Szerelem

  Még remeg a létező létezhetetlen, s arasznyira nő a zsenge nyugalom, szerelemről képzeleg a  felolvasó, egyre csak lézeng, lézeng csak üres karom.   Összefonódik a kibogozhatatlan, bár nem pattant meg bennem semmiféle húr, sok mellémtámasztott keskenységem hagyom,   ma hadd [… Tovább]

festmény Ódor Tünde   Belaknám lelkedet, ezer egymásból nyíló szobád van. Várúr vagy, levetted régóta mesterszakállad, és simára borotváltad, hajnalban érkezel haza, két világ polgára; vállalt a szerelem. Lehozom elgurított csillagaid, nézz bátran szemembe, virtuális rituálékból a szó kifogyhat, de [… Tovább]

  Közömbös emberek,  tekintetük komor, lelkükben süket csend és tespedtség honol.   Nincs bennük szeretet, de gyűlölet sincsen. nincsen fent vagy lent, kint sincs és nincs bent.   Nincs örök szerelem és nincs igaz Isten. Nincsenek ünnepek, mély gyászuk sincsen. [… Tovább]

  Ez eddig mind, mind csupán szöveg volt, és mégis köszönöm, hogy mindezt tanítottad; szerettem ezt, és őt is megszerettem, ez kedvelés, ez már a szerelem – és hittem mind, oly óvatosan egykor, kimondani csak későbben, hogy mertem. Ennyi volt [… Tovább]

Egy óriás torok a végtelen, és csak falatnyi élv szerelem, a test eltűnik, borzong valami, a csöndet elnyújtottan hallani, és minden kívül lesz, ami belül, ahogy a két test összelüktetül, s a percekig fölajzott pillanat számlálhatatlan darabra szakad, és olyan [… Tovább]

Születésnapomon                         Koosán Ildikó   deres a kert, de reggel kivirágzik fűszálakon az újraéledés: dermedten is mind a fény felé vágyik, a mozdulás bár üres lüktetés;   ki súgja meg nekik, már várományos belül a harsány-zöld, s nemsokára erőtlen, puha, [… Tovább]

a mozdulataim árulkodók. hol lassúnak tűnő (kiszámíthatóság), hol reflex-kapkodás minden egyes szerelem. gerincből történő érintés. csak egy állomás a felszínre törő csonkok kitüremkedései között. a sóhaj a feladás mérföldköve. valaki ráfestett ugyan egy számot, ⌠ami folyton változik⌡ de mit sem [… Tovább]

A magyar kis hercegnek 1. Ülök pihenve a csend közepén, A szívemben elnyugszik már a hangod, Csak testem ontja tovább a dallamot, Mit ölelésed ringatott belém. Látlak tisztán, bár csukott a szemem, Érzékemen felsejlik számtalan kép, Az, ami igaz, az [… Tovább]

    Ott állok ragyogó arccal. Félek-e bármitől a most tőled érkező huzattal? Mikor úgy oszlik el rajtad fényes széséged, minden sejted ruhán keresztül is két szememben Isten-ígéret, ahonnan nézel mágnesként vonz az egy, és legtisztább tükrömben látom, micsoda ereje [… Tovább]

betakar avarként a folyamhidege melegíti testemsemmim sincs aminem tőle van van halálom forrófényesen sajgóanyám nyakán szorosa csomó van szerelem feketekívánatosan fojtóönmarcang és örök haragaz én nyakamonselyem sála túl szoros voltam általa nyúl-üregbenelvesztem a tükörhegybenaz óceán alattkaptam ragyogást éskénes bukásta lábujjam ezerdarabra töröttkaptam kéjt [… Tovább]

    Úgy szeretnék átfogó képet rólad,  hogy megelégszem e pillanatnyi maszkos bravúrral. Megelégszem egy villanásnyi ívvel, ahogy kezdetét veszi a szerelem is egy csókkal. Megítélni téged magamon keresztül tudlak, engedélyt kapok: szíveden volt, hogy bomba robbant. Mátrix felel, bennem [… Tovább]

Minden kedves szerzőtársamnak boldogabb, békés új évet kívánok szeretettel!       az óév küszöbén állokitt ahol már számomranem nyílnak új virágokahol gyönyörű múltamés aranykorom visszainttovatűnő vágyaimmalvédtelen egymagammaradtam hervatagjelen és jövőillúzió és reménya búcsúzásbanegymásba érs mire feleszmélszelszáll az év voltam [… Tovább]

    úgy ízlelné már ajkadat a szám elengedés madárraja az ég felé megéri az időt koldulni egymásért elérnéd a szívek lövészárkait fényes otthonokba kopott vágy helyett itt harc a démonommal ahol a remeteség is még anyává tehet késő álmot [… Tovább]

      Körülötted forog a világ, de ez fordítva is igaz, szívemben dobog, nem méri valaki mégiscsak a szívdobbanást? Ha megjelensz, összeugranak sejtjeim, vérem dagályt lejt, illatod miatt táncba kettőződnek, sejtközpontokban koccannak össze, peregnek az osztódási orsók, jöttöd profázisán. [… Tovább]

Nem az az érdekes, melyikünk szerelme mélyebb s nehezebb. A kitartás a kérdés, és a hita közös lépésekben….                                           –            elhagynám az „a”-t s a lépések helyett lehetne „lépteink”  (az előző sorban három névelő van) Szerelemre születtem: igen – féktelenre, s [… Tovább]

Fotó: internet     szerelem szültenemes gyötrelem ringass elez szép fájdalommagamhoz ölelemha fáj még tartitt maradok bús holnapomveled –  kín kovácsoltaédes szenvedésnekem menedékez jó fájdalomminden sóhajomraa csend válaszolmint könnyű záporkönnyem eleredhagyom –   a múlt szárnyainölembe hullnak a hosszú estekaz éj sötét árnyaitfestve megs egyre [… Tovább]

elém tetted a jövőm jelszavát rakosgatom betűit sorba kövekre vésett apró mantrák elvéreznek a kimondott szóba’ újra tervezek dacolok idővel térrel csillagok ölében szerelem indul engedj még játszani a fénnyel hogy bennem éljen míg a jel letisztul

(A kép forrása az internet.)     Nincs sem kedvem,sem erőm egy új bilincshez.Ha nem visz a mennybe ez,több hitet már nem teremtek,nem áldozok fel még egy szerelmet… Temetek. Ha a földre kényszerítesz,megadom magam,levetkezem.Nyitott könyv a lelkem,szabad préda a szívem,s ha nem [… Tovább]

őszül a szív s feledékennyé lesz a szerelem, a kezek öntudatlanul aljasodnak el. a mosoly furcsa görbülete mögött fogak és fogadkozások haldokolnak, amíg az öleb lassan rákúszik  a tenyér alatti szeretetre. az öregedés belül kezdődik.

Kép: internet     Felgyorsult életünk száguldó gyorsvonat. Futva érintjük csak az állomásokat. Szavak! Kérdések! Suttogott válaszok! Kattogó keréken mellettünk elrobog. Álom, valóság, igaz szerelem. Tova tűnt, köddé vált, felsejlő síneken.    

fürdés után megnevezlek líraibban mint tegnapelőtt fel-felrezeg egy-egy libidóból kapott áramerős energia-köd hogy ideér-e vagy odaszáll-e éppen a gondolat mit érzek és mit érzel miért akkor küldünk egymás felé öröm-akkordokat én dallá élem arcod te dallá írod búsuló tehetetlenségeim vagy [… Tovább]

Fotó Dobó Katalin kitárul a táj pelyhes öle felhők csak pamacsokként árnyékolják itt-ott hagyd már a bütyködet vár a kék égbolt fák törzse-lombja közt táncoló fényfolt hegyek kúpok nyújtózik erdős fennsík néz lábad elé a görgeteg sziklák erkölcstől független idéznek [… Tovább]

M. Laurens A FEKETE BÁRÁNY homo sacra res homini     Birkanyáj téblábol a rét füvében, Juhásza bajszán konyul már a mélabú, Ott ballag egymagában kint a szélen A fekete bárány, mint élő vértanú. A többség a kolomphangtól bódultan, Bambán [… Tovább]

