Marthi Anna : Ház

 

Mesélek mézeskalács otthonodról.

Ahol Harmónia kirakósai a tárgyak.

A rendetlenség megtűrt vendég, de

eliszkol folyton. Az anyai kéz csak

simogat, tollseprűn porszemnyi csúf

boszorkányok. Ideköltözött régen

az a fajta szerelem, mi egyedül Isten.

Feledhetném, de nem tudom, otthonod

varázsa, értéket cseppent az anyaságba,

jönnek a rajzolt mesekönyvek, Findus*

kérlel, na… gyere játszani. Itt lehet.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak