet, káprázat-por, magja kiváló, szépen morzsolom a könnyeket, slendrián kézmozdulattal feléd int e várva várt magány.   *   Mert jóga ászana a nász-om, a kígyó [… Tovább]

Elmúlt egy szerelem, hidd el, csak ennyi!   Ha harmat üli meg a szempilláidat,  ne szégyenkezz miatta, az egy vádirat.  Ha döbbent fájdalom némítja ajkad,  a szemed mondja el majd a vádakat.   Nem rajtad múlt, te mindent adtál.  Nem [… Tovább]

Miriamnak     ó, mi lehet ennél szebb mint beteljesülő mostunk, szemem vonalán a szó, ringat kacsintásom, veled tárulok másban, hajlok bele, és ébredek ismét karjaidban: mindig, újra!

  Befont hajtincs volt loboncos idő ahogy elnyúlt visszacsókolt a Nap szétomlott testünk mint a kőszirt ő csillagpor lett én meg égő salak   Szerelem volt ma is éltet az hogy belém szépült s vulkántűz fénye lettem velem járt a [… Tovább]

Szemed zafírja – ékkövem Tekinteteddel adsz er?t nekem, s ha benne ég a vágyad is,- nem érdekel, csak égjek el! Hamis lehet talán, de kincset ér… Tucatnyi drágak?vel is felér, hiszen – ha elhiszem neked, hogy én vagyok, csak én [… Tovább]

    vízöntő szerelemből született a Tenger! hallod a tátogásban morajló gondolatolvasást? égre vetülve, telepátia-vizek lélekbe öntik a hullám adta, elsodró labilitást: az érzékenységet is vízbő, mindent érző, mindenkit szeretővé… mi farokcsóvál, de hogy! múltat-jelent-jövőt egybe kötve-látva-tudva él, fontosra rátalál, [… Tovább]

hótestem lazulhat ennyi t?zre (két verset olvastam egymás után, eszembe jutott: a „szerelmeim emléke” – na, ez a harmadik vers idézete!) hóember leszek az ágyban répás orral melledre fagyok olvadásom a drága ára a szenvedély s a lét vagyok miért ébredek [… Tovább]

„…nem egyszer?, én mégis elhiszem, hogy rajtam kívül nincsen senki más…”     Szemed zafírja – ékkövem. Tekinteteddel adsz er?t nekem, s ha benne ég a vágyad is, nem érdekel, csak égjek el! Hamis lehet talán, de kincset ér, tucatnyi [… Tovább]

„…találkozás és búcsúzás, az élet ennyi csak..”     Eltörtek a fények, sebzett lett a nap, kifakult a lényeg, már nem vallanak jövőről az álmok, színtelen szivárvány keríti a távot, repedezett márvány.   Kopasz fa tövében, elhalkult koboldok, éjjelek vízében [… Tovább]

  Addig nem engedted, hogy közelebb jöjjek — egy karnyújtás mindig elválasztott tőled. Az a nyári este. A ránk borult égbolt. Az a szívdobbanás. Akkor, ott. Miénk volt. A hajad illata. Fény a pupilládon. Hitetlenkedésem. Beleborzongásom. Én rontottam el, és [… Tovább]

ki gondol a perzsasz?nyeg múltjára? Emlékeztetem a t- Szerkeszt?séget a feljánlására, amellyel a kofnliktusok elkerülhet?k! Radnai István: SZERELEM LEPRÁS SZ?NYEGEN fakó lakóm a színeinket vesztve még tapodunk a hímes sz?nyegen amit nem gyerekmunkás vetve át a szálakat sz? míg ridegen egy [… Tovább]

magasra lendül ma is a hinta nem láttalak soha többé? kés?n ér? gyermek voltam libbent dobbant a sok szoknya kés?n ér? gyermek tejfölt nyalok emberi testben két nem  magyararázatát is kétlem ruha rejti nagy titok hinta billen szédülök n?r?l borról [… Tovább]

Ki gondol a perzsasz?nyeg múltjára? fakó lakóm, a színeinket vesztve még tapodunk a hímes sz?nyegen, amit nem gyerekmunkás – vetve át a szálakat – sz?, míg ridegen, egy marék rizs vagy faggyú, nehogy éhen vesszen a fattyú, ki a családnak addig [… Tovább]

Figyusz…Adél tudd…komállak időm is van nálam…nálad mit mondhatnék… vagy már mondtam akkor…oké ma…vagy holnap   Bevállalós csajszi lehetsz van nálad lé… csipszet…vehetsz együtt leszünk mint…az atom Anikót …meg lekoptatom   Mint a bringám… úgy szeretlek rád hajtottam szét…szerellek egy kicsit…még [… Tovább]