Jávorka Csaba: Gorgo c. festményére     Átlépni Hádész kapuját– a sirályok hallgatnak.Titkaink voltak,megpecsételt szent titkok.Lefolyt előttünk az életed.Könnyeztél?láttad arcát a reménytelenszerelemnek?Perszeusz, hol van az érctorony?Hol van a pajzs,tükre a szenvedésnek?Hol van a barlang csendje?levágott fejek, hajfonatok.Lefolyt a véred!Pegaszosz szárnyalásakihasítja [… Tovább]

    nekem behűtve kellettél, készre tálalva, elfogytak a finomkodások, a megkezdett mondatok, el kellett vegyelek magadtól, hogy megtaláljam: sírás, kóborlás, most minden célt tévesztett, elengedtem magam, abban a pillanatban tág tereket és újat éreztem, és egy rég elhagyott szerelem [… Tovább]

az a perc, mikor magamból útnak indulhatott egy síró patak, pici könnyek kövekre hullva mosták a felszín alá vágyam, egy bolond térdelt minden egyes elhallgatásban.   kikérdeztem ma is kamillámat, megnéztem tükrében a diófát, azt hittem az arcod lesz benne, [… Tovább]

Kint felejtett éjszakák nyüszítenek az ajtó előtt, fáradt hangok verdesik hétköznapi szárnyaikat a nyári fákon, feküdj mellém… Szerelem. Tíz lakattal zártam az ajtót. Visszük egymást kéz a kézben, mezítelen… Arcod arcom, szemed tükröm. Én Istenem. Te Istened. Ki mondja meg, [… Tovább]

                                                        A szerelemnek jó, ha tárgya van.              [… Tovább]

Billegve-araszolva himbálózott a sorra, a kéklő eget nézte, s marokkal kék köténybe markolt-hevült az ember, zöldellő szerelemmel, s én kiláttam az égből, a majdan friss vetésből, a búza sárga nyárból, a bögyre telt kalászból, hogyan szalonnáz véle a kenyér fehér [… Tovább]

Tudnom kell, van-e még e földi létben hű szerelem, játék, hol az egyetlen túlélő nem a világ bolondja, ki fogadja a pofonokat s nem érti, miért fáj a hazug ének, a lélek miből nyer tiszta kéket, s a szív falának [… Tovább]

Emlékvers: 1937. december 3. (péntek)     Olykor, ha veszett szelek fújnak, érzem keserűjét a múltnak.  Ez a tél már csontomig hatolt, versfolyamom lelkembe fagyott.   Reménytelen, fájó szerelem, tudom nincs számomra kegyelem. Ma szombat van, hideg a szívem, kihűlt [… Tovább]

    Fűnyírómnak érces hangjabelebőg a déli csendbe,versenyez a pajzán széllelkajánul zúg, éljenezve. Gondolatom széjjelnyírjamég a fű a földön térdel,karcsú álmom szétzilálvalábam előtt riadt képpel. Jaj a derék megint sajog,leállítom hát a gépet ;lerogyok egy kerti padra,nem keresve párnás széket. [… Tovább]

    Feslik az alkony az éjzuhogásban, összegyűrt felhőkön elsimul a távol. Bordánk alatt fércnyi pillanatok, halkuló lobogások. Fészkünket keressük a tengernyi égen. Szemben az árral, kapaszkodva madarak lehullt tollaiba, együtt sodródunk hajnali kikötők álmos partjaira. Mai is könnyű vagy [… Tovább]

Miért bánt, mihez nincs közöd, talán csak annyi, hogy te is benne voltál abban a csapdában, mit a köznép szerelemnek hív, s gyümölcse is érett,  mi magvát elszórta, termékeny talajra,  törtrész belőled is, de egyre távolabb; zavarnak el: menj, törődj [… Tovább]

Fotó: internet     Átmeneti alakzatok vagyunk,változó homokdűnék… Minden bizonytalanság,kétség és tévedés öröktől fogva nyomunkban. Fodrozza életünk a szél,irányjelzések nélkül tágul a tér.Elég egy enyhe fuvallatés megsemmisül az egész,ami addig voltunk:egy szerelem hiábavaló, ezer alakú képződményei,melyet átmenetileg írthomokba az emlékezés…  (Pascal Mercier [… Tovább]

  Ujjaid hegyén remegő nő-szirom, fentről lefolynak már a csillagok, hajnal bíborát rám festik, kapok szerelmet s adok, mikor szívem nyitom.   Nem sajnálta Isten mi rajtam idom, ám virágzó mezőt ragyog, s vagyok aki vagyok, ha rám nézel elolvadok, [… Tovább]

hergelő hergelő helyett csitítlak bennem is borzos ideg fény nyúzza csak magamhoz hűtlenné dagadó szemeim bánt a kint gyógyírt adó zöld takarónyi szépség-mérséklet míg nem borzolja fel saját küzdelmeimet egy hasadó száj bár léptem vízbe vinne erdőben éleződik elmém mialatt [… Tovább]

Henri Fantin-Latour festményéhez 1882       Kalapjában zörgő virág – száraz, szúrós a tekintet, szívburok rég farsangi bált őriz – nyomát szerpentinnek. Bódulat volt az az örvény? Leányságból kifordító?… Önkényt szabhat ma a tömjén, de botlást nem ismer kígyó. [… Tovább]

    Mióta már, hogy mindenre rácsodálkozom, ami él!Nekem nyit virágot mindegyik tavasz,velem tisztul a szürke világ, ha közelít a tél, a patyolatfehér. Mióta már, hogy elakad a hangom, ha színes köveket terít elém a parti hullám szelíden,s a végeérhetetlen titkok [… Tovább]

Vannak egészen egyszerű napok, amikor magam felé ballagok, a lenyírt fű a lábnyomomhoz ér, kőlapjaival rám kopog a tér, és jönnek-mennek minden emberek, pont orrom elé szökken egy gyerek, friss kicsi arcán úgy fut a derű, hogy vele libben, ami [… Tovább]

Menekülő magamat hoztam, vállamruhátlan sejtjeit, a játszó kínokbanselyem csontjait. Kifeszített vásznamtévelygő sírása halkuló szádbanmegnyugvásra lel és  kitavaszodik.Kietlen pusztán fedetlen vágy csendjeölel, bennem kristályhangú nyár lakik,virágzó szavaid illanó kertje.A gyertyák karácsony fénye áthevít,csak nézel sosem múló szerelemmelés leomló hajamból csodát merítillatod, [… Tovább]

  Hogyan mondjam el neked, hogy ne zavarjon megfogalmazás, ne akarjak eredeti lenni, mondani: ez van és semmi ráfogás – dadogok, gyáva vagyok, okom ezer, eredeti félszeg, egész álszent, hitehagyott, óh mein Gott, Gott ist tot, tonaludátusz; ússz a másik [… Tovább]

Nem vágytam még így a csókra, melegre, mit adhat gyufaláng.Összefonódni a tűzzel,ostobán kúszni egekre,és fáradtan tarló tövébe bújni.Újra lángol a nap,bíbor hajnalánszelek alá hullik a meztelen nász,hogy ne lássa senki élte alkonyán.Nyomában csend, zokogó, fekete gyász.Elfeledett árva álmok fénye int,karodban [… Tovább]

  Hogyan mondjam el neked, hogy ne zavarjon megfogalmazás, ne akarjak eredeti lenni, mondani: ez van és semmi ráfogás – dadogok, gyáva vagyok, okom ezer, eredeti félszeg, egész álszent, hitehagyott, óh mein Gott, Gott is tot, tonaludátusz; ússz a másik [… Tovább]

Jeges párnák közt szól hozzám dominám: – Mit adtam s adtál, majd piheként tovaszáll, csak légy gyermek, ki csendesen ordibál, légy oly bölcs, ki önnön ujjára odavág, oly hívő, ki az anyag előtt térdig meghajol vagy pogány, ki kódexből szentírást [… Tovább]

Ragyog, ahogy a kertben áll, mint aki szerelemre vár, s míg fölöltözteti a vágy a virágok menyasszonyát, finoman beletúr a szél, és fehérebb lesz a fehér, egy lágyan lélegző remény, amire rátapad a fény, az öröm minden rést betölt, az [… Tovább]

Nem kérdeztem anyámat,a világra miért hozott.Ösztön lehelt szívembe lüktetést,izmaimnak erőt adott.Kaput nem szakít a mennydörgés!Érintésem simításra hajlik,mint útszéli füzek.Szememben nem gyújtanak tüzetharagok és villámok,szerelem szór a nevetésbe csillámot.Álmaim oly szelídek, mint a fűbe hulló gesztenyék.Aki megfordul értem, csak az értihangom [… Tovább]

Csillik Reninek… amikor úgy érzem nincs kiút amikor a hangok már hozzám is elérnek amikor ítélkezők keresztet ácsolnak nekem mert nem tartom be az etikettjüket és már reggel fél nyolckor részeg vagyok mert rossz szülő vagyok és ha már ti [… Tovább]

      játszani hív minket a cifra fény levetkőznek a fák a házak az alkony visszaárad medrébe hol zátonyra futott papírfelhők várják a holnapot nyugtalan madárszárnyak alá bújik a nap ruhánkat gyűrögeti az árva tavasz arcunkra szivárog az esőszagú [… Tovább]

    Érces Hold dorombol égről gyapjas álmot… Ma éjjel megint játszok. Játszom, hogy árnyad vetül falra, s Én balga elhiszem, hogy valóság. Testet öltő igaz. Lélekvigasz. Ma éjjel játszok.Látom szivárványt formál szívhidad; zizzen a tűz, a szerelem vigad,s e [… Tovább]

  néma gyötrelem felidézett évek fájdalmas hiányok veled-nincs élet szúrtak a tüskék erősen a húsba kongott az üresség a kiszáradt kútba különös magányok egy tóparti stégen versek és sirámok könnyek a szélben tavasz van virágzás kielégült álom hol a szerelem [… Tovább]

Békével jöttem, verset írtam,úgy mosolyogtam, ahogy sírtam,adtam örömöt, adtam vágyat,szívére szorított a bánat,loptam fűszálat a mezőről, lélegzetet a levegőből,jó útra szerelemmel tértem,és úgy halok meg, ahogy éltem.  

Tavasz-szító tavaszító, tíz rossz szakad, tapad tíz jó, lepke-öröm, pillangó-tánc, bokron-ágon zöld levél-lánc, légző tisztás, napfény-izzás, kék égbolton világítás, s áprilisi szerelemmel levegőbe csap az ember.  

Olyan vagyok, mint a marok,ásó-kapanyélbe marok,kérges-érdes tenyerembebeférne, ha egybe lenne,az északi-déli sarok,esőt ejtek szerelembe,fújja a szél szemtől-szembe,ázzon utca, ázzon sarok,ám ha végül ez se menne,és a világ napfény lenne,fölmennék az égig gyalog.

Saját fotó       Nem hajtod az időt. Beértek éveid.Lassan lehajlik szép kalászfejed.   Gondolataid szétesőben, fáradtanhullanak a hosszúra nyúlt csendbe. Könnyeim permetezik kezedet.Elapadt a láz, elégtek a tüzek. –   Jaj, hogy mertél virágot rajzolniszívem közepébe, te suhanó [… Tovább]

…     körülöttem barna rögökkésik a tavaszlassan mozdul a csend bennemrezzenetlen a kikeletlangy sugarak hintáznak ölembenhiányod röppenő szárnysuhanásbármit is játszunk megfoghatatlan befejezetlen vágynémaságomból dallam ébredlángoló zenezöldelő rét nem szerelemcsak remény      

Találkozzunk!Paul Geraldy modorában                                      Koosán Ildikó Látod! Eszembe vagy újra,pedig tudom, rajtunk az átok;Találkozzunk, mintha a régi tavasz kezdete volna, hiúságunkat félretéve.Nem láttalak közel egy éve;Felbukkannak a régi képek… Ha másként is látja két embera világot, vonzódik egymáshoz erősen, mért vitázna folyton [… Tovább]

„Fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet,valamíg ő akarja” Énekek Éneke 3:5     Ha te nem te lennél, Akkor is téged látnálak Nem-te benned,   Fogasra akasztott Magánykabátod már nem kell Magadra venned.   Méltó hozzád kedves [… Tovább]

  Emlékszel, mily bolondosszerelem volt a miénk?Őszi szezonbállal érkezett,nyomunkban forró vágy zihált,dalolva gömbölyödöttkörénk a tavasz,távozásra bírta őszkirályt.Virágba borította a bennünknyíló kíváncsiságot,szánk szögletébemosolyok váltottak bérletet,akkor is huncutkodtak,ha az eső esett.Ugrándoztunk a járdaszegélyen,csókkal botránkoztattukaz idősödő hölgyeket,szemünkbe szerelemhímzett csillogó jelet. „Pillantásod mely rólam [… Tovább]

„Zene és szerelem:a két legszebb dolog a világon.” Most írom, most hallom Szerelmünk dallamát, Elvétett mosolyon Megbúvó lant hadát.   Most látom,most érzem Sok-sok madár dalát, S eddig észrevetlen Szívemben orgonát.   Most hívom,most kérem Lelkembe a derűt, Csókoddal csalj [… Tovább]

  panelszerelem koldusaként bádogszívemhez verem a kanalaimat és zeng a ház az éhes sóhajok fogakat növesztve harapják nyelvemre bókjaikat amíg torokra szaladt évtizedek keresik cigány útjukat ahol a sár az úr és végső soron én is csak egy vagyok az [… Tovább]

