Szerelem

feszes tánc-áradás hosszú csatangolás         csak ott nyugszik szerelem hol nincs harc kedvesem csak ott nyugszik rend velem hol káoszt küld a szem simogat megteremt   pillantást szemtelen áhítat-idő jelez mutat rögös utat vezet hív és eltaszít [… Tovább]

Mottó: A véres tépőfogak nyoma a legjobb smink alól is kilátszik…     Ha a teremtés-vonalkód      Már untig olvasott, Engedjünk-e A pillanatnak?   Éljünk nyitott házasságban, S jöjjünk össze bárkivel, Akinek a vágyrajárás Épp elég, Ha egyszeri?   Fapofával Hazudozzunk [… Tovább]

Súgd oda a szélnek, mondd el neki, hogy vársz…         Mesélj rólam! Kérlek! Súgd oda a szélnek, mondd el neki, hogy vársz, hogy várod, hogy hozzád érjek.   Hogy hiányom bélyeget nyom minden pillanatra. Hogy örök emlék, [… Tovább]

      Tinta-felhő bomlik pocsolyára emlék-bogár zizeg az összelapult nyárban.   Kocsma nyitott torkán pergő idő-buborék, kétéltű vergődést álcáz a kitöltött megsemmisülés.   Párás szellő liheg barna lány vállára,  ha virág – akt pózol repkedő hajában.   Összekoccan a [… Tovább]

        Nézd, hova tűnök el megint! Mérföldkő voltam a hegy tetején. Elájulásom perce közel; íme, a meg nem születő egyén! – Morzsák: tudom, nem maradok, nem érzek, nem haladok felém. Átdübörögnek a kigyúlt napok a megkülönböztethetetlenség bágyadt [… Tovább]

    Az én lovam, jaj a lovam, Eltörte a lábát, Hogy mehetek, bár mehetnék, Kis angyalom hozzád.     Az én szívem, jaj a szívem, Lehajlott virága, Udvarában, négy sarkában, Nincsen már rózsája.     Én Istenem, jaj Istenem, [… Tovább]

Minden szerelem részeg tulipán, május szédülő ölében tobzódó világlobbanás, felhőt szürcsölő bársony – szirom, suttogó világ – gombolkozás. Minden szerelem vadgesztenye szappanhab – virága, kormos ágakból lehelt puha pára. Ég és föld közé szorult szárnypróbálgatás…  

M.Laurens  A VÁGY  Köd vagyok, ki e föld fölött itt lebeg.  Vagy édes harmat, mit kolibri csipeget.  Öröm vagyok vagy nevető szemöldök,  Külön életet élő: Szerelem-ördög.   ( Pest-Buda 2013. szeptember 5.)   Az alábbi feladványként megadott szavak nyomán íródott: [… Tovább]

a képen Joseph Cornell egyik „doboza” látható       Néztem a bennünk elveszett édent, láttam az egykor kezemben tartottakat, melyek réges-régen elmaradtak… Azóta andalító, csaló ígéretek, elhallgatott fájdalmak átka vénült arcomra.   Van annyi keserűség, mi megtörténik, hogy nincs [… Tovább]

a puszta ág felszúr egy felhőt         ha olykor a párbeszéd kibogozhatatlan ha ébred a düh és éber a harapás a kisiklott ölelés mint kihűlt villamos nyitott peronokkal cikázik holdtalan éjben   arctalan lett a szerelem kifakult [… Tovább]

Tegnap reggel levelet írtam, versféle lett. Benne kedves közhelyek áradata: feltalálja magát a szerelem, kívánlak, a kémiáról is, – mit csináltál a kémiával – mert itt nem derül ki… Azt is írtad? – Akkor viszont oda kellene írnod, mivel így [… Tovább]

Most azt mondod madárról szól, most azt gondolom az origóról sem feltétlenül, de ki nem hagynám a „képzelet” valódiságának érzetét. Ez a levelem rólad szól, a férfiról. Hovatovább a benned élő sok statiszta szereppel kezdett, be futott színészekről. ———– Eddig [… Tovább]

Az első saját magam által „slam”-nek nevezet irományom. Kérd tisztán a szódát EMBER! Víz melengeti tested, ha verejték kiver. Hideg; ideg; koszán átjárja agyát az inger. Mivé lett manapság a kispesti swinger? Kérlek, hozz patakot a szobámba édes! Kérlek, oszd [… Tovább]

    Utálom, hogy nincs közöm magamhoz, hogy eltapostam idejében féltékenységemet, és gyilkosa lettem annyi változásnak, bízni egyre másban, próbababáknak kölcsönöztem életet, és magánynak hittem azt a lázat, mi fokozza a kínos felnövés helyett tudatom csókjait, megejtve a testet, megejtve [… Tovább]

Fotó: saját kerámiáról     …csak a Hold néz rám most szomorúan, nem érti ő sem, mint én magamat, mi ez a sok kétely körülöttem, ha szerelem ér el s körbefon… A sarokban gubbaszt ismét a nyavalya – ó, az [… Tovább]

    Alkonyba torkollik életem, elpazarolt fürge délelőttök és tespedt délutánok vén leopárdjainak lenyúzott bőre imaszőnyegem.   * * *   porolok homályos búrát a fény igézetében, amíg a remény meg nem vakul   * * *   hanyatlásfényű csöndemen [… Tovább]

/Isten, nagyŐ, képzelt szerelem/       Ha nő lennék végre, mint a képen… Pasi-próbálkozásaim ferde tükrében.   Akkor várnál rám, kellenék is. Addig vajon hű lehet a hűtlenség is?   Felkarcolt lelkemre Isten, De az ő nyelvén nem értem. [… Tovább]

újra a meleg is szexre bujt de beérném ha tengerbe dobva… most nem megy a háziasszony szerep most nő kell ide hogy odaadja magát és légy úgy férfi ahogy nekem csak az számít ha szerelem van ott  

Mindig minden csak elmúlik, ocsúdik a szívem, de arcizmom meg se rebben, néha olyan, mintha semmi sem lenne bennem, de álmok, közhelyek, otthonok folynak szerteszét pillanatok alatt, mint mikor a Nap első márciusi sugára felolvasztja a reggel épített hóembert.   [… Tovább]

Oktáva Oktáviának        Maradjon titok bennünk a csalódás, leborulok majd, s könnyed megered, ott, hol rózsás kedvünk már csak halódás, s bilincs lett az elvesztett szerelem. Hol a vágy is pusztán ajtócsapódás, mit halkulva hintenek fellegek: Hol feledés, [… Tovább]

Ez a slam, hogy lassan már nem emlékszem, mikor beszélek hangosan és mikor csak írok, hogy erősen fogom a kezed, vagy lámpával vakítok egy bogár szemébe. És végülis miért ne lehetne több szemérme a nappalnak, mint az éjszakának? Hisz attól [… Tovább]

  Miért búcsúzol úgy, ahogy a Véresujjú hajnal búcsúzik, a haldokló éjszakától, kibe napvillám tőrét mártotta bele,   s döbbenten nézi, amint a reggel, őt mossa el fényes tekintettel.   Pedig, hogy őriztem lángját a szép alkotta vágynak, mely pupillámon [… Tovább]

          Különös játék a szerelem, ketrecharc, ahol mindent szabad, időnként bolondos fegyelem, olykor-olykor a szív megszakad. Gyomrokban pillék zsivaj-röpte, rózsaszín köddel hímzett fátyol, az alkonyat lecsurgó csöppje, akvarell, mit az Isten mázol.        

    Mint gazdaember nálunk a cöveknek, hajók feszülnek neki a köveknek, s ha beleeveznek a nagyvilágba, a víz meghasad, akár a barázda, az izzó kékben elveszik a lárma, a Nap fáradtan lóg a ragyogásba, s mikor a kéket hunyt [… Tovább]

Egy hétig erre jártam   Adria, Adria, Nap fia, Nap fia, kék eged, kék eged, szétreped, szétreped, csupa íz, csupa íz, az a víz, az a víz, sziklapart, sziklapart, odatart, odatart, kék ölű, kék ölű, gyönyörű, gyönyörű, tele szem, tele [… Tovább]

    Akárha bolygók fednék be egymás árnyékát, messze és közel, kumulál a sok érzés bennem, gyilkostól szent szerelemig képzellek el. Radar, megérzés, túltengő értelem, ima. Ház, gyerek, nincs szeretőm, kánikula.   Sorrend szerint: sebes, beforr, jön a gyógyulás. Mennyi [… Tovább]

a félelem, hiány, szerelem, parlagon hát, türelmet eped a minden is. hajnalban jól lehet meditálni.   szex, frigiditás, fájdalom, tumorodunk a tisztaság felé, felsírt csecsemő ismét a szó.  

      Egy hét telt el amire a Vörös-tenger megbékélt;   tegnap a halál sóit itatta velem, pedig több földrésznyi szerelem kapcsolt össze a legelső légyott óta, érintése s számolatlan csókja dédelgetett akkor,   s most fuldoklom karjaiban, az [… Tovább]

        Kapkodunk, keresünk, görcsösen álmodunk, már nem számoljuk lépéseinket, lábnyomunkat nem követik se árnyékok, se fények. Bűnbe estünk, árvák maradtunk, elhagytad, elhagytam, elhagyott… s most egymagunk vagyunk ezen a szigetnyi rajzolaton.   Arctalan lebegés, néma zuhanás, valaki [… Tovább]

        Megfeszül a gondolat, mint az est, ahogy a nappalra zuhan. Csetlik-botlik számon a szó, bomlik, árad, sodor a hang. Szemek, szájak kerülnek a papírra. Ákombákom betűk közt hallgat a szív, csontok börtönében összeszorul a levegő. Kifúj-befúj. [… Tovább]

I.   Igen, a szavak csak átbucskáznak az érzések felett, nem hordják magukkal féltő gonddal őrzött kézfogások  bársony-melegét, nem zilálnak lelket, mint édes lehelet füled körül, nem sejtetnek remegést, bőröd illatát nem érzik, nem mérik időd földi léptékkel, nem hajlanak éteri [… Tovább]

  Embernyi seb lüktet a sziklás magányból.   Tenger hűvös vizét gyűjtöm tenyeremben, hordom égő sebeire.   Élesztgetem dalaimmal, reményt szító szavaimmal, keselyűcsőr-vágta testét szerelemmel kötözöm be.   Sebei már bennem fájnak, szárnya nő az örök vágynak, kín-enyhítő szél maradni, [… Tovább]

    Fel kéne nyitni a mellkasom, megnézni dobog-e a szív.   A történtek után, egyre többször nézek bután, mosolyogva, nyugtat a tudatlanság, nincs senki, aki belém koldulna bármi vágyat.   Nem számítanak a hétköznapok, csak dadogva beszél bennem az [… Tovább]

Csontváry Kosztka Tivadar: A Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben c. festményéhez 1903-ból     Házak között keskeny út… Halad, Panaszfalba fut. Szűkös a hely, gyülekeznek… Karon ül, aki még gyermek. Szombatonként szaporodva szabnak s rónak hitet porba, hitet téve mészkő mellett, amit [… Tovább]

        …én láttam a hajnalt, ahogy szemedben hullámzott. Az álmok kiszakadtak. Áradtunk, sodródtunk, mint egy folyó, minek se partja, se hídja. Mezítelen szívemről öledbe hulltak a szavak, és a sóhajok. könnyű, és szabad voltam…   ( akkor, [… Tovább]

    álom ihlette, képzelet íratta     A vágy csigavonala pupillákra tapadt többszörös halál, mit zsigerek kéje hívott, megteremtve a látatlan, élesnek vélt határt. Méreg ritmusa, tested körvonala lelkünkben egyesült a magabiztosság őrületével. Romlottság, tébolyult hajlam éjszakája, sokszor óhajtott [… Tovább]

  a női barakkban ne keressétek tovább a szerelem a szögesdrót kerítésnek háttal minden döfésre feljajdul   a lezuhanó csillagokra a folyóban meztelen csobbanás válaszol  

Czeglédi Zoltán: A kujon c. tollrajzához Na, most mondd meg!… Hová teszi?!… Csak nőből van… Még leveri! … Azért küldtem a létrára, mert igen szép a két lába… Nyár van… Szoknya!… S a térd alatt… Libbentgeti, merre halad! … Fertály [… Tovább]

Kedves barátaim, ti melyik változatot hallanátok inkább dalba öntve, az I est vagy a II est? Én nem tudom eldönteni!   I. változat   Virágoskert az én szívem, Megfagyott a nyári télben, Vasárnap még szépen nyílott, Hétfőre szirma lehullott.   [… Tovább]

népdalra…………….. m,m,f,m, r,r,m,d,t,l,l / l,m,l,l,s,fi,m,fi,s,m,m / l,m,l,l,s,fi,m,fi,m,d,t / m,m,f,m,r,r,m,d,t,l,l     De szeretnék égig érő fa lenni, a világnak aranyalmát teremni. Csengő-bongó ágaim zöld levele mind igaz szerelemmel volna tele.   De szeretnék szellőrózsa fa lenni, tengertáncban a babámat ölelni. [… Tovább]

2012 november Épül a ház, birtokol sok lélek-téglát,szörny? szerelemben keményre égettközös kezek rakták álló árnyékát,s összeáll család, a ház, szeretet-képlet. Befogadnak becses titkos lelket,ágyak nyögik az éjjelek kéjes álmát,kel? nappal ébredve ünnepelnek,anyát teremt és gyors gyermekáldást. Cserépre jég hull, szél [… Tovább]

    Itt ülök, csillámló szemekkel, mintha fenn, s mióta készülök, hogy elmondjam neked – bizonytalan vagyok, hogy eddig éltem-e, hát el kell mondanom, mert ki tudja meddig mondhatom, s tudva kinek, egy képbe szőve, mely erősebb nálam, s megmarad: [… Tovább]

  áldom tekinteted sugarát mit rejteni nem tudsz átfért az időkön át megszülöd nekem anyja leszel érzelmeimnek hűs forrás töveddel áldj meg keserű homályú édes balzsamom ízes illatos várandósa a tisztaságnak szálka-fésűd halgerinc lelkem szaladása vedd észre ideszállt ránk a [… Tovább]

    Múzsa huppanj, rendesedő idegbaj mákonyfüggönyén át gyöngyözik nevetésed. Romlatlanságba kívánkozik minden csendfoszlott élc, mert iramunk hőköl és érzünk. A legapróbb világnyi szeglet, amikor felfedezzük benne, amit már szóvá se érdemes. A robot, az agresszió, az unalom, a fogyasztás [… Tovább]

  Ma négytől hatig ne keressetek Mert a szerelmemmel leszek Kasszaerdőben számháborúzunk Csak a kezét fogom majd fogni Míg hozzám menekül mentsem el Könyörgöm neki bújtasson el Úgy sajnáltad azt az elütött kis állatot Majdnem sírtál csak azt nem értettem [… Tovább]

2012 november Bársony testek öltenek rám nyelvet, száraz karcos keskeny lapátok, burkomban tétován turkálok, harcomban sebek öltenek testet.   Nem vérzek a seb vagyok maga, s a fegyver is magam ellenem, ki húz ki a csávából engem, vér elmarad ok [… Tovább]

saját fotó és youtube… http://www.youtube.com/watch?v=SmVsY359AWs&feature=plcp   Szeretlek   Szeretlek. Mit is jelent e szó, talán csak csalfa ámítás? Talán kézzel is fogható? Vagy mégis valami más? Lehet, a lelked ért valamit, és fejed csak bután követi. Az érzelmek csalfa játékát [… Tovább]

ballada Kerekes kút, Görbeháza, egy legény a kaput rázza. Szilaj gulyás az alvégről, vizet fakaszt felhőégből.   Ablakot nyit Bíró Marcsa, tulipános a két arca. Most kapta fel a pendelyét, s fordítva a selyemingét.   „Nem jöhetsz be, csak egy [… Tovább]

népdalra Sem fűszál nem rezdül, sem rigó nem hallik,  az én Gyöngy Ilonám más kezére hajlik.   Más kezére hajtja mind a két orcáját, más kezéből kapta gyöngyös bokrétáját.   Más kezére adták egy véka aranyér’, egy véka ezüstér’, nem [… Tovább]

    Az idő mindig elvesz belőlünk valamit. Szemünkben óceánok csendesednek, kőarcú angyalokkal beszélgetünk, idegenként sodródunk a nemlét felszínén, szívünkön ordító kráterek, alvó hegyek.   Hűvös kezek simulnak ránk, mint egy születés, mint a halál…  a köd, sűrű fátyolként ereszkedik [… Tovább]

népdalra Erdő-erdő, sűrű erdő, csikós betyárokat termő. Szabad lélek vagy rab madár, ki után egy pacsirta jár.   Ződ fű, ződ ág, erdő alja, Fésűs Panni ne menj arra. Sárba dobják a fűződet, s elfogják a szeretődet.   Megfogták a [… Tovább]

* időm lemorzsoltam, ami még hátra van, az már drága kincs, tudom, tovább nincs, amit akartam, azt nálad megtaláltam, és ez nem bilincs, olyan veled sosincs;                       utolsó pillanatom nálad megpihen,                       boldog leszek, mert ott leszel velem.   utam [… Tovább]

(Aqu. költ. vers. – kuka) Életecset, ki a napból jöttél, festeni földünk, fested a fájdalmat; változik-é, ami van? Íme el?tted fény-árnyék és mind, ami kéne, isteri isteni víz, bacchusi mézíz? fürt. Kedved nem ronthatja le hordák vad szavú jajja, erre [… Tovább]

Zavart kelt?/Zavart költ?. Szín elmezavar/szív el nem zavar. Rím ferde hajlam/álmom(a)bbahagytam.   Nem ismerem az életet, mert átalszom az éveket, Nem is merem az énemet, mert elhagytam az értelmet. Nem tudom, kivagy! Ki vagyok? Nem vagyok! Nem voltam, nem leszek. [… Tovább]

s fogad alatt másik fogad ropog   már nem a b?nt keresem a szerelemben a világ kapuját melyen az élet oda tuszkol át ahonnan jöttem estelente  a n? idol willendorf sz?l?falum amit megvonnak mindig arra vágysz a sírig s amit [… Tovább]

Lángok lobbannak, fények gyulladnak,  perzselő ajkakra  csókok tapadnak.    Vágyak élednek, tincsek röppennek,  gyűrött lepedőn áldozatot csennek.    Karok fonódnak, testek simulnak,  gyönyörnek cseppjétől rózsák pirulnak.    Ölek remegnek, hangok élednek,  sikolyát hallani mámor-éjeknek.    Fények gyulladtak, lángok lobbantak,  szerelem-virágok [… Tovább]

  Neonfény pislákolt a sarkon, valami fodrász. Novemberben a szerelemt?l végignyalt utcán. A biztos identitás csökkenti a hanyag testtartást. Az egész világot, kibonthatnám onnan. Szemükben engedtek üdülni, kopogó karcsúságok. Költségvetésen felüli szerepet játszok. Füstöltek a falak, g?zök, párák, hangok hallanak. [… Tovább]

  Fellegek ontják az égből könnyüket, távolban fenevad lova, – még nem siet. Nem fog szólni dallamos furulyaszó, nem talál majd életcseppet a szomjazó.   Utolsó napon nem lesz már nevetés, csupán meghasadt szíveken egy repedés, és nem lesz kenyér, [… Tovább]

    Idelenn az üres szemű est zörög, avarban kószál a füstszagú köd, egy pók zajongva fonja a csendet, kifeszül az ég, csobbannak a fények. Néma lepkék fáznak az őszi fák ágtenyerében, szárnyuk a hideg földre hull.Számra, szívemre csendszavú ígéreted [… Tovább]

  A költ? nem hazudhat, kevés ehhez az önszerelem, s nincs az az eszme, Pet?fi, póz, se Ady, aki effélét érdemelne. Igazság van, prófétája szegény, jó, ha nem kereszten végzi, díjazhatják, átkozzák, helyére teszik: a semmi mellé koronként, de mint [… Tovább]

?szt fricskáz ma a szél rám,bánatot hord szanaszét,könnyez? bús felh? a nagy ég. Fázósan nyitom ki erny?met,mélázva lépek és bámulom,pocsolyák duzzadnak utamon. Nem bánom ha megázom, sose baj,út végén vár rám a szerelem,lángrózsa feslik ki szívemen!

      …és már nem az a fontos, hogy milyen színű madár ül a válladon, hanem, hogy a csönd határán túl, szelíd suhogással fényeket rajzoljon szemedből szemembe…   Ringató, mély bölcső volt az este, bús hangokat komponált az ősz, [… Tovább]

    Bizony, igazuk van, uraim! A nagybetűs boldogság, Úgy ahogy van, csak kitalált, De ha kisbetűvel létezne is, Csupán társtalanságuk szele lehetne, Szerelem utáni elő-magány jele. Egyedül az ember képes Pillanatnyi alakváltásai közben Különösebb meghatottság nélkül Rálátni saját nyomorúságára, [… Tovább]

A szerelem csodás, de ha vége, fájdalmas az emlékezés…. Dereng a nap, s merengni hív szolid heve – ellenállni nem tudok, hisz oly puhán simít szelíd keze Eszembe jutsz, s szememre könny homálya ül – csókod íze ajkamon, s karodnak [… Tovább]

        Milyen nagyszer? a test, mit az Isten az anyaméhbe fest és aztán hagyja, hogy nagyságát, kontúrjait az id? csiszolja majd – alakítsa értékeit szerelem, dac, öröm s a jaj. Félkész termék az ember s ki mondja; [… Tovább]

„Itt áll a gyámoltalan virág és virulni akar; ez az egyetlen, amit tehet, virulni tud csupán, s ezzel valóban nem akar zavarni senkit, és mégis mindenki ellene van: a fekete feltalaj, amely ?t csak hosszas kérlelés után engedi át, a [… Tovább]

  Elképzeltem, mire mentem vele? Nagy a világ. Két fél ha mégis egymásra néz – találgat szív és ész. Mennyi ősz haj csatolódik a szerelemhez gubacs-csókban, lehetetlen lenne szebbet, űzve megsárgult leveleket, belőlük tetteket sodorva, leküzdhetetlenül felmerült bennem, talán mint [… Tovább]

Mária Magdolna Lőrincz: „”Mostan színes tintákról álmodom”     ne félj, most minden rendben, aranysárga lett a reggel, olyan édenes döbbenet,   szivárványhídról lecsordul cseppenként a harmat, ‎”a felhők jönnek, mennek, de az ég marad „   magasban kék ölében [… Tovább]

Akárhogy nézem, nincs semmi szerelem helyett. Pótszenvedély hiányában zárva. Elme hadügy. Szerelmes vagyok, addig is, míg megárt a szó.

Voltam hajadon, hajdan hatalom; voltam szerelem, gyengéd érzelem; voltam feleség, vagyok anya még; voltam szeret?, lettem temet?; vagyok hitetlen, vakon hirtelen; voltam hív?, vagyok mint n?, ki volt, hogy naivan hitte, ami van, látta ami jött, s mindent ami köt, voltam valami, lettem az, ami: hajdan hatalom voltam? tagadom –  vagyok, ami nincs, semmi ez a kincs.

Léptem nyomát az ?sz takarja                                     Koosán Ildikó     Uram! Megvertél két kezeddel, szívembe oltott szerelemmel kószálok az ?szi ég alatt.   Kikerics-lila mez?k igéznek, vörheny- és sáfrányszín levélnek sírgödre ásít, közel a fagy.   Szálerd?k nedves avarát [… Tovább]

Csikordulnak a hangok valami ellebben a szem el?tt, egy lepel, egy kend?, selyemigen blúzát veti a szerelem.   Gombjai r?zseszemek, lángok, tüzeket szítanak vad álmok. Tente vétek, aludj hiába hibák, elkoptatok.   Vetkezik a tudat keze épp magasban, elegáns kis [… Tovább]

Intelem az Asszonyoknak Óh Drága, melléfogott képzettársítás, és a hagyj békén szerelem, paradoxonokra épült lehetetlen költészet, öreganyám tegnap volt ötéves, meglepetés, ha igazat szólok, csak egy koszos körm? költ? vagy egy vízbefúlt úszóbajnok, kit viccb?l a parton hagytok, foghíjas alkoholista. [… Tovább]

    …és múzsa lett az egész világ minden boldogsága, fájdalma, élő és holt lelkek szárnyalása, zuhanása. Az idő széttágul, őrülten csapkodnak az anyátlan, kócos szelek, vitorlát bontanak a gyermekarcú fellegek. Bebábozódunk. Egymáshoz érünk. Tegnap. Holnap. Valahol, valamikor. De most [… Tovább]

  Néztem az állad ívét, ahogy a reklám szót kimondtad, szememből közben elhordtam a fényt, s próbáltam lefogni ezt a zaklatott érverést, puszta akarattal, hogy elvegyek legalább egy érnyit ebből a téged akarásból.   Nem bomlok, csak úgy teszek, figyelmem [… Tovább]

(a m? saját alkotás) Kapcsolatunkban, tudod aztszeretem,hogy – ha van is benned felém –szánalom, nem érezteted. Miért is tennéd uralkodóváaz érzést,ami sokak fel?l érint, s csaklehangol, zavar, elkülönít!? A gond, ha gondot okoznék avilágnak:csupán kommunikációsprobléma. Ezt felismerve, úgy állsz hozzám, [… Tovább]

  Semmit se látok, íriszemen vakfolt. Titkos égitest, éjfekete, vad hold.   Keveset alszom, virrasztok a boron. Az éjszakák haját összekócolom.   Lázas panelcsend. Kopog egy t?sarok. T?sarkú szerelmek visszhangja vagyok.   Hát szerelem ez?! Csupa ondó, s ideg. Ne [… Tovább]

  Selyem, zöld mezőben, kék ég alatt Epedve vártalak, karodba fontál Ajkamról mézet csókoltál, elbódítottál Szám kutatva, követelőzve csókolta édes ajkadat Fehér mellem rózsás bimbaját feltártam, Ingerkedtem veled. Te forrón átöleltél, s én, alélva öleltelek. Ölem feltártam s magamba fogadtalak, [… Tovább]

  kezed hátára ejtett állal kettőnk közt most te vagy a nő ábrándoznál hátha szerelem ez és a világirodalmat hurcolászod magaddal alkoholistaként vagy szétroncsolt hangszálad mert istenhez a kötéllétrán jógaülésből üstökösként huzamosan nekilökődsz én pedig egy kopott tükörben keresem a [… Tovább]

Merített papír ma nekem a szerelem. Úszni tanulnak a szavak. A holdarcú vízjel mosolyog, tinta folydogál. Rés lesz a kedvenc matérián, ismét csak hallgatást feszítve sátorrá emeli lét tudatát, pedig az ég fölött volna az, mit rejt a csók, a [… Tovább]

  Mint hatalmas vasgolyót, tartom fejem. Erőim fogytán, csak egy valamiben bízok, ahol ingyen sokszorozódna. Úgy hívják, eddigi ismereteim szerint: meditáció! Olyan bennem a szerelem, mint egy paplan, egy érzés, mely alá elbújnék, ha fáradok, és ott megalkuvások nélkül várnak, [… Tovább]

  Érzés. Kikelsz ismert hiányból. Vers. Nem állsz meg két lábon. Női lélek. Csíráin kotlottál eddig. Mér’ legelnéd könnyedén valóm? Nárcisztikussá szeretnél válni. A „harmónia” kirakósa feldarabolt mindenség – nem szabadulsz a szótól, míg guggolni tud a málnabokor, kigoogle-ozhatóvá válik [… Tovább]

Pánki – Mítosz   észrevétlen válik ki bel?led, mi korábban részed volt, a felnövés minden éhsége, a szerelem, az ölel?, behatoló; az elbújásvágy, a megmutatkozás, a mítoszalkotás, vagy nem-levés. de az is alaptörténetnek része, mindig több, mint te egyedül; akár [… Tovább]

  Mesélek mézeskalács otthonodról. Ahol Harmónia kirakósai a tárgyak. A rendetlenség megtűrt vendég, de eliszkol folyton. Az anyai kéz csak simogat, tollseprűn porszemnyi csúf boszorkányok. Ideköltözött régen az a fajta szerelem, mi egyedül Isten. Feledhetném, de nem tudom, otthonod varázsa, [… Tovább]

„Dobd el hát neved……”…(Shakespeare: Rómeó és Júlia)* előtted térdelek s az égre nézek, ott fenn egy sziluett, és félek titkod meghallani, s tudni, mit magadban őrzöl, kimondani csak éjsötétben, csillagok fényében mersz, mert ott benn, lélekben tudod, hogy vétkezel a [… Tovább]

Az egyetlen dolog, amit hiánytalanul átvehetsz és magadénak tudhatsz, az a hiány.   Ha úgy érzed, fokozódik benned a hiányérzet, írhatsz kérvényt hiánypótlás ügyben, s a válaszban majd olvashatod, készlethiány miatt csak sz?kösen mérhetik neked a boldogság-keveréket.   Tudod, hogy [… Tovább]

  Kikelet-pompában éledő világ, szívekben nyílik a szerelem-virág, tincseket kócol a szél.   Csókra ittas ajkakon pezsdül a vágy, szerelemtől bódult est illata lágy, tavaszról zenél az éj.   Napfénye kibontja hajnalpír-fátylát, sugár-köntösbe zárva a vágy táncát, …csendesen csitul a [… Tovább]

    Ízeidre bontalak, hogy érezzem  a benned feltörő örökké vágyat,  mely teremt virág-illatú csodákat,  …ölelj magadhoz engem.    Ízeidre bontalak, hogy érezzem  minden keserű napnak a félelmét,  hol feledni kell a lélek sérelmét,  …éld az álmaid velem.    Ízeidre [… Tovább]

  Sejtettem mindig, valahol ott a remény. Ha elfáradt lelkeink közt halk zenét fújt a szél, fülünkben ott suttogott, álmokat sz?tt szava, tudtam jól, elérünk oda, hol megnyugodhatunk.   Most szelíden simogat az elfáradt hit, kívánnom hozzád végtelen. Sejtettem mindig, [… Tovább]

Mikor ledobod arcod tél-csipke maszkját, meglátod a napfény szikrázó mosolyát; – Tavasz jön jeget repesztve.   Ha majd az ibolya ontja kék-illatát, és szirmain látni az Isteni csodát; – Tavasz jön a réten sietve.   Mikor rügyek borítják el az [… Tovább]

A holdkorong egész, kerek, szeretem a krátereket, és tetszik a halott holdpor. Szeressetek engem olykor.   Minden csupa szálka, szilánk, szürke, szürkébb fosszíliák, de énbennem még eleven a szerelem, a szerelem.

  A nagy szerelemben mennyi a görcs – nem volt soha még ilyen; Big Bang vagy Isten ezt hordta össze – visszamen?leg az ész. Mégis el?re néz, ezért csomó – ami a torokban, szíven; Ha egyszer csak, egyszer is rákérdez [… Tovább]

Vándorputtonyt cipel háta, fején csupán dísz a fül, száját hallgatásra zárja, nyakát drót fonja körül.   Lemondott már szerelemr?l, vállán kihullt hajcsomók, aktja nem ihlet meg fest?t, s ajkán tetovált a csók.   Olykor egymagában táncol, arcán elfonnyadt mosoly, nem [… Tovább]

  Egyre kevesebbet eszek, szavaim feleslegesek. Szívem megfontolt, nem repes: pulzusom alig ötvenes.   Egyre többet vagyok renyhe lázadásra, szerelemre, s van, hogy szakadnak a hegek: olyankor görcsökig megyek.   Iszom a rosszak poharát, aztán szemek, mély karikák, s a [… Tovább]

(dalszöveg) A napot megeszem, a holdat a zsebembe rakom,a cigim gyúrom egy rokkantvasbeton teraszon,a kalapom pont a kobakomrafújja fel a szél,csupa galamb, csupa morzsátszóró mama a tér.Az ajkad nézem, a rúzsod az olyanvalami,hogy el?búj a tavasz, tudod, az a tavalyi,amikor én meg [… Tovább]

  Mielőtt tovább megyek, még melléd fekszem egy-egy gondolattal, s engedem, hogy sóhajaink hegyén, mint álomittas színes hajók, ringjon a szerelem milliom kiismerhetetlen cikkanása. Ellobbant vörösem helyén hűvös lélegzetvételek, bennem fogantunk öntudatlan hússzagú ájulatban, –          meddő idők – s most [… Tovább]

Már egészen, megszoktam, hogy értem is létezel. Gond nélkül álmokat fejt meg ezeregy végzetem. Soha nem billegett ennyire mire dönts, rálátni tanítlak, sorsodból kösd meg vadonatúj cip?d. Gézengúzfelem álmával bódít, szavakkal hiteget, íratlan szabály kett?nk közt: szenved’ éj helyett a [… Tovább]

Vallomással tartozom magamnak. Egy plátói szerelem áldozataként, becézhetném Platónnak, álmodozva szerettem bele a Héttoronyba. Párharcaim magammal megéltem, és rávetült a fényes bet? a kézre. Lecsordogált mint sötétkék tinta, szerelmem szemembe, kútjaimba. Csikorogva húztam fel a láncot, arcok tükrében immár jobban [… Tovább]

Egészen megszoktam, hogy érted létezem. Gond nélkül álmot fejt ezeregy végzetem. Soha nem billegett ennyire kire dönts, rálátok, gézannegúz feled írással hiteget, szavakkal bódít, íratlan szabály a szerelem, szenved’ éj helyett, Mire eléred, megfojt a láz is, elég a galacsin múltból [… Tovább]

  Steril a holdkorong, steril minden zsiger, tiszta, gigászi, hogy végül szeretni kell, de nem csupán fejben, hisz ott csak az agy van, sért?dötten élek, s néha okosabban,   bár hiába minden, megkínoz a zsongás, a görcsökig hajtó pálinkás, koholt [… Tovább]