Szilágyi Hajni - Lumen : Harminchét emlékláng

Előttem Krisztusként feszülő

tölgyfa árnyékában,

arcom simogatva,

csitul ma a mogorva szél,

apámat látom, ahogy ott ül a padon,

mintha engem várna,

és súgja…

gyere velem kicsilány…

táncoljunk ma egy utolsót…

 

Én két kezem nyújtom feléd,

a tánclépéseket már kívülről tudom,

de csak a májusi köd

selyemfénye fonja körbe

szétnyitott tenyerem.

Magaddal vitted sírokon túlra

zokogó gyermekarcom,

mikor tíz gyertya lángja, téged várva,

sírva keringőzött …azon a májusi napon

Tudod, lelkem már elfáradt,

nem harcol, csak makacsul dacol,

a véntölgy kérge közt megbújó lidércfénnyel,

hol szíved ma is hangtalan dalol.

Hisz’ ez a nap, a te napod is…

Köszönöm, hogy megszülettem… apám…

 

Továbbindulok,

magamra gombolom kéktintás álmom,

s egy ódon házhoz érve látom,

ablakán a barangoló idő,

pókháló csendet font körbe rá.

Itt, vagyok anyám… látod?

Hol, sarokba dobtad nyüszítő lelkem,

s festettél hangtalan mosolyt a falakra,

elrejtve a valóság fénytől

bölcsőben ringó gyermekéveimet.

Most lehunyom pillám,

színes pillangókról álmodom,

tíz körmömmel kaparom le,

a falak réseibe ivódott múltam.

De te még mindig ott állsz a keresztúton,

feléd megyek csendesen,

hallom szíved hangos lüktetését.

Hisz’ ez a nap, a te napod is…

Köszönöm, hogy megszülettem… anyám…

 

Lábam alatt ring a világ,

léptem ritmusára zokog a föld,

a mögöttem nyújtózkodó,

letaposott utamon,

ma a dacos harminchét évemet temetem.

Az utolsó emlék-kavicsot is rádobom,

mit lelkemben hordtam annyi éven át.

Ma lábujjhegyen járok,

ma a világ csendje vagyok…

Hisz’ az a régi dal sem úgy szól,

s a tánclépések sem olyanok,

a keresztút is eltűnt végleg már,

minden emlékem megkövült gyémántként,

a csillagháló sűrű rojtjai közt bujkál.

 

Ma este ellobban harminchét,

kéken táncoló gyertyaláng,

s csak az éj ablakán bekönyöklő

hangod maradt itt apám…

ahogy csak nekem súgtad,

ott a véntölgy alatt…

gyere velem …

táncoljunk egy utolsót…

hisz’ ez a nap, csak a te napod…

Boldog születésnapot, kicsilány…

 

 

Legutóbb szerkesztette - Szilágyi Hajni - Lumen
Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 310 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"