Gősi Vali : A múzsa csókja

 

 

*

Költő!

A titok mélyen megbújik,

de Te ne add föl,

rátalálsz

utad során

egy hűséges társra,

s ez nem félelmetes

látomás…!

Indulj hát, ember

a lélek-útra,

hol álarcod lehull,

s felderül

valami tiszta,

szivárványszínű

gyönyörű fény,

ott legbelül…

Szökken az árnyék,

s nyomában könny?

mosoly születik

arcodon,

s e félszeg,

néma bíztatásra

fénycsók villan majd

ajkadon.

Feltárul akkor

e csábos csókra

a mélyen rejtőző,

nagy titok,

s bár szelíden szólít,

biztosan hallod:

„Költő! A lelked,

a múzsád vagyok!”

*

 

Legutóbb szerkesztette - Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 284 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/