Kerekesné Varga Veronika : Egy kicsit a kezed

 

El kell mennem t?led,
sok a tanulnivaló.
Ha jössz,
megszeretgetlek nagyon,
de úgy, mintha nem lenne biztos,
hogy máskor is találsz utat hozzám!
Megbámullak kívül-belül,
hátha sosem lesz egyszer?
nézel?dni való helyünk
ebben a kifosztott, vak színházban.

Minden kiosztott szék mindig másé,
meg kell becsülni azt,
ami a máé, ami még elér!
Nem kér a kezem t?led semmit,
nem rabolnálak ki,
ezerszer inkább vágynék
valami maszatot adni,
ami nem valami nagy dolog,
de azért el lehet tenni.

El kell menni,
egyszer mindig eljön
az 'egyszercsak',
de az 'addig' is jó,
nekem való a vízió is veled,
mert melegedb?l adni tudsz,
és én sokszor fázom.

El kell mennem akkor is
ha hidegbe érek,
tartsd melegen kérlek
egy kicsit a kezed,
csak míg visszaérek,
hadd keressem majd
a helyemet benne!

 

Legutóbbi módosítás: 2008.05.16. @ 19:57 :: Kerekesné Varga Veronika
Szerző Kerekesné Varga Veronika 261 Írás
Sokszor írogatok kéretlenül.Most is bizonyosan éretlenül,Buzgón lelkesedve töretlenül,Néha eltalálom véletlenül.