A diagnózis: Szerelem Botorul azt hittem egyedül engem szeretsz, pedig a te szíved tágasabb birodalom. Benne hordasz mindent, mi lelkedbe szivárgott: sóvár tekintetű  édes kis ebet, amely meggyógyítja belülről vérző sebed; van ott szív alakú, könnyáztatta kavics, amit tőkesúlyként hordasz [… Tovább]

  Fűtetlen szobasarkában fáznak az éjről itt maradt vallomások, függönyrojtjain kesereg a néma áhítat, asztalsarkán fehér papír várja ceruza édes érintését, küszöb alatt hallgat az ott rekedt sikoly, törött szárnyú álmok keresnek menedéket gyűrött lepedőn, ölelés kérezkedik karokba és mesél [… Tovább]

De enged majd e fagy még…   Almát szüretel a sajgó élet. Emléked létráját ághoz emelem, s míg pirosan izzik a tört lélek, fáj az aláhullott szerelem.   Űr-sötét, fagyos az ősz bennem, bár szikrát szór az égi Fénykirály… Mosolygó [… Tovább]

      mintha értené vérbe merült ma a Nap új szerelemmel takarta fáradt testét s bújt el csillagok alatt     Mohol, 2013. Február 14.

Anton Azbe festményéhez 1895     Kiskoromban anyaszülten gyíkot fogtam forró kövön, a fiúk közt eltörpültem, s úgy röpített lányka-öröm, ha nyomukban nyilazhattam – kincs volt a bél-sodrott ideg, kincs a fény s egy szűk barlangban ujjnyi forrás – kristály-hideg. [… Tovább]

Csoda vagy. Fehér, kékselyem erekkel. Ajkad bíborabb, mint egy vércsepp. Térdig kopott ruhád takarja el pergamen bőrödet. Fűcsomód páragőzben is nekem megőrzöd-e? A végtelen öl, csokorba szedlek. Kertelve, de vázamba teszlek. Bírjuk el az időt, oda-vissza. Mert időtlen a szerelem, [… Tovább]

    A szívem öltözik ünneplőbe, ha mosolyodtól megszépült hallgatag – reggelen, ajkadról a szót ujjam hegyére illeszthetem. Majd lassul az idetévedő huncut-érintés s ölemre indul a szerelem, hogy a ki nem mondott ajkadról – hullott szót, veled megfelezzem. Hát [… Tovább]

    A szerelem olyan princípium mint a lélegzet vagy egy kiskanál, neked lehet menedék,nekem könyv melyben a következő írva áll: porból vagyok,porból van mindenem, és még a szerelem is abból áll, olyanformán,hogy úgy vagyok vele, már-már innom is,ennem is [… Tovább]

  Opció felüdülésképpen: légy okos-szép barátom, tanítóim, szeretőim ha elfoglaltak is, megérte(m). Remeteségem praktikus: saru és fatányér csupán. Japánkert, mélázás. Könyvpornak varázslata hull, gondolkodástól a meditációig  – sétálnak a léptek. Tanult vagy, világot bejárt. Befogadó nevetésed. Nekem szól mondanivalód. Mesevilágodba [… Tovább]

Edgar Degas festményéhez 1870 körül       Lóverseny volt… Veszítettem. Kalapnyi pénzt, gyűrött papírt. Kínos, de a helyzetemben szoknom kell malőrt és manírt. Halőr éves fizetése úszott el a várt futamon. Sebaj, anyám ma estére pisztrángot süt – fals [… Tovább]

Éreztem forró láz gyötri testem, homlokom jégvirág szirmára lágyan ejtettem, pillám alá gyűjtve a tegnapok megszépült álmait, csukott tenyerembe a holnapok vágyait. Hallottam ahogy koppan az ajtón egy széllel érkezett kiáltás, szilánkosra tépve jégvirágok arcát, egy szó ott maradt a [… Tovább]

      Ha  merném,  fennhangon  dicsőíteném   ( de  félek,  hogy  más  férfi  meghallaná )   ‘s  így  sosem  lehetne  végül  az  enyém,   mert  Önre  igényt  tartana  ( naná )     ’s  észrevenné  valami  gengszter  vagy  divatmajom,  [… Tovább]

