Schifter Attila : Utoljára még

 

Ahol  vakítón  villanó  vitorlavásznak 

’s  a  lágyzöld  hullámok  fehér  tajtékos  fodra 

a  forró  augusztusi  napfényben  áznak; 

Mályvasziklák  nyújtóznak  a  vízhez  egy  csókra 

 

Ahol  játszva  táncolnak  délutáni  árnyak, 

míg  szerelemcsónakok  futnak  a  habokra  

lebegő  vadrécék  és  pontyok  között  járva; 

Virul  hószín  hattyúk  vízililiomcsokra  

 

Ahol  ébren  álmodtunk  egymáshoz  bújt  vállal, 

kopott  stégről  bámultunk  fényes  csillagokba 

égbolt  és  tótükör  ölelésébe  zárva; 

Meztelen  lábainkkal  léphettünk  a  Holdra

 

– – –

 

Adjátok  át  neki  hamvam,  őszi  alkonyon, 

mindig  szeretni  fogom,  mindig  is  szerettem 

hadd  sodorjon  magába  az  én  Balatonom; 

Oly’  elmoshatatlanul,  mint  első  szerelmem. 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.