Pongrácz Ágnes : Az üveghegyen innen

…a félelem lassan felkölti a várost…

Átlátszó házakban átlátszó emberek,

zokog a f?rész, de ?k csak fekszenek.

 

S mikor az apokalipszis lovasai

két ócska padra párban leülnek,

az ég elsötétül, és villámok jönnek,

a félelem lassan felkölti a várost,

lesz, ki fogat húzat,  lesz, ki új ruhát hoz,

kincset koldul, s elrejt temet?i árkot,

de kevesen lesznek,

kik megértik az átkot,

és ismerik az utat

a padok közt, át

egy új világhoz.

 

Átlátszó házakban átlátszó emberek,

zokog a f?rész, de ?k csak fekszenek.

Legutóbb szerkesztette - Pongrácz Ágnes
Szerző Pongrácz Ágnes 48 Írás
Ott vagyok ahol a felhők szaladnak az égen, ahol az alkony magányos fát éget, ahol a hullám eléri a partot, ott, hol a lelked megérti a hangom, ott, hol az álmok átlépnek a fénybe, ott, hol az elméd már semmit meg nem érthet, ott vagyok, ha neved már soha ki sem mondom, s maradok örökre ott,