Marthi Anna : Átfogó

2015.12.21. Marthi Anna Vers 13

Nyomtatás

Úgy szeretnék átfogó képet rólad,

hogy megelégszem e pillanatnyi maszkos bravúrral.

Megelégszem egy villanásnyi ívvel,

ahogy kezdetét veszi a szerelem is egy csókkal.

Megítélni téged magamon keresztül tudlak,

engedélyt kapok: szíveden volt, hogy bomba robbant.

Mátrix felel, bennem a mártír vezekli egyre,

mire megírja baját, meglepve olvassa saját igazát.

Egekből hímzett botja mozdít,

hallgatólagosan fülel a testnek.

Beleérzéssel vívja ki rendjét,

lomhától a virtuózig, a lélegzetnek.

Párját ritkítja-e még, míg beteljesül az álma,

ő lesz ki egymástól elkülönülve is

a másikban is magát találja.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Marthi Anna

Szerző Marthi Anna 1359 Írás

lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak