B.G.Boróka : Ki vagyok…

>
> Mi vagyok neked
>
> Vulkán vagyok,
> mi feléget maga mögött mindent,
> Hurrikán vagyok,
> Mely tövestől kitép minden gyomot,
> Egy új élet vagyok!
> A tiéd, ha ismered a nevem!
>
> NEM VIHAR ES NEM TŰZ!
> Egy lehetőség vagyok!
>
> Ėrtėkre
> Fokozott érzelemre
> Hitre
> Szeretetre
> Szerelemre
> Tiszteletre
> Bizalomra
> Hatalomra
> Vágyálomra
> A bennünk rejlő minden jóra
> Minden földi és azon túli dologra
>
> Egy lehetőség vagyok!
> Egy kulcs!
>
> De ha nem ismered a nevem,
> A zárat, s nyitját soha nem leled!
> Ne feledd!
> Ki vagyok én neked?

—————————–

Érdekes megoldás ez a pontokba szedés, de lendüljünk most át ezen. Esetleg szintúgy pontokban.

– A vulkán önmagában nem éget fel semmit, sem maga előtt, sem maga mögött, alapvetően a puszta létezésével legfeljebb a kürtőjébe hajított dolgokat képes elégetni, egyebekben max. büdös, mert füstöl, de még csak az se kötelező neki. A vulkán akkor lesz képes égetni, amikor kitör, és folyik a láva, ez esetben viszont ami elé kerül, annak is annyi. A vulkán persze nagy és erős, fennséges, ha kitör mindent visz, mint a piros hetes, de nem hiszem, hogy ezt akartad kihozni belőle.

– A hurrikán szintén óriási erővel bír, ellenben pont a gyomokra nincs semmilyen hatással, nem tud ugyanis beléjük kapaszkodni. Viszi a fát, a háztetőt, az autót, a kipányvázott tehenet, de a gyomokat bizony békén hagyja. Szóval ez a kép sem állja meg a helyét.

– “Egy új élet vagyok/a tiéd, ha ismered a nevem.” – ez akár jó is lehet, ha a határozatlan névelőt lecsípjük az elejéről, elvégre teljesen fölösleges, sőt félrevisz, hiszen érzésem szerint inkább AZ új élet akarunk lenni, mi hölgyek, mint EGY új élet a sok közül, egy lehetőség a sokból.

– “NEM VIHAR ÉS NEM TŰZ!” – Hát egyrészt mi ez a kiabáló üzemmód?! Mellesleg fent éppen azt bontogattad több kevesebb sikerrel, hogy tűz és vihar vagy. El kellene dönteni, hogy miről akarsz írni, egyelőre az írás hajója ide-oda hánykolódik, a felénél járok, és nem tudom, hogy mit akar.

– “Egy lehetőség vagyok.” – lásd fentebb, az “egy új élet vagyok”-hoz írt vélemény.

– A következő tizenegy sor szimpla leltár, ha külön elém teszik, az életben meg nem mondanám, hogy versből van.

– Egy lehetőség, egy kulcs… – lásd ismét fentebb, amit a határozatlan névelőről írtam. Egyebekben nem derül ki, hogy minek a kulcsa volnál te.

– A vége akár jó befejezés is lehetne, ha sikerült volna felépülnie idáig jövet valaminek, amit befejezhetünk ezzel. Hogy milyen hangulatot akartál teremteni, igazán csak te tudod, én mondom, hogy milyet sikerült. Ha én volnék a lírai te helyében, megrettennék, azt gondolnám, mit hőzöng itt ez a nő…

Összegezve: az értelmezhető részén végig mentünk, több sebből vérzik a szöveg, pedig egyedül ezzel lehetne vers, hiszen egyebe nincsen. Nincsen ritmusa, dallama, töltete, hangja, s így, hogy még a gondolati ív se áll föl, puszta szöveg marad.

Ezt naplóba javaslom, nézzünk egy következőt. Üdv: NHI

 

 

 

 

>
>
>
>

Legutóbb szerkesztette - B.G.Boróka
Szerző B.G.Boróka 80 Írás
Régebben az írást belső kényszerként éltem meg, jelenleg számomra az öröm és az önkifejezés eszköze.