Péter Erikának, aki felkért, hogy gy?jtsek voksokat az igaz szerelemnek   Kérlek, ne fürdess meg, miel?tt a szeret?je leszek!   Ne becézz! Csak számolgassuk ujjunk: ez elment vadászni, ez megf?zte.   Mondogasd nevem, hogy minél kés?bb felejtsem el!   Ígérem, [… Tovább]

megfeszül még tested mint kivégzéskor ívben (Radnai István) vad vágyaink genetikai kódjahinnéd hogy csak a mások agyanem a tiéd jár erre a sróframikor az önuralom lefagy apárod titkolt vagy csak vágyottmint él?fa csonkított levágottlepusztult kih?lt és leszáradt csókja miért éled [… Tovább]

Egy leheletnyi érzés volt csak éppen hogy átsuhant rajtam a kertre nyíló égen búcsúzott az éj mikor megérintett s ment tovább   Álom volt ez vagy valóság nem tudom nem is kutatom valaki szétbontott darabokra parányivá tett mint az atom [… Tovább]

  Mikor velem vagy, a kör még kerekebb. A négyzet szögeiben fordított szivek, az enyém is bucskázik neked, mint nyári pántos ruhán virágok, ha leveszed a szerencsés boxered. Mindig hozzád ér, de engem karolsz.Hasamon elbújik a verejtékcsepp, hogy rá is [… Tovább]

…hittem az ?si mesét… nem hagy a bús emlék: mozdul a hajdani kéz csókra vadászik a száj, t?z-szeme tiszta varázs hallom a halk susogást, nem szeretett soha mást hittem az ?si mesét, bízva szorítva kezét gyorsul a szívdobogás, hajtja az [… Tovább]

                                                        mint                                              a fa amelyikre                                            a szívet rajzoltad                                         kizöldült a szerelmem                                         tavaszkend? bekötötte                                                 a szemem                                           gyöngysort f?z a nap                                       ajándékba húsvétkor neked                                            virágváza-testemen                                        verébricsajos hangulatok                                                 kerget?znek [… Tovább]

Éjszaka leple alatt csalogány csalogatja a párjátVágya dalát harsányan kürtöli széjjel – eréllyelAddig hajtja az ösztöne – nem kímélve a torkát,mígnem a hajnal társra találva köszönti a fénnyel   És ez örök szerelem – közös életüket köti össze, s szárnyal [… Tovább]

pendül a dob és penderül a tánc körbering a szél lót fut dalolász   gyűrött az út visz repít csuda hogy foszló felhőpaplanunk csupa rongy   tépett árny lesz a kökénybokor mosott farmering lóg a lombokon   csavargó szerelem, az [… Tovább]

Oly tiszta már lelke, csak a gonosz, csak az engedje. Ha már megtalálta földi istenét s javait amit az ég vele mért… Legyenek ők, a szent család. Úrhoz, angyali sereghez szól már az ima:   Kordonkötél vastag legyen, erős és [… Tovább]

Mondj olyat nekem amit senki más ne tökéleteset a tökéletes gyanús vagy hibás   Mondd azt hogy szeretsz s gondold hogy szeretlek ahogy én mondom mikor te gondolni se mered hogy szeretsz csak én gondolom azt szeretlek   Látod ilyen [… Tovább]

A szerkeszt? el?szava: „svéd” gyerekvers Van egy n?vérem, a Sári. Az is kérdés, mit lehet egy n?vérrel csinálni. Megmondom ?szintén: Nekem púp a hátamon a Sári! Miért kell neki, mindenbe belepofázni? Tegnap például hazakísértem az Évát. Csak azért kísértem haza, [… Tovább]

      Ha átölelsz, panelfalak dőlnek, párnák alatt suttognak sikolyok, karjaidba halnak prűd szavak,   angyalként röpdösünk, szétterpesztett üvegszál-szárnyakon,   zihálva könyörgünk Istenhez, kegyelemért, –  szerelembe zárva.    

  Évek óta készülök neked, nem tudom ki vagy, ki váratsz engemet. Ideje lenne erre járnod, mert én biz nem megyek, bevallom és szégyellem is, soha nem kerestelek! Álmaimból megszőttem perceinknek fátyolát és hímeztem annyi éjen át…E fátyolon nincs arc, [… Tovább]

Azon az ablakon nem látszott át az ég, visszatükrözte szösz-haját, s szeme tenger-színét.   Befútt a szél a réseken, fehérlett künn a rét, s lázas szemmel csodáltam kezének lágy ívét.   Új irkát vett el?, (kötése tiszta, kék) s türelmes [… Tovább]

  támolyog a gondolat múltra csomózva rágjuk magunk reményt nyüszítve arcunk kihuny és varasodik- az ágy alig áll a lábán hány- n?t ölelsz gyáván- én majd a holtakkal sírkövön- szívemmel árván eltemetve sírok magamon virágföldem átitatom szerelempázsit-maggal ………………………    ……………….. [… Tovább]

