Lucskai Vincze : Nyírfa voltom


tudd
a nyírfámat kivágtam
csak úgy egyszer?en
kivágtam
kérgén már amúgy sem
suhant le az es?
s ráncai mint kripták
lelketlen temet?

hajnal volt
málló köd és sírtak a levelek
sárgán elhalón
annyira szenvedtek

hangtalan sújtott a szekerce
ágaimat nyeste
s míg kapaszkodtam a nyirkos égbe
láttam magamat kuporogni
törzsem tövében

Legutóbbi módosítás: 2008.05.15. @ 08:17 :: Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...