Vers

Vívódásaim

Nagyon sokszor mást akarnék,mint a Jóisten, de ?az er?sebb , aminek nagyon örülök! Fülled a város, a h?ség leplében pihegünk mind, rám tapad égszín pólóm, míg a fejem húz nedves vágyak hajzuhatag fodrába, s amint hint gondok nyirkos párája, provokálva, [… Tovább]

Tanulmány

Mire nevel a verés?

Egy, a Brassói lapok hasábjain valamikor 2006-ban megjelent cikkem. Egykor kipróbáltam a “házizsandár” szerepét. Aztán lemondva róla még tekintélyem is lett a gyermekeim előtt… Azóta gyermekeim felnőttek, de nem hiányzik jellemükből az “atyai”.   A biblia kontextusból kiragadott szövegei is [… Tovább]

Egyéb

kusza vonalak

tudom érzed te ishogy az évek súlyana meg az a lehetetlenötpercnyi lángolásütközése bennünkmilyen kusza szenvedélythagy maga után– kiüresedünk naponta –és ha már nem figyel senkivégre csupaszon állhatunkaz ?rület árnyékában ismég sem látjuk aztakik igazán vagyunk(csak egy idegen tétova érintés motozása [… Tovább]

Elbeszélés

Nosztalgia

  A megyeközponti repül?térr?l jöttek. A t?zpiros Dacia csak úgy habzsolta a kilométereket.      – Mióta nem jártál erre? – kérdezte az órásmesterhez ill? nyugodtsággal vezet? sof?r, anélkül, hogy a mellette ül? derék emberre nézzen.      – Nagyon régóta. Utoljára [… Tovább]

Elbeszélés

A bosszú

*   Az ember életében sokszor történnek olyan dolgok, amikor úgy érzi: „ez vért kíván”, vagy „bosszút állok érte, akár ezerszeresen is”. Néha sajnos valóban vérrel végződnek ezek a gondolatok. De van úgy is, hogy egészen másképpen alakul. Történt, hogy [… Tovább]

Novella

A ládába zárt villám befejezés

Az új idősek otthona *   Eközben a falu apraja nagyja Lajcsiék kivilágított háza előtt gyülekezett. Szeretettel gratuláltak a csodás találmányhoz a két öregnek, és persze Lajcsi születésnapjához is. A polgármester, Marcali Gyuri hordót gurított az udvarba, hogy mindannyian ihassanak [… Tovább]

Vers

Álomképek

* szorítanálak s úgy ölelnélek el nem engednélek ha elérhetnélek áldoznám én is magamat érted ahogy a tél is jégvirág – csókot áldoz halódva a tavasz elé * odaértem hozzád a végtelenben s míg fényből font mosolyodra leltem fájdalmas földi [… Tovább]

Vers

3×3

 3×3   reggeli   tea gőzölög késen vaj egyensúlyoz perec kanyarog   emlék   friss széna bódít lent harsogva fut az Olt fa-tövén borvíz   balkon   vizet merítve hajol virágaihoz talán suttog is  

Vers

siránkozó halk sikoly

…     Énnem vagyok hálátlan,Istenem,Te tudod.Minden reggel,imával a számonébredek.Hiszem, hogy itt vagy,látod lelkemet,vigyázol rám,fogod ha kell a két kezem.Most mégis nem hallomhangodat,nem érzem,nem tudom,mittegyek.Hahallodhívó szavam,gyere és mutasdmeg nekem a helyes utat.  

Egyéb

Hivatása: pedagógus

Feleségem emlékének *       Pedagógus vagy?   Akkor emlékezned kell, amikor izzadó tenyérrel, torkodban dobogó szívvel, teli lelkesedéssel tartottad meg első órádat, foglalkozásodat. Kevés is volt talán az a szűkre szabott idő mindarra, amit a főiskolán, egyetemen magadba [… Tovább]

Vers

Búcsú az állomáson

Szemed fénysugarában ezüstcsillagot terem az érzés… Még nézemgyermektiszta arcod,ártatlanlágy-szelíd mosolyod…Szemed fénysugarábanezüstcsillagotterem az érzés.Mire elcsodálkozoms rámtör a féltés,az ezüstcsillag felizzik,s lassan egyszer?,de igazgyöngy-könnyé változik.

Vers

Vigasztaló

    Ott állt a csöppnyi lány Jövőnknek tágas udvarán Föléje szappanbuborék Sátrat húzott az ég A csalfa kék   Sokszor mosott, fakó ruhák alatt Kicsinyke lelke tiszta patyolat Szemében vágy, és tisztelet: Hozzátok jöttem emberek, Játszanunk, szépen, Ma még [… Tovább]

Vers

ledermedt szavak

  kopott selyembe rejtem a tegnapot most élesen kopog a szó   a kör közepe is oly elhagyott nincs fogódzó szédít a mélység árnyak osonnak hideg a lehelet és csak kopog a szó kopog   majd ledermed    ledermed…

Elbeszélés

HELGA 1945 második rész

Mert, rendnek kell lenni!*     Ottó lánya jelentette, hogy négy óra nulla nullakor lehet költözködni. Senki se mozdult, mert két hatalmas teherautó kaptatott fel a hegyen. Helga előlépett, pecséttel igazolta magát és átvette, amit hoztak: úgymint tábori ágyakat, ágyneműt, [… Tovább]

Vers

Csendes még…

(Üldögéltem a Duna partján.)   Csendes még a Duna, ballag méltósággal, hátán farönkök sodródnak az árral. a part csöndburka, szinte tapintható bennem békesség van.. Én is megnyugodtam. Csendes még a Duna… Csak egy rigó fütyüli az „élni jó” üzenetit a [… Tovább]

Vers

Közeled

        Körém sűrsödött szerelmed, itatja konok napjaim cserepes dalát. Eszmélek egy napon át. Olykor nyűtt szárnyat is bontok… -vagy csörgősapkát húzok, mint királyok árnyán lépkelő, bölcsajkú bolondok. Mögém lesel, hogy megláss… De hiába. Míg láng nyaldossa kandallóm, [… Tovább]

Kisregény

Boldogság délibábja – 4.

Egy levél… *                                                                          Kedves Sándor!   Megkezdődött az egyetemi tanév és olyan furcsa, hogy nem vagyok köteles bemenni az előadásokra, nincs kórházi gyakorlat, és mindenki doktornőnek szólít. Hát persze, mert már nem vagyok egyetemista, hanem kész doktor, [… Tovább]

Novella

Élni kell

  Az id?s Tímár Endre mérgesen nézett maga elé, ugyanis azt is elfelejtette, hogy mit felejtett el. Most lett volna ideje a gondolkodásra, de így nem volt amin. Ezért a homlokát kopogtatta, háha mégis az eszébe ötlik valami. „Öreg vagyok", [… Tovább]

Vers

A titok

Fénysugara lettél ennek az életnek… – Bence 4 hetes volt, mikor el?ször nevetett tudatosan… A titok Apró ártatlanság,mennyien szeretnek!Fénysugara lettélennek az életnek…Kezdetekt?l fogvacsak én fürdetlek,meghitt pillanat ez,mert figyelsz, s figyellek…ahogy öltöztetlek,néz mandulaszemed,félrehajtott fejjelfürkész tekinteted.Egyszerre rám nevetsz!Szívem olvadó méz…szemem ködfátyolos,ahogy rád [… Tovább]

Vers

Nézd

…     Nézd,most sírok.Rózsaszirmok,melyek lelkemben virágzó rózsáról hullanak,kering? táncukat lejtik a szívemben.Egyre gyorsabban,soha nem látottritmusban szállnak a végzetestáncban.Nem érzik, hogy ittmár a vég, csak lassanbelefáradnak és márnem a tombolózene szólhanemitt a vég…

Vers

Rossz kezek

  Rozsdált kályha hever koszsarokban, zavarában lánylangyost dohog, -kéményét még jó kezek falazták- kormot köhög, repedésbe rak, kis vasporszagra így a vágy, a vad. ´Uccsó´ játékát most hát bedobta, -kislány ül egy sámlin- égbe megy? Emlékkenyér ropogillatától piszkolt szája ámulnyi [… Tovább]

Novella

A ládába zárt villám 1.

*    Egy verőfényes reggel, tekintettel Gölöncsér bácsi korára, az áramszolgáltató kisüzemből elbocsátották. Pedig harminc évig szorgalmasan kerékpározott egyhelyben, bekapcsolt dinamóval.  A portás fenéken se billentette a kapuban, csak barátja, Huszár Bandi kapott egy irtózatos nagyot az ülepére. Őt szó [… Tovább]

Mese

Kicsi gyermek

Kicsi gyermek Tiszta lélek Oly romlatlan Szeressétek!   Kicsi gyermek Nyílt tekintet Oly ártatlan Szeressétek!   Kicsi gyermek Tudáséhes Csodálkozó Szeressétek!   Kicsi gyermek Vidám arcú Mosolyváró Szeressétek!   Kicsi gyermek Ha szomorú Vigaszra vár Szeressétek!   Kicsi gyermek Szemében [… Tovább]

Elbeszélés

Helga 1945. 1.rész

Csakis – azért, hogy értsétek a figyelmeztetést: soha többé!*     Alig pirkadt, ordítozásra ébredtünk. — Mindenki! Azonnal! Ki innen! Sorakozó! Ott, azonnal! — A vendéglő teraszán, annak is a közepén állt egy köpcös, alacsony termetű, deres hajú férfi. Amikor [… Tovább]

Kisregény

Honnan jövök én?

Előszó helyett egy sorozathoz *   A Kisküküllő vájta, hosszú, agyagos völgyben, sárba, porba fulladt apró falvak között van egy város: Dicsőszentmárton. Nem tudni hogyan született. A régmúlt időkről szóló krónikák alig említik, századokon át önmaga őrizte létét. Felszívta szegényes [… Tovább]