Marthi Anna : középpont

 

áldom tekinteted sugarát

mit rejteni nem tudsz

átfért az időkön át

megszülöd nekem

anyja leszel érzelmeimnek

hűs forrás töveddel áldj meg

keserű homályú édes balzsamom

ízes illatos várandósa a tisztaságnak

szálka-fésűd halgerinc

lelkem szaladása

vedd észre ideszállt ránk a szerelem

álmunk szárnyain

madárléptékű vágyak

a világ összebújt

középpontod

gyűszűjében

kitárom mint a kiskaput

míg átölelsz

és

magjába vonzod

fényem

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1326 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak