Vandra Attila : Lőjek, vagy ne lőjek? IV/II. rész Franc essék az emberi jogokba!

Az autóstoppos sorozatgyilkost meglepetések érik: öngyilkosjelölt autóversenyz? mellé ül be, aki szélsebesen robog vele a szakadék felé. Lel?ni öngyilkosság, mégis eldördül a lövés…

Az ucsai letér?nél állt a radarozó rend?rautó. Elég nyílt ott a terep.

    – Micsoda baromság itt állni! Fél kilométerr?l észrevesznek, s mire bemérnénk, már a megengedett határ alá fékezett. Már a negyedik hagyott csíkot az úton. A kanyar után pedig megint rátaposnak a gázpedálra. Röhögnek rajtunk a gyorshajtók. Fölöslegesen töltjük itt az id?t mi is, Mirceaék is Kisárpáson. Tiszta hülye a kapitány, hogy ide állított. Csak szórjuk az adófizet?k pénzét!  – dohogott az egyik rend?r a kollégájának.    

    – Nézd azt a piros autót is hogyan hajt, mint egy ?rült! S mekkora féket fog itt bevágni!

    – Százhuszonöt! Azt a… S itt csak ötvennel szabad menni! Ez meg van hibbanva. Itt rallyzik a körforgalomban! – ámult el a kollégája is. – Te láttad, hogyan gyorsul az a kocsi?

    – Igen, de egy ideig búcsút vesz az engedélyét?l. 

    Azonnal kapta a walkie-talkiet, s átszólt a kollégáknak. – Mircea, egy piros Mercedes Cabriolet közeledik, százhuszonöttel robogott át a körforgalmon. Rendszáma BV-9-SZT. Állítsátok le, és vegyétek el a könyvét. Vétel.

    – Meglesz. Vétel. 

    Az ?rmester átadta a walkie-talkiet a kollégájának, s kiszállt az autóból. Légy felkészülve, ez nem fog megállni! De utánamegyünk… Már jön is? Ez hányassal jön?

    Jó volt az el?érzete. A Mercedes elrobogott mellettük. Georgescu Mircea ?rmester beugrott a kocsiba, s szirénázva indultak utána.

    – Röhejesek vagyunk… Egy hetvenöt lóer?s Dacia Logannal, melynek maximális sebessége százhatvan km/óra, üldözünk egy ilyen négyszáznyolcvanegy lóer?s monstrumot, mely kétszázötvennel is tud menni… Tiszta értelmetlenség – engedte el a tökig benyomott gázpedált. Jelezzük a kollégáknak, hátha…

    – Itt a központ. Minden egységnek. Minden egységnek. Egy tanúnak úgy t?nt, hogy felismerte az autóstoppos sorozatgyilkost a televízióban közölt kép alapján. Fogaras Szeben felé vezet? kijáratánál stoppolt le egy brassói rendszámú piros Mercedes Cabrioletet. Ismertet?jegyei: sz?ke, 25-28 év körüli, s bal arcán kereszt alakú forradás található. A fénykép készítésekor sárga szín? trikót viselt. Minden piros szín? személyautót megállítani és igazoltatni! Vétel.

    Georgescu Mircea ?rmester megint rálépett a gázra.

    – Halló központ, itt a 15-ös egység, Szecs?di törzs?rmester és Georgescu ?rmester jelentkezünk! – szólt Szecs?di törzs?rmester a walkie-talkieba. – Épp egy Szeben irányába robogó piros szín? Mercedes Cabrioletet üldözünk extrém gyorshajtásért. Rendszáma BV-9-SZT. Semmi esélyünk utolérni a Dacia Logannal, kétszáz km/óra körül hajt. De követjük. Kérjék a Szeben és ArgeÃ?Ÿ megyei kollégák segítségét. Vétel.

    Eközben a Transzfogarasi úti letér?höz közeledtek.

    – Itt merre? – kérdezte a kormánynál ül? Georgescu ?rmester.

    – Lottózzunk. Próbáljuk Szeben felé… Az argeÃ?Ÿi kollégáknak több idejük van felzárkózni, nincs annyi letér?, mint erre.

    Már épp átrobogtak volna kilencvennel a körforgalmon, amikor Georgescu ?rmester észrevette a Transzfogarasi út irányába nekik integet? gyalogost, ki rájött, ki miatt jön szirénázva a rend?rautó. Nagyot perdült a Logan, de sikeresen vették be a kanyart.

    – Halló központ. Itt a 15-ös egység, Szecs?di törzs?rmester jelentkezem. A piros Mercedessel a vizuális kapcsolatot elvesztettük, de kaptunk egy fülest, hogy a Transzfogarasi úton halad el?re. Arra megyünk. Az argeÃ?Ÿi kollégák zárják le a levezet? utat! Vétel.

    – Vettük, 15-ös.Vigyázzanak, fegyver van nála! Golyóálló mellényük van-e? Vétel.

    – Nincs. Óvatosak leszünk. Vétel.

    A Bâlea-vízesésnél Georgescu ?rmester épp fékezni akart, hogy kérdezze meg az ácsingálókat, hogy látták-e, amikor lövés dörrent a távolban.

    – Adj gázt! Ne állj meg! – szólt rá Szecs?di törzs?rmester. – Bár szerintem elkéstünk. Megvan a hetedik áldozat. Aztán felmerült benne a kétely.

    – S ha egy vadász volt?

    Georgescu ?rmester nem válaszolt. Túlságosan el volt foglalva a szerpentinekkel.

    – Állj! – adta ki a parancsot Szecs?di törzs?rmester, de akkor már csikorgott is a Logan kereke. Keresztbe állt meg az úton, a bal oldalával el?re. Georgescu ?rmester is észrevette a következ? kanyarban a nekik háttal álló sárga trikós férfit, ki egy földön fekv? testet vizsgált. Körülötte mindenfelé vér volt. A földön fekv? olyan pozícióban feküdt, ami teljesen valószer?tlenné tette, hogy még életben lehet. A férfi kezében pisztoly volt. A piros Mercedes nem látszott, feltehet?en a kanyar mögött volt megállva.

    – Ezen az oldalon szállj ki! – szólt rá Szecs?di törzs?rmester fiatalabb kollégájára. – S maradj fedezékben. Segítséget kell hívnunk!

    Georgescu ?rmester is kimászott a pilótaülés ajtaján. Mindketten el?vették fegyverüket, s az autó fedezékében maradtak. Szecs?di törzs?rmester kapta a walkie-talkiet s hívta a központot.

    – Soká lesz, míg ideérnek – mondta lehangoltan. Addig hasalhatunk itt!

    A férfi elfordult a fekv? testt?l, leült a földre, háttal a még mindig szirénázó rend?rautónak.

    – Leállítom – mászott vissza a kocsiba Georgescu ?rmester. Ott feküdtek az autó két végének a fedezékében a porban. Egy autó jelent meg a Bâlea–vízesés fel?l.

    – Tolasson visszaaa! Azonnaaal! – kiáltották kórusban. A sof?rnek nem kellett kétszer mondani, tolatott, amint látta a fegyverüket el?re szegz?, hasaló rend?röket.

    – S ha fentr?l jön valaki gyanútlanul? Túszul ejtheti, s még lesz áldozat! – villant át Szecs?di törzs?rmester agyán. Cselekednünk kell, nem várhatunk!

    – Azonnal álljon fel, dobja az út közepére a fegyverét, emelje magasba a kezét, majd forduljon meg! – kiáltott Georgescu ?rmester a sárga trikósra.

    A férfi nem mozdult.

    – Álljon fel, s dobja el a fegyverét, mert lövök!

    A férfi nem reagált. Ez süket lenne?

    – Lelövöm! – mondta gy?lölettel Georgescu ?rmester.

    – Elment az eszed? – nyugtatta id?sebb kollégája.

    – Hét embert ölt meg. Amir?l tudjuk biztosan, hogy ? követte el. Fegyver van nála. Bármikor lel?het. Ha úgy tud l?ni is, ahogyan vezet… Az életemet kockáztassam, mert egy sorozatgyilkosnak jogai vannak? A kurva úristenit annak, aki eltörölte a halálbüntetést! – lázongott Georgescu, majd felnézett, a fák fölött abba az irányba, ahol a Bâlea-tavat takarta a hegyoldal. – Szent Isten, elindult egy autó fennr?l!

    – Cselekednünk kell, nem várhatunk er?sítést! Fedezz! Közelebb kúszok.

    Szecs?di törzs?rmester elindult az aszfalt és s korlát között el?re kúszva, állandóan készenlétben tartva fegyverét. Tíz méterre közelítette meg a sárgatrikóst. Hátrapillantott. Nem mehetek tovább, mert a kollégámnak nincs lövésszöge – futott át az agyán. Megint felszólította a sárgatrikóst.

    – Adja meg magát! Ha azonnal nem dobja el a fegyverét, lövök!

    De hova? Lábba nem nem l?hetett, mert a férfi háttal ült. Két kezét maga el?tt összekulcsolva tartotta, feltehet?en a fegyvert tartotta két kézzel, hogy biztosabban tudja kezelni.

    – L?jön! L?jön már! – szólt vissza a sárgatrikós férfi.

    „Ez öngyilkos akar lenni?” – gondolta az id?s rend?r. De akkor miért nem lövi le önmagát?

    – Nem hallja?! L?jön már le!

    A törzs?rmester hátrapillantott. A sziklafal mellett kollégája is kúszott el?re, látván hogy nem tudja fedezni. Felpillantott. Az autó fentr?l egyre közeledett. Még két másik is elindult lefelé. Sietni kell!

Életét kockáztatva felemelkedett, s még el?reosont öt métert. Ekkor látta meg, hogy a férfi pisztolyát a szájába dugja. Majd miel?tt rászólhatott volna, kivette.

    – L?jön már, nem érti?

    Már lehetett hallani a közelg? autó motorjának zaját is. Már csak három lépésre volt a sárgatrikós férfitól. A rend?r homlokán gyöngyözött az izzadtság. Szíve a torkában vert.

    – L?jön már, mert nem bírom megtenni! – szólt rá a férfi kétségbeesett hangon, majd megfordult. Az arcán patakzottak a könnyek. Fegyverdörrenés hasított a leveg?be…

 

(Folytatás következik…)

Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 19:43 :: Adminguru
Szerző Vandra Attila 729 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.