Kováts Eszter : Egykor

…ez a nyomasztó id?…
nem rohan s nem
vánszorog
csak csodálkozol hogyan
rajzolt szád szélére
pöttyöket a hold
mikor még
bebújt a szél a pórusokba
eljátszott ott majd elhagyott
a patakban a híd alatt
a h?s víz csillagot sodort
néztük és nem volt
se jöv? se múlt
a ma is játszi képzetként
ült csak a virágok szirmain
hol sárga felh?k tükröz?dtek

 

de lomhán fodrokba

gy?lt a kín

tajtékzott fekete

habott vetett

a patak folyóvá duzzadt

s mindaz mit

magával hozott lassacskán

ránk telepedett

 

 f e l h ?  n e m  t ü k r ö z ? d i k

 

v í z  n e m  s o d o r  c s i l l a g o t

 

 

h o l d  n e m  r a j z o l  p ö t t y ö t

 

 

 

s z é l  n e m  b ú j i k  p ó r u s o k b a

 

Legutóbb szerkesztette - Kováts Eszter