B.G.Boróka : Remény

Nyomtatás

            Izzanék, fénylenék, égnék,

            Nem lehet!

            Elrabolták, megvonták tőlem

            A szerelmet!

Járt utat taposok,

            Bajommal nem vagyok egyedül.

            Ezer gonddal a balsejtelem

            Fejemben hegedül.

            Zenéjével megrémít,

            Eszemet vesztve megszédít.

            Zuhanok a kétségbe,

            Zuhanok a messze mélybe.

            Ha felnéznék, s meglátnám a reményt,

Megérintene

Nem részegítene.

A kitisztult tekintet tudattá válna,

A vak bánat vállam hiába cibálja.

Nem engednék többé

A léha, könnyű kísértésnek,

Búcsút mondanék végre

Mélyen termő szenvedésnek.

Erőmet összeszedve, csendben,

Még elkeseredve,

De vállon ragadom magam,

Közben eláll a szavam.

Kinyitom a szemem,

Újra éled életem.

Hogy világosodjon, ha kérhetem –

A célom.