Z. Farkas Erzsébet : EGYEDÜL KETTEN

2008.05.16. Z. Farkas Erzsébet Vers 8
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
„A szeretet erősebb a halálnál és minden bűnnél…”

Szemedben megkékült égbolt!

Fényes kalitkád rabja lettem.

Én már Te vagyok –

Egyedül ketten.

 

Szenvedély, szorít a lánc…

Várok az Idő kapujában.

Őrizd életem –

Egyedül ketten.

 

Kezed kezembe tettem.

Lelkem dereng a végtelenben…

Lassan hallgatunk –

Egyedül ketten.

 

Gyötrődő mámor, alvó magány.

Bolyongó Időben csapódó láng!

Már én Te vagyok!

Egyedül ketten.

 

Érzem szíved dobbanását –

Ujjaim arcodhoz terelem.

Suttogom Érted!

Egyedül ketten.

 

Hegyek fenyvese reccsen –

Zöld koszorúja reményemnek.

Kiáltok Érted!

Egyedül ketten.

 

Csend mossa az éj köveit –

Hallgatnak a fák, alszik a Hold…

Alkonyuló csöndben –

Egyedül ketten.

 

Áldás –

Életeddel imádkozom.

Szemed behunyom –

Egyedül ketten.

 

Mosolyogva jönnek-mennek –

Úgy dalolnak életed napjai.

Epedő szívem –

Egyedül ketten.

 

Szemedben kialudt égbolt.

Sötét kalitkád rabja lettem.

Én már Te vagyok.

Egyedül ketten.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.05.16. @ 09:58 :: Z. Farkas Erzsébet
Szerző Z. Farkas Erzsébet 63 Írás
Z. Farkas Erzsébet Kazincbarcikán élek. Hiszek Istenben - a hit - szeretet - szépség és remény érzéseiben. Ha nem hinnék, magam tenném lehetetlenné. Minden egyéb, ami létemmel összefügg Istentől való. Boldogságom, két gyermekem, szeretteim, embertársaim. A betűk minden élethelyzetben hű pajtásaim. Követnek mindenhová, hogy állandóan keressem a helyes ösvényt. MEGCSILLANÓ ÉLETÚT Célirányos útjaimon társamul szegődött hozzám a Nyár hittem benne, hogy itt marad de nyújtózásában megcsillant az ökörnyálú Ősz hajszál.