ELMÉLKEDÉS

 

Id?ben fejl?dök, mégis

jelenem, jelentéktelenné válik.

Nem látok többé, elveszítem

a zöldemb?l, a zöldet.

 

A végtelen id? partján,

felborul a titkok tárháza,

s a végtelen határ,

megfoghatatlan lesz.

 

Reményt és álmot koldulok,

nincs se nyár, se tél,

Az évszakok kirekesztve.

Szerző Kiss Mira 39 írás
Volt múltam, élem a jelent s várom a jövőt!

4 Komment

  1. Kedves József! A Nők nem öregszenek))). Mem is rettegek! Azon elmélkedtem, hogy mennyire egybefolynak a napok, a hetek, hónapok, évek. Csak sodródunk, kirekesztve a “zöldet”, az életet, s ez az egész úgy fest, olyan lesz, mint egy határ)))Köszönöm a véleményedet! üdvözlettel: Mira
    ui: nem szoktam semmit feladni, szeretem a kíhívásokat, de ahogy másnak is, így nekem is vannak bórús napjaim)))

Hagyj üzenetet