Takács Dezső : Az est

Mikor a fény már riadt madár

Fák nyújtózó árnya takarót kínál

Útjára rebben a sóvár gondolat,

S, rád talál.

Állsz.

Fejed lehajtod,

Hajad arcodba hull.

Érzed a lágy szelet,

A hűvös cseppeket,

Fájón, a húsodat

Maró, hiányomat.

Én meg fel, az égre nézek.

Hiába hívnak halk neszek.

Hold sugarából,

Lányok hajából,

Tücsök dalából

Szövök magamnak,

Boldog életet.

Legutóbb szerkesztette - Takács Dezső
Szerző Takács Dezső 190 Írás
Viharban érkeztem, vaksötét éjszaka. Hajlongó jegenyék, átázott föld szaga, s Anyám volt ott még, meg a bába, mikor belesírtam ebbe a világba, a Sztálin utca nyolcban, alig hallhatóan.