Elbeszélés

Nyolcadik döbbenet

Jó néhány, éjszakába nyúló beszélgetést követ?en, megszületett a döntés.     Jó néhány éjszakába nyúló beszélgetést követ?en megszületett a döntés. Próbáltam felvázolni a hosszú távú következményeket, de nem tágított, az anyaságot választotta az ELTE filozófia-matematika szaka helyett. Már maga a [… Tovább]

Elbeszélés

Tizenegyedik döbbenet

Volt olyan szóbeli vizsgám, ahol a tételek csak ürügyül szolgáltak, valójában a véleményemet kellett elmondanom egy aktuálpolitikai kérdésr?l.    Beköszöntött az ?sz. A természet színes ruhát öltött, és közben csendben ââ?â?¬ szinte észrevétlenül ââ?â?¬ elkezd?dött a tanév a Marxizmus Leninizmus [… Tovább]

Elbeszélés

Kilencedik döbbenet

?sszel behívót kaptam a Magyar Néphadseregt?l. Budaörsre kerültem, az MN 5011 alakulat ellátó századához.         ?sszel behívót kaptam a Magyar Néphadseregt?l. Budaörsre kerültem, az MN 5011 alakulat ellátó századához. Közel lakóhelyemhez, és nem elég távol a problémáktól, [… Tovább]

Elbeszélés

Tizedik döbbenet

December elején megszületett a fiam, így még abban az évben leszereltek.   December elején megszületett a fiam, így még abban az évben leszereltek. A karácsonyt már otthon töltöttem, pedig tettek rá kísérletet, hogy visszatartsanak, de legalábbis emlékezetessé tegyék a távozásomat. [… Tovább]

Elbeszélés

Ötödik döbbenet

A döntés, hogy pártiskolára menjek, nem az enyém volt.   A döntés, hogy pártiskolára menjek, nem az enyém volt. A honvédségt?l való leszerelésem után visszakerültem korábbi munkahelyemre. Akkoriban ez természetesnek számított, a leszerel? katonákat tárt karokkal várták vissza. Talán, mert [… Tovább]

Elbeszélés

Hatodik döbbenet

Apám korai halála mindenkit megviselt a családban. Az érettségimet még együtt ünnepeltük, de ?sszel, a névnapja el?tt egy nappal itt hagyott minket.   Els? apósom bíró volt. A központi kerületi Bíróság tanácsvezet?je, kés?bb, a nyolcvanas évek vége felé a Legfels?bb [… Tovább]

Elbeszélés

Első döbbenet

Pontosan akkor kezd?dött, amikor amúgy már minden mindegy lett volna.     Pontosan akkor kezd?dött, amikor amúgy már minden mindegy lett volna. Nem voltak álmatlan éjszakáim miatta, de hunyorogtam, ha feler?södött a fény, fájt a délel?tti, szikrázó napsütés. El?ször csak [… Tovább]

Elbeszélés

Második döbbenet

Minél többet olvasok, annál többre vágyom, és mi tagadás, egyre inkább fény derül a feln?tt évek mulasztásaira is.   Arról még nem tettem említést, hogy els? házasságomból két gyermekem született. Nagyobbik lányommal tartom a kapcsolatot, három unokámat id?nként, f?leg nagyobb [… Tovább]

Elbeszélés

Harmadik döbbenet

Julit l?rinci szám?zetésem alatt ismertem meg, öcsém esküv?jén.   Julit l?rinci szám?zetésem alatt ismertem meg, öcsém esküv?jén. A rokonok, ismer?sök, barátok között ? volt az egyetlen, aki felhívta magára a figyelmet különleges szépségével, és kétéves fia iránti természetes rajongásával. Amikor [… Tovább]

Elbeszélés

Negyedik döbbenet

Az esztétika ízlés kérdése volt számára, ahol nagy szerepet játszik a környezet, amelyben az ember szocializálódik.   Köteles Lajos a szomszédom volt. Az épület Ã¢â?â?¬ ahol laktunk ââ?â?¬, két külön bejáratú, k?padlós helyiségb?l állt. Lajosnak jutott a nagyobb szoba. Az enyémbe [… Tovább]

Elbeszélés

Huszonhetedik döbbenet

Ezerkilencszáznyolcvankilenc júniusát írtuk. Akkor még nem tudtuk, egy új korszak születésénél voltunk jelen.         A diagnózis tévesnek bizonyult. A tünetek nagyon hasonlítottak a mániás depresszió küls? jegyeihez, de szerencsére hamar kiderült, ezek Katához való ragaszkodásom jelei. Más [… Tovább]

Novella

Márczius nimfácskája II., befejező rész

Illusztráció: Huszárik Szindbádjának egy jelenete Szamosi Judittal Szindbád, ,,ez az álmodó, különös, fáradt magyar’’, mostan harmadik s egyben szívének legkedvesebb asszonybarátjára fókuszált. – Csak ő lehetett – gondolta beleborzongva a felismerésbe – a kis dunántúli nimfácska, márczius szülötte. ő volt, [… Tovább]

Kisregény

CIKÁ-PATI / ötödik fejezet

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.* 5.    Téblábolok az Üllői úton, a József Attila lakóteleppel szembeni villamosmegállóban. Sánta Bözsike néni újságosbódéja mellett. Várom az 52-es tuját. Egy szakadt Barkasból egy még szakadtabb postássuttyó a lábaim elé dobja a [… Tovább]

Elbeszélés

Gyűlölni és szeretni 2.

Gaius Valerius Catullus utolsó napja és m?ve: majdnem minden irodalomtörténeti alapot nélkülöz? írás   Gaius Valerius Catullusnak volt oka töprengenie az érzelmei felett. Úgy látta, rómaszerte  ölelkeznek, szeretkeznek a párok, a párocskák, ölik is egymást becsülettel, és nem csak Rómában, [… Tovább]

Kisregény

Képfecskék VI. (befejező) rész

Önéletírás   Szerettem a sorstársakkal beszélgetni, fiatalokkal, korosakkal egyaránt, utóbbiaknak az élettapasztalata vonzott. A hatvanas évek végén sorstársi körben jól ismert, a Szövetségi életben aktívan részt vevő személyek nem voltak unalmas emberek! Sokan külföldeket jártak, idegen nyelvű barátaikkal a jelbeszéd [… Tovább]

Egyéb

közben ÚTközben

  56. Erdős Ági, a BN (Budapesti Nagyothallók) Klub vezetője szervezte egyik legutóbbi írótalálkozóm a sorstársakkal. A blogjában leírtakat elsőtől az utolsó betűig idemásolom. Sok ilyen találkozón vettem már részt, hallók által rendezetten is, volt, ahol jelnyelvi tolmács segítségével, de [… Tovább]

Egyéb

közben ÚTközben

         55.     A közelmúltban itt a Héttoronyban egyik tagunk a nevéről írt eszmefuttatást. Mivel tetszett az írása, priviben elküldtem neki a magam szösszenetét. És most egy kicsit pofozva a stíluson, közrebocsátom. Nem tudom, máshol van-e ilyen szokás? [… Tovább]

Egyéb

közben ÚTközben

    53.     Újabb sorstársakról vehetek tudomást…     Hamarosan könyvbemutatóm lesz, ennek kapcsán sikerült egy kapcsolatfelvétel.     F. Ildikó nagyothalló sorstársam blogját olvasva, felfigyeltem a következő bejegyzésére. Engedelmével ide másolom. Ildikó, mint soraiból kiderül, nem mindennapi egyéniség, nem ismer megalkuvást [… Tovább]

Egyéb

közben ÚTközben

41. Ez az év is veszteséggel kezdődött számomra, de csak napok múlva tudtam meg. Január elsejére virradóra meghalt egyik barátom. Vele mindig megértettem magam, ez nem csak a gondolkodás cseréjében nyilvánult meg, hanem abban is, hogy maximálisan tolerálta nem-hallásom. Szülőfalunkban [… Tovább]

Egyéb

közben ÚTközben

45.     Mégis megtette! A minap úgy hozta a helyzet, késő éjjel mentem haza. Miközben zárom ki a kaput, nyitom a lakásajtót, szokásom szerint a szomszéd felé is elnézek. Aztán többször. Valami feltűnő… Igen, jövök rá: nem vibrál a TV-fény. [… Tovább]

Egyéb

közben ÚTközben X.

36.     F?nökömmel tiszteltük egymást, kapcsolatunk sokkal több volt, mint alá- s fölérendeltségi viszony. Megalkuvás nélkül, mindig kiállt értem. „Semmit nem hallasz, de többet érsz sok épnek mondottnál!”     Anyám és ? szívvel-lélekkel álltak ki értem.    Pista szeretett horgászni. Pecabotjai [… Tovább]

Egyéb

közben ÚTközben

49. Csiklandozzák a kedélyemet. Mosolyra késztetnek. Két nyuszis rajzfigura ugrabugrál az agyamon. Máig nem feledtem két viccet. Nagyvizit a kórteremben. Elől a professzor, körben asszisztensek ápolónők, a kísérői. – Hogy vagyunk, hogy vagyunk? – kérdezi az egyik ágyban fekvőt. A [… Tovább]

Egyéb

közben ÚTközben IX.

29.   Csak a barátjához jött benézni. – Csókolom, itthon van Feri? – Nincs? Megyek is, nem zavarok. – Nem… – állította meg az asszony kérdése. Julis nénire nézett, egy hosszú pillanatig. Az asszony csipkodott (Anyám mondta így, mások csipetkének [… Tovább]

Egyéb

közben ÚTközben VI. rész

17. Abban az id?ben – 1848-at írtak – ismer?s volt népünkben a lelkesedés, er?s az egyet akarás. „Egy kiáltás, egy mennydörgés volt az ezerek hangja.”    A kisfiú érezte, keblében lángoló t?z ég. Olthatatlanul, a szabadságért. Kett?s érzés táplálta ezt a [… Tovább]

Egyéb

közben ÚTközben IV.

9.   Öten ültünk együtt, barátok, múlattuk az id?t. F?leg sporttémákról diskuráltunk „amint nyelvünkre jött”. Egyszer csak a magyar költészet, a költ?k kerültek szóba. No, gondoltam, most jobb, ha hallgatok, ?k négyen úgyis tudják „ki itt a f?nök”. Nem tudnak [… Tovább]

Egyéb

közben ÚTközben V.

13.   Felelet az életnek. Ízlelgetem a mondatot. Nem el?ször. Most éppen a szentendrei hajléktalanokról szóló riportfilm megtekintése után. Ügyesen megszerkesztett, összevágott darab. A végén ostorként csattan: nem mindegy hol hajléktalan az ember, mert egy szentendreire sehol nem borulhat olyan [… Tovább]

Egyéb

közben ÚTközben VII.

21.   Tavasz van, megújulás, újjáéledés. Az épület végében, körülkerített helyen kaparásznak a csirkék. Nem sok: két kendermagos meg egy hollófekete. Minden másnapra produkálnak két tojást, és a három közül nem tudom melyik az, amelyik nem. Már a kiskapunál járok, [… Tovább]

Egyéb

közben ÚTközben VIII.

25.   Olvasás közben elt?n?dve teszem le Gémes Eszter könyvét, a Mindig magam-ot. Ha több szerencséje van, ha kedvez?bbek a viszonyok, Bander Ilona lehetne községünk – Újszilvás – Gémes Esztere. Ilonka nénit régt?l ismerem, els? kötetem megjelenése után szívesen megosztotta [… Tovább]

Egyéb

közben ÚTközben III.

  5. Riportot, rólam? Szürke ember vagyok, semmi érdekes.    De nekem éppen ilyen riportalany kell! A hétköznapok h?se. A szürkék szürkéi, akik vállukon viszik a mindennapokat. Akikkel semmi érdekes nem történik, de akik az én szememben sokszor többet érnek, mint [… Tovább]

Egyéb

közben ÚTközben

Mostanában gyakran el?fordul, hogy id?zni kényszerülök a nagykátai vasútállomáson, közel egy órát a buszcsatlakozásra, Tápióbicske, Tápiószentmárton felé. Ez csak „természetes”, Szolnokról jövet. Várok. Negyven perc még. Ha. Nem éppen kellemes id?töltés, de türelmetlen nem vagyok. Illetve. Kerülget a szükség. A [… Tovább]

Egyéb

közben ÚTközben II.

