Borbély Gabriella : Valami hang suhant

Arthur Rimbaud- nak tisztelettel

ágyán oly halvány, pedig zuhog a fény!

már eszmévé szakadt,

mit megaranyozott egy késett napsugár.
siketen, az igazság ellen.

gyermekagy. a téli, tébolyult

hullámok zord dagályán,

lefelé a halk és h?vös árral

szerelmet senki szebben nem álmodott még.

 

s menvén az ég alatt

ronggyá rohadt köpenyben a f? közt,

honnét nincs menedék

(mert torz csontrendszerükkel, rángó kéjben

itt világok és angyalok kerengnek)

tinta-szirmok és tisztes álmok között

nyugtalan egész nap mocorog.

 

tíz ujja a csigolyákon dobol…

a leng? függönyök mögött úgy suttog

és izzad, mint egy

tölcsérbe szorult Múzsa,

kit megaranyozott egy késett napsugár.

már eszmévé szakadt. és

ágyán oly halvány, pedig zuhog a fény!

Legutóbbi módosítás: 2008.05.15. @ 12:35 :: Borbély Gabriella
Szerző Borbély Gabriella 23 Írás
élesre hajtott papíron szilvakék sorok a zsebben, a belsőben, szív felett