Németh Zsolt László : Remény szonett

Rönk szélén ül? reményed haszna,

hogy tudod volt jobb és lehet,

a fukarság tönk szélre taszíthatna,

de már nem számolsz órákat, perceket.

 

Feszítsd szét merev ujjpeceidet,

nyúlj bozontos tincsek bokrába,

s az ellazult fonalon érezheted,

mennyit görcsöltél a semmin hiába!

 

Behozható a megkésett jöv?,

s nem vánszorog veled a múlt,

add tovább, mit megérlelt az id?,

 

mit a lélekszobrász formába  gyúrt,

mit csak Te adhatsz, és hozzád ill?,

mi oly emberi, s mégis agyafúrt! 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Németh Zsolt László
Szerző Németh Zsolt László 37 Írás
Ha a bennem keringő, nyugtalanító, örömet adó gondolatokból egy keveset elmondhatok az embereknek, nyugodtabbak a napjaim, az álmaim s ezért csak hálás lehetek a Teremtőnek és Nektek akik olvassátok! A szociális szférában húzom az igát, néha embert próbáló feladat, de szeretem a hivatásom! Sikeres pályázatokon és publikációkon is túl, számomra nem az eredmények hajhászása a cél, inkább eljutni valaki-bárki belső ajtajáig... A rajz, festészet, zene sem idegen tőlem, motivációk számomra, ám igazán a lírában találom meg az önkifejezés leghathatósabb lehetőségét. Két ember: fiam és feleségem jelentik számomra az élet napos oldalát!