Marthi Anna : Képkereső

 

Képzelj el egy meditálva ülő embert a világ egyik szögletén:

energiákat, finomított csakra-alagutakon, fénysáv pályákat.

Madárszárny cikkanó csókja levegőt sebez. Sóhaj-lélegzet

hólyag-buborékai foltozzák a gondolat-szakította tereket.

A tüdő tűnődő. A lélek mécsesei lobognak árnyak erdeiben,

kéz a kézben testtelenség ölel szeretetében és örök jelen.

Fájó dalú képkereső szálak megalkotni beterítik a végtelent.

Váltakoznak, telítődnek szegény érzésből a szerelemjavak.

Elmondhatatlan tárulkozással kitűzött zsugorodó a pillanat,

lobog a vers, zene, mit, mindent beleránt az időből a csend.

Mint táncoló madarak ütközései csendül lebegő égben Isten.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1326 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak