Zajácz Edina : Menekülő magam

Menekülő magamat hoztam, vállam
ruhátlan sejtjeit, a játszó kínokban
selyem csontjait. Kifeszített vásznam
tévelygő sírása halkuló szádban
megnyugvásra lel és  kitavaszodik.
Kietlen pusztán fedetlen vágy csendje
ölel, bennem kristályhangú nyár lakik,
virágzó szavaid illanó kertje.
A gyertyák karácsony fénye áthevít,
csak nézel sosem múló szerelemmel
és leomló hajamból csodát merít
illatod, s feloldozol életeddel…

Ázott avarban fülledő rettenet,
hiányod gyötrő magánya eltemet.

Legutóbb szerkesztette - Zajácz Edina
Szerző Zajácz Edina 201 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.