Molnár Zsolt : A Vers-síró

Intelem az Asszonyoknak

Óh Drága,

melléfogott képzettársítás,

és a hagyj békén szerelem,

paradoxonokra épült

lehetetlen költészet,

öreganyám tegnap volt ötéves,

meglepetés, ha igazat szólok,

csak egy koszos körm? költ?

vagy egy vízbefúlt úszóbajnok,

kit viccb?l a parton hagytok,

foghíjas alkoholista.

 

Asszony! Te se számíts a versíróra,

vért iszik az,

míg a tested foglya,

aztán a borból kin? egy pohár,

szájához emeli,

és az elme éhét oltja,

nem gondol,

csak szívja, szopja, mint

kisded az anyamellet,

a másnap poklán a gondolat,  

torlódik, mint kisiklott cirkuszvonat,

remeg? keze százszor is kisimít,

ronggyá gy?rt fehér lapokat,

a rohanó bet?k, míves tolla,

leginkább combjaid közé céloz,

de ki mégse mondja,

valami cukros mákonyból

próbál rajzolni bársonyszíveket,

csillagpázsitot, hol hevernétek,

vizeket, tengerérzést,

csomagok nélkül egy hosszú szép utazást.

 

A versíró lepkepárti,

de pillangókról beszél,

nehogy a molyokra gondolj…

tollából a bor mi szól,

így menekülne a gondtól,

csakhogy a gond odabent van,

vagy ? maga lenne az,

hát mi lehetnél még más neki,

mint csak átmeneti vigasz?

Legutóbb szerkesztette - Molnár Zsolt
Szerző Molnár Zsolt 87 Írás
Bonyhádi bohèm, - tollforgató. A 80-as èvekből itt felejtett valaki.