Mondd el, drága, jó anyám,
hogy megy sorod odaát?
Van ott ki elbeszélget
néhanapján teveled?
Ott is madárka hangján
fütyörész a déli szél?
Nő az égi mezőkön
táncospitypang virága?
És hallod-e fönn anyám,
szüntelen zokogásom?
Mostanában, álmomban,
de bevallom nappal is
azt akarom képzelni,
hogy nem hagytál itt végleg.
Talán egy férfi szíve
vonzott a távolba el.
S nem a rút halál tette
rád az ocsmány kezeit.
De csak áltatom magam,
tudom, hogy kedves arcod
enyészet martaléka,
és a csodás szemedet,
csak a csillagok fénye
tükrözi vissza nekem.
Egyszer majd találkozunk
odaát, s remélhetem,
hogy jó apám is veled
lesz és átszellemülten
járulunk Isten elé.