<!– /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:””; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:”Times New Roman”; mso-fareast-font-family:”Times New Roman”;} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} –>                              következ? kedvesem                              robot lesz vagy [… Tovább]

Simítsd a testem, ó szerelmem –áldom én arany kezed – nekemcsakis te vagy, mi kell – veledparázslok el, ha feltüzel szemed,mely átható, s oly izgató, aminta fényhidat ragyogja át a tó vizénkivillanó, varázslatos tekinteted

Jelent-e még az életem tenéked egy parányit is? A szívedet kibélelem velem, ha még helyem lelem – csakis te vagy, kivel megosztanám magam – Utam feléd vezet, de kérek egy jelet – s az élvezet felett repülve elkapom, ha van [… Tovább]

Ilyen még nem volt, mondod. Átölelsz. Fél éjszakát sírsz, nevetsz, parázson szítasz szikrát, csendedbe borítasz, zihálsz, és hajkoronáddal fésülöd arcom.   Kezed kér?n fon kosárba, csónakhintába ringat a combod. Bebarangoltatod az összes íved, a hajlatost, a dombost, a peckesen kiugrót, [… Tovább]

  Mikor elmentél, a porszemek is megálltak a leveg?ben. A lépcs?házban mintha – megfagytak volna a növények. Rám telepedett az üresség, akárha megm?tötték volna lelkem. Kiterültem az ágyon, mint akinek keze lába nincsen. Gyomromban hullámzott a hiány, belém feszült, majdnem [… Tovább]

gyere ölelj forgass forgass görgess magadba   veled vagyok önmagam és több dicséreted gyönyör   holnap kivasalom inged nézd fogkeféink is összeérnek   /nézd/ ha egyszer elmész /és több/ verejtéked összegy?jtöm /görgess magadba/ testápolóm maradsz /gyere ölelj/ esti fürdéshez   [… Tovább]

      Hajad bomló sátorában, könnyed forró záporában, múló idő távolában, jövő idő homályában, láng nélküli lobogásban.

(Hommage á József Attila) mikor elmentél kiittam poharadból a vizet a tárgyak is mosolyogtak neked integettek   a leveg? is megálltmost téged méltat a bevetetlen ágy minden zsiger a gyomor a lép a máj és belek tüd?ben kristályos korall vesék [… Tovább]

Egy léket kapott szerelem emlékére… Szívem érted ég, de mégsemláthatom tekinteted!Bennem élsz, amígcsak élnemérdemes, s remélhetek…   Hátha egyszer újra átfogkét karod, s a csókodatúgy iszom, miként zsarátnokszít magasba lángokat…   Ó, ha mindened lehetnék –kedvesed, ki h?n szeret!Véled én a mennybe [… Tovább]

Nincs egy szilárd pont, hiába keresem…    Ma már tudom,hogy én teremtettelek,látomásokbólösszegyúrtalak,formázó vággyallétre keltettelek,s bármilyen voltál,olyannak véltelek,amilyennek látniakartalak. Ma már tudom, hogybennem léteztél,ábrándos lénykéntúsztál  velem,káprázat voltál,mégis azt hittemte vagy a csoda,álomszerelem. Ma már tudom, csalfa a világ,nincs egy szilárd pont,hasztalan [… Tovább]

Szerelem koldusa   Utcán hajlongó alak felém tartja tenyerét. Elsietek, rám munka vár. Megfordulok hosszan figyelem. Átnyújtom az alamizsnát, üres szemében könny gy?l. Lelkem rezdül, magamra ismerek. Szerelmedet koldulom – hasít belém a felismerés: Nélküled még nála is szegényebb vagyok. [… Tovább]

Bort, búzát, békességet adjon Isten e házhoz. Házavató a szerelemhez   Laktam házban, Vérben, gyászban, Félig egymás torkában, Emberölt? magasságban, Rohadó fa vén odvában, Mostan vagyok vörös szívbe, Társbérl?vel éldegélve, Szelídségbe, békességbe, És remélem, öröklétbe.    

A cserepek potyognak az égb?l De mégis folyton szilárd marad Bármennyi üveg hullik a szépr?l, Akármennyinek is hullni szabad, Mert ez az a fal, ami nem törik soha, És nem omlik le míg visz id? sora, Engedd el magad hát, [… Tovább]

  folttisztítót kenek szívemre bebújok a mosógépbe elindítsam? tak-tak billegek ide-oda szédület kimosott magány talán még lehetek lejárt a program kirázás után fregolin már nem csepegek