(Kép: saját archívum,- Farkaslaka, Tamási Áron Emlékház)
A titok néha mélyen megbújik,
de te ne add fel, s rátalálsz
utad során egy hűséges társra,
s nem lesz több hamis vallomás.
Ha kitaláltad önmagad titkát,
s nem rejti maszk már lényeged,
valami tiszta, csillogó fénytől
ragyog majd mindig a két szemed.
Széthull a fény, és nyalábján végre
mosoly születik arcodon,
s e néma, szégyenlős biztatásra
fénycsókot lehel az ajkadon.
Feltárul – ahogy az első csókra –
a rejtőzködő, nagy titok,
s szelíden súgja, alig hallod:
– hidd el, ez tényleg ÉN vagyok!
S e fénylő, tiszta, derűs világban
lehulló álarcod mögül
felderül valódi, tiszta éned,
és lágy dal fakad ott legbelül.
Gyönyörű dal szól, s mindenik dallam
majd neked szól, rólad mesél:
önmagad mélyén hallgató lényed
dalolja halkan: ez vagyok én!
Legutóbbi módosítás: 2008.05.22. @ 06:41 :: Gősi Vali
