B.G.Boróka : Park

Horváth Tamás krétarajzához *

 

                        

Te korhadó vén pad, mennyi mindennek tanúja vagy.

Melletted, mint valami időszemek, hullnak egyre a

falevelek. Meséld el, hogy: hallottál-e szerelmes

szavakat, melyektől még a gondolat is elakad?

És hallottál-e bús dalt szívekből zengeni, mely a hatalmas fájdalmakat remegi?

Láttál-e fák között kergetődző gyermekeket, kik megélve korosabb éveket,

gyermeküket terelgetve látogatnak ide megint? Ne szólj, ne mondj semmit! Hisz

kérdésemre a válasz én magam vagyok. Rád pillantva, egy egész élet tanúja vagyok.

Legutóbb szerkesztette - B.G.Boróka
Szerző B.G.Boróka 80 Írás
Régebben az írást belső kényszerként éltem meg, jelenleg számomra az öröm és az önkifejezés eszköze.