az a perc, mikor magamból útnak indulhatott egy síró patak,
pici könnyek kövekre hullva mosták a felszín alá vágyam,
egy bolond térdelt minden egyes elhallgatásban.
kikérdeztem ma is kamillámat, megnéztem tükrében a diófát,
azt hittem az arcod lesz benne, a szörny rám lesett, esetlenül
lengedezve terült el arcom, mintha nekem is ez menne.
két lyuk kéri, hogy a régi pulóverem levessem,
de amikor a buszon hagytam, téged újra kaptalak helyette,
és még a kerti asztalon rád eszméltem, te is rám, tudom.
régen könnyebben ment a belülről dzsinként kibújó szerelem,
ma miért félős és reszketős minden apró részletben
a hogyan tovább, leszel-e újra belőlem is lágy ragyogás?
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Marthi Anna