2. Újszilvás, Alkotmány utca.    Az épület homlokzatán nagy bet?k hirdetik: TEJCSARNOK. A kerítésen, lazán lógó ruhaszalagon: TURI MIX. Szép képzetek támadnak az ember fiában.     Új vállalkozás.              Betérek a szebb id?ket látott középítménybe. Mint minden turkálóban, itt [… Tovább]

Fordítás

Percy Bysshe Shelley: da a nyugati szélhez (részletek)

Percy Bysshe Shelley 1792-1822. Az angol nagyromantika kiemelked? alakja Byron és Keats mellett. Az egyetemes költészetre gyakorolt jótékony hatása máig érzékelhet?.                                                                                   Óda a Nyugati szélhez (Ode to the West Wind)                                                                     – részletek –    I.     [… Tovább]

Fordítás

Simona Cratel: Az idegenek – 5. rész

Megjelent az Editura Liternet.ro (2007) kiadásában a Mozaic kollekcióban *       28. Ide sodort a sors, távolra szülőföldüktől, és rajtunk keresztül akar bebizonyítani valami meghatározhatatlant, érezzük magunkat egy végeláthatatlan kísérlet szereplőinek. A miértek és hogyanok válaszai mérhetetlenek. Mi [… Tovább]

Kisregény

Menthetetlenek 1.

*    1.    Magára terítette kirojtosodott kendőjét, fájós, dagadt lábait végigvonszolta a hosszú, sötét előszobán, míg elért a bejárati ajtóig. Pillanatra megtántorodott a küszöbön, úgy mellbe vágta a friss hajnali hűvösség. Ágy melengette teste beleborzongott, de élvezte is egyben, [… Tovább]

Kisregény

Devla – Előszó

Elképzeltem, milyen lehet az egyénnek megélni előítéleteinket. „A cigányok lusták, lopnak, mocskosak” stb. Milyen érzésekkel fogadja a közösségre aggatott címkét, mely alól képtelen elmenekülni? Tudatában vagyok, ezzel az írással meggyújtottam a fejemen a szalmát. Támadni fognak érte a nemzetvédők, de [… Tovább]

Elbeszélés

ELVÁGYDÁS 12.

  Április 20. Tutyika Bond   Még mindig nincs lakás, viszont kisütött a nap. Cala D'orban úgy látszik, csak lassan indul be az élet, de legalább lehet nagyokat sétálni a hosszú-hosszú utcákon, amelyek szinte kivétel nélkül mind a tengerpart felé [… Tovább]

Vers

Ősz (első felvonás)

Lehetnél, de nem lehetsz, Az ?sz átvált a télbe. Köszönés nélkül elmehetsz, Csak így hagyhatjuk félbe. A n?, akit még nem szeretsz, (Bár bevetted a várat.) Nem ismered, de busásan Megfizetted az árat. Hogy higgyem, hogy egyszerre (Míg más csókolja [… Tovább]

Vers

Ősz (harmadik felvonás)

  Tegnap reggel nálunk járt az ?sz, el?ttünk lépdelt sárgán lenn a porban. Mi tegnap sem Párizsban voltunk. Csak Aradon. Egy köztéri szoborban. És a téren újra láttam minden ?szb?l jöv? csalfa szeret?met, el?bújtak illatából sorban, elsárgulva, mint egy ?szi [… Tovább]

Kisregény

Útelágazás – 8.

XII.     Hangosan csapódik a bejárati ajtó, és mikor a hideg decemberi szél besüvít rajta, egészen megfagyok. Laci, a v?legényem, ahogy megjön az éjszakai m?szakból, siet?sen veszi le vastag, sötétzöld kabátját, majd a fogasra akasztja. Nézem ?t, mintha életemben [… Tovább]

Esszé

Szöszök 1. rész

* Létkörforgás    S mint, ahogyan az évszakok is változnak, pörögnek, néha kavarodnak, úgy lesznek érzéseink is másokká. Néha a tavasz bódító közeledtéből egyenesen a hideg, kemény, koppanós télbe fagynak mozdulataink, s szobrokká dermednek lelkünk szépségei. Nem márványos, míves alkotásokká, [… Tovább]

Esszé

Gyűlölni és szeretni

– fiktív narratíva után némi valóság – Azok közül, akik figyelemre méltatták csekély (ám nem rövid) írásomat, mely részben Gaius Valerius Catullus halálának körülményeit igyekezett el- és kitalálni, néhányan kérdéseket is tettek föl a tekintetben, hogy mi a jégvirágos bánat [… Tovább]

Esszé

Doni keresztek

Doni keresztek   Ma Édesapámra emlékezem, halálának 13. évfordulóján. Fájdalmas ez a nap, hiszen én fogtam le szemét. Azóta sokszor eszembe jut az az érzés, ami akkor elfogott. Hosszú és mozgalmas élete volt, 90 éves korában ment el. Átélte mindkét [… Tovább]

Humor

Te mondtad, Uram – 8. rész

  8. rész: Párbeszéd a lustaságomról (a kínai piac után)   Amikor egyik alkalommal arról panaszkodtam az Atyának, hogy semmihez sincs kedvem, újra megcsillantotta előttem briliáns humorát. Álltam a buszmegállóban; miután a kínai piacon megvettem az adott heti csempész-cigaretta adagomat, [… Tovább]

Humoreszk

Szergej szilánkjai III. rész

Szergej egy aprócska szobában ül. Fogai között napraforgóhéjat forgat, majd igazi cigány módjára – mintha csak az árokparton ülne – hegyesen és nyílegyenesen kiköpi. Konstatálja, hogy nem sikerült beletalálnia a hamutálcába. Hmmm… nyilván nem csinálna ilyet társaságban. De a magány [… Tovább]

Elbeszélés

A kurva 1. rész

*  Már hajnalban felébredt, mégis pontosan látott körülötte mindent a szobában. A felkelő nap fényei olyan sikerrel próbálkoztak szétfeszíteni a redőny réseit, hogy bár nehezen, de sikerült bejutniuk. A szemét csak alig résnyire nyitotta ki, szinte nem is érzékelt semmit [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 30.

30.   Robert megpróbált észrevétlenül beosonni a szállodába. A bejárati ajtón még sikerült beosonnia, ám a tulaj ott állt a recepciós pult mögött. Semmi kedve nem volt ismét beszélgetni vele, azt gondolta, most örülhet magában, hogy jól kiszúrtak vele. Mert [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 29.

29.   Reggel korán ébredt, úgy érezte, kialvatlan. Mégsem maradt az ágyban, mert minél hamarabb meg akarta tudni, mi az igazság abból, amit a szállodás mesélt. A hangulatos ebédlőben éppen akkor kezdtek reggelihez teríteni. Maga a tulajdonos szolgálta ki Robertet. [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 24.

24.   Robert még 1916-ban elkezdett foglalkozni fogságba esett katonák kiszabadításával. Gyűjtéseket szervezett. Nem csupán a csomagok eljuttatása volt a gond, hanem az is, hogy el tud-e jutni Szibériába. Már lassan a megvalósítás felé terelte a dolgokat, amikor kitört a [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 27.

27.   Robert azon kevés szerencsés emberek közé tartozott, akinek nem kellett engedélyek után loholnia. Török állampolgársága és török útlevele viszonylag szabad mozgást biztosítottak számára. Ezzel szemben osztrák hitsorsosainak sok megaláztatást és atrocitást kellett elviselni. Nem csak a vagyonukat tulajdonították [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 26.

26.   Robert Bécsben, házainak egyikében rendezkedett be. Az egyik nagyobb lakásból kiköltöztette a bérlőt. Kisebb afférja is támadt ebből, mert az előre kifizetett lakbért nem adta vissza a bérlőnek. — Mire követel maga vissza pénzt? — kérdezte Robert. — [… Tovább]