  Nem tör le a reggeli szándék,mi csókot keres.Nem taglóz le künna csillogó dér, s arcom vénebb-pírja sem,mert van kivel álmodnom,míg fel nem keltem: szenvedély.Feszabadít. Élvezem.Nekem elég a valóság,hogy jó mellette,s nem képzelni, tudni,hogy nincs távolságkét szív között, mertátkozott perceink,miket [… Tovább]

„Mi, hát nekem bajuszom van talán?” S én szólék: Ó, kegyed mély mívű marha, Ezt mondtam csak a széphangzás mián. „De hogyha ezt nem érti, drága mirrha, Egymáshoz nincs közünk, se végre mátul, Kegyed nem készült, aztán hol az irka? [… Tovább]

  Szemközt ülök magammal, arcomat arc takarja, furcsa játékomban vagy te is akaratlanul és akarva. Bármely teremtményemben születek újra, te forró szerelemmel leszel egyikemben megbújva. Másikom lágyan elring, még hűen lebegünk, ám ha álomba fullad a csönd, máris hiányzik egyikünk.

    Kép: Leiterné Julika balmazújvárosi művész festménye     Puha gyolccsal simítom arcodról a port,  mit rárakott a zord idő, ne félj, majd kitörlöm a karcokból is, pedig kezem gyenge,  reszkető.   Te vagy ki láttad régvolt tavaszom szemérmesen [… Tovább]

Egy óriás torok a végtelen, és csak falatnyi élv szerelem, a test eltűnik, borzong valami, a csöndet elnyújtottan hallani, és minden kívül lesz, ami belül, ahogy a két test összelüktetül, s a percekig fölajzott pillanat számlálhatatlan darabra szakad, és olyan [… Tovább]

  Képzelj el egy meditálva ülő embert a világ egyik szögletén: energiákat, finomított csakra-alagutakon, fénysáv pályákat. Madárszárny cikkanó csókja levegőt sebez. Sóhaj-lélegzet hólyag-buborékai foltozzák a gondolat-szakította tereket. A tüdő tűnődő. A lélek mécsesei lobognak árnyak erdeiben, kéz a kézben testtelenség [… Tovább]

  Oly szelíd nyugvással őrzöm a múlt ezernyi emlékét, mint pocsolyák mélye a tavalyi hó fehérségét. Csak pillámon rebben olykor egy álom, s én távoli léptek zaját hallom moccanni arról, ahol kék lámpák osztják a fényt, hogy vakult szemek álmodják [… Tovább]

Ki szavam nem érti, hogy értené a hallgatásom, a számra hűlt átlagos szavak el nem hangzásának helyes sorrendjét. Ajkamra hogy gyűlik a csend, csak a télmarta cserép surrogása hallik, ha összeszorítom, mert ez a néhány szó, ha hallgat is, ne [… Tovább]

    …. (Dehogy tudván, hogy szerelemtől sebzett szív varja!) Gyógyírt vagy biztos halált hozó, halkan elsúgott  döntésének szavát… nem is szólt ő,  még csak gesztust sem engedett, hogy kettejük valója ne bántsa annyira fájdalomtól sikoltó lelkedet. Hagyta, hogy látsd [… Tovább]

búék   Találtam férfit. Majd nő leszek. Isten tudja, kit szeretek. Magamból színes képeken, köldökzsinór tájékról jött ez, majd könyvlapon, aztán ukemi nageval, később mesteri, követte gyerekeim apja, amíg egy nyári nap óriássá nőtt bennem a félfelem. Shaolin. Jézus. Zseniális [… Tovább]

  Ahol  vakítón  villanó  vitorlavásznak  ’s  a  lágyzöld  hullámok  fehér  tajtékos  fodra  a  forró  augusztusi  napfényben  áznak;  Mályvasziklák  nyújtóznak  a  vízhez  egy  csókra    Ahol  játszva  táncolnak  délutáni  árnyak,  míg  szerelemcsónakok  futnak  a  habokra   lebegő  vadrécék  és  pontyok  között  járva;  [… Tovább]

            …eső csobog léptem kopog az aszfalton az út sötét tükör melyben az ősz színei vetnek hangulat fényeket s gyűrűzve futnak tova ahogy rajtuk lépkedek ősz idő nyirkos de élvezem eső áztatta föld illata mint [… Tovább]

    ködös éjjelen csendben vacog a bánat csillagokról lop reménnyel bélelt égi fénykabátot magának vágyam motoszkál  szárba szökkenek benned lelkedben nyílok mint szivárvány virága a mennynek kapujában szerelem árad körülleng lényed fénye miattad élek   lélegzésed hangjait gyűjtöm örök [… Tovább]

      Azt sem tudod mi fán terem A szerelem, a gyötrelem, S bár más szívét nyitva láttad Sajátod börtönbe zártad.   Így az álarcod is könnyű, S a vérontás sem oly szörnyű, Amit sikerként arattál- Azt hiszed ember [… Tovább]

    *szívemben a késő nyárbólcsak a pillanat maradtahogy a víz tükrérerácsodálkozott a napa hanga csend– a szinte már nemlét –a szótlan együttlétbenrejtőző emlék…velem maradsza szívemben hordalak*áradsz a délutánbólakár a nyári napde itt az őszaz esttelsárguló emlékés a perc szalads [… Tovább]

Kép: Madár Eszter: Szerelem     Szerelmet szeretnék vallani,  képzeletemben a legszebb szavak, mint illatos rózsaszirmok hullanak ki ajkamon, de most mégis a bölcs csillagoktól kérdezem, miképpen mondjak szépet kedvesem …  Fűszeres illatokkal telítem szívedet, s verseim selyemfonatú indáját csalom [… Tovább]

Kedvesem,belőled fakad és Teljesedik ki mind a pillanat, Nem szégyellem:íme,szerelmed Lángolása szívemhez tapad.   Vállalom,hadd tudja mindenki: Minden örök csókom ott pihen, S ha majd sírba szállanék is, Akkor is ott csügg a kebleden.   Oly édes hangodnak zúgása, Mint [… Tovább]

Mielőtt megszerettelek,itt éreztelek a közelemben,pedig azelőtt sohasem láttalak.Hatalmas csönd volt körülöttem.Meghallottam a lélegzetedet,és valami könnyed, légies dallamot…Már tudom: a szíved ritmusa volt.Időtlen béke költözött akkorészrevétlenül a szívembe.Egyszerre körbefont, átöleltvalami végtelen nyugalom,mint egy puha takaró,vagy elhagyott, finom pulóver, melybőlárad a rég [… Tovább]

    öreg ráncos időket élünk.ősz van. bennünk ténfereg a vágy.lágy ölelések heve köddé tűnt.fázik minden. jéghideg az ágy. tűrjük simára az éj palástját.nézd, egy csillag fénnyel üzen.lobbantsuk fel a bús világot.máglyát lobbant a szerelem.        

      Bökvers Dudás Sándor   Nógathatsz, Tibor! Óh, a vers – hát erről lehet egy életen át vitánk, ám tudd, én nem a kedvedért írok s engem elismerhet a szép jövő!     Valóm-kérdés Sárközi Mariann   Gyűlöllek, [… Tovább]

      Meg sem érdemelnéd, hogy velem ébredj,nem, mint hálótárs,hanem mint beteljesületlenképzelet.   Más szobád, ágyad.Talán vágyad:feszes, de nem pár év,hanem több évtizedáltal formált comb,takarni kár lenne,csak, mert gyermeket táplált mell,csalódástól édesebb csók,ruha nélkül is kecses tompor,olyan, mint enyém…de [… Tovább]

    Öt évem úgy lángolt, füstölgött el veled, pedig tegnap volt csak, hogy könyvet nyitottam ott a valótlan éjfélben Neked. Öt év láza emel, éltet, üldöz és követ,   Ez utolsó szerelem! -üvölt e láz és nevet. Ha utolsó, [… Tovább]

a hős Pesti srácok, és 1956-ot túlélt nemzetőr rokonom emlékére A nép nevében irtották a népet. Szögesdrót ruhába kényszerített lelkének izzadtságszagú verőlegények gumibottal tették a szépet.   Kik a kezük ügyébe kerültek, csak a fájdalomtól láthattak, s akkor is csupán [… Tovább]

kísért a sustorgó fájdalom a könnyek nyoma félek hogy kezed most is szikévé változik s szerelemünkből végleg ösztönt farag mégis ahogy most belépsz ahogy ölelsz annyira igaz hogy tán  kicsit megint hiszek _______ (2008)  

Zengő/ritmus Gyűlöllek, te alaptalan,kártékony szerelem! Tudd, ami szívemens ily’ formán feszül, azt imák– úgy, mint kedvgyomot – oldják. Milyen élet az, hogy bánat terem ott, aholgazdát lelhet a vágyíz – aromája méz –majd lelkébe vigaszt csal, ésösztönnel születik meg, mi [… Tovább]