Selyem, zöld mezőben, kék ég alatt
Epedve vártalak, karodba fontál
Ajkamról mézet csókoltál, elbódítottál
Szám kutatva, követelőzve csókolta édes ajkadat
Fehér mellem rózsás bimbaját feltártam,
Ingerkedtem veled.
Te forrón átöleltél, s én, alélva öleltelek.
Ölem feltártam s magamba fogadtalak,
Szerettelek!
Szerelmes szép szerelemmel,
Te, te, te mindenem,
Érted adnám a világot,
Csak te maradj velem,
Maradj velem, ringass, ölelj
Forrón, mint vulkán, mint déli nap,
Izgató csókod hűsítse feltörő égő vágyamat,
Ölelj, ölelj magadhoz, mint szerető anya gyermekét,
Mint szerelmes hitves szerető mindenét.
Ölelj, ölelj, csókoddal alszom el
De reggel?
Hideg ágyam magányos,
Tested jéghideg,
Te, te hűtlen, te!
Megcsaltál!
Elmentél végleg,
Hát nem vagy velem,
Ó csalfa, meghaltál,
Itt hagytál te, kegyetlen.
Jaj!
Gyűlöllek nagyon,
Szeretve szidlak.
Csak, álom volt?
Mit adtál, csalóka álom?
Semmi más?
Nem lehet!
Úgy vágylak, de hiába, nincs már esély,
Aludni akarok csak,
Akkor, itt vagy velem.
Megállj, te, csalfa!
Lám!
Utolértelek!
Keresi szívem az örök szépet, az örök szerelmet,
Várj meg! Nem engedlek el!
Nem soha!
Kívánlak forró, perzselő szép szerelemmel,
Nem hagyhatsz el, mi eggyé váltunk,
Lelkem fele te vagy,
Nem hagyhatsz el!
Rabom vagy, s rabod vagyok.
Mi ketten, két szerelmes, legyőzzük a halált, a tegnapot,
S valahol egy égi réten, selyem felhők között
Szívem feltárom,
S magamba fogadlak szerető, szép szerelemmel.
Meghalok érted,
S te velem maradsz!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Győri Irén
