Marthi Anna : Összezavarodás II.

/Isten, nagyŐ, képzelt szerelem/

 

 

 

Ha nő lennék végre, mint a képen…

Pasi-próbálkozásaim ferde tükrében.

 

Akkor várnál rám, kellenék is.

Addig vajon hű lehet a hűtlenség is?

 

Felkarcolt lelkemre Isten,

De az ő nyelvén nem értem.

 

Anno féltékeny voltam, ma bízok.

A statiszták közti nagyŐt élővé írom.

 

Képzelt szerelem vagy? Felérsz a Holdig.

Összezavarodni könnyű, ne bólints!

 

Hajnalt bont naponta meditációd.

Gyűröm szavaid, rám is kivetül rációd.

 

Mint végzetre – fura rákenni az egészet.

Mégis belélegezlek. Kilélegezve ez éltet.

 

Vagy lennék én Léda, ölni szeretnél?

Szeretnék  lenni, aki szeret rég.

 

Átfonva. 😛 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak