amikor úgy érzem nincs kiút
amikor a hangok már hozzám is elérnek
amikor ítélkezők keresztet ácsolnak nekem
mert nem tartom be az etikettjüket
és már reggel fél nyolckor részeg vagyok
mert rossz szülő vagyok
és ha már ti nem szerettek hagyom hát másoknak
mert csak mosolyogni ér
és én megfelelek nektek
mert azért kelletek nekem ti jóbarátok
és istent is a számra vettem
mert a könyvében sem találtam menedéket
és igen nincsenek már gyerekek
nincs nagy szerelem
nincs kis szerelem
nincs szerelem
szeretet
furcsa nyelveken szóltam hozzátok
gyertek segítsetek meg
volt hogy fel sem vettétek a telefont
elkerültetek az utcán
és igen
olykor kétségbeesve kerestem szemeket
akik tán értik
megértetik velem
apám halálát
anyám őrületét
őrületemet
a félelmemet
hogy örököljük szüleink sorsát
és meglehet nincs mit tenni
nincs mit bizonygatni
és maradnak a keresztácsolók
a kődobálók
a nyelvükkel csettintgetők
a szigorúak
kik nem látják a démonokat
mert már hozzászokott szemük
a maguk poklában
én már nem akarok
se világot se gyermeket megváltani
istenre és apjukra bízom őket
és ne tudják meg amit én
ne lássák meg amit én
ne
ne legyenek én
már tudom a világ értelmét
s benne a magamét
nincs más dolgom
csak kilépni a negyedikről
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Jagos István Róbert
