Horváth János : Negyedik döbbenet

Az esztétika ízlés kérdése volt számára, ahol nagy szerepet játszik a környezet, amelyben az ember szocializálódik.

 

Köteles Lajos a szomszédom volt. Az épület Ã¢â?â?¬ ahol laktunk ââ?â?¬, két külön bejáratú, k?padlós helyiségb?l állt. Lajosnak jutott a nagyobb szoba. Az enyémbe egy ágy, egy szekrény, asztal két székkel és egy mosdótál fért el, éppen hogy.

     Vendégeket nem fogadhattunk, de a házi néni szemet hunyt Juli látogatása el?tt, aki csak akkor jött be a házba, ha mentünk valahova, és várnia kellett rám. Id?nként, teljesen váratlanul állított be, hol egy színházjeggyel, hol egy koncertmeghívással. Mindig örültem az ötleteinek, bíztam az ízlésében, és soha nem csalódtam benne.

     Lajos fura figura volt. L?rincen dolgozott, a hengerm?ben. Igazi munkásember látszatát keltette, zömök termete, szúrós tekintete és er?s kézszorítása miatt. M?veltsége, a filozófia iránti érdekl?dése eleinte furcsának t?nt, kifinomult irodalmi ízlése pedig egyenesen leny?gözött. Dosztojevszkij regényei, és Csehov drámái mind ismertek voltak el?tte. Olykor egész kisel?adást hallhattam t?le, a B?n és b?nh?dés filozófiai problematikájáról. Esztétikai kérdésekben nem vitatkozott, egyszer?en elmondta a véleményét. Az esztétika ízlