Kedvesem,belőled fakad és
Teljesedik ki mind a pillanat,
Nem szégyellem:íme,szerelmed
Lángolása szívemhez tapad.
Vállalom,hadd tudja mindenki:
Minden örök csókom ott pihen,
S ha majd sírba szállanék is,
Akkor is ott csügg a kebleden.
Oly édes hangodnak zúgása,
Mint kertemben a gyönge föld.
Oly finom és törékeny,hogy
Virágom benne mind testet ölt.
Hát bevallom,téged vártalak
Lelkem csüggedt,égi ajtaján,
Te voltál ,csak én még nem tudtam
Végzetem,mint évgyűrű a fán.
Vállalom,tudja meg mindenki:
Benned él mind a gondolat,
S ha majd sírba szállanék is
Szerelmem szívedhez tapad.
————-
„Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek…” ( K.F. )
– akár lehetett volna így is, de maradt az öncélú lobbanás, lángolás, felolvasás… pedig a szerelem, még ha hordoz is magában némi önzést… szóval, a szerelem kiteljesedés, szabadság… megnyílás… Gömb. A legszebb forma… enged… nyit, nem zár.
Nos nálad ezt nem éreztem. Kötelező versszakok, kötelező szavak, sorok, kötelező érzések… Éppen. Pont. Annyi.
Naplóba javaslom…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Bálint Szilárd
