Böröczki Mihály - Mityka : Énutam

Belátom, akármit csinálok,

kilóg a cipőmből az átok,

és megismernek a legyek,

őrzője vagyok már a bűnnek,

így azt sem tudom hova tűntek

a gyerekkori verebek.

 

Porról pörölök, nyári sárról,

egy ághegyére fújt világról,

és várom, hogy majd nagy leszek,

de háború van szerte-széjjel,

és azt álmodom minden éjjel,

hogy meztéllábam elveszett.

 

Hát ma sem értem, minek hittem,

hogy hátizsákban visz az Isten,

és rám találnak a hegyek,

mégis gyönyörű, csoda szép volt,

ahogy naponta nyílt az égbolt,

és megengedte, hogy legyek.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.09.07. @ 07:52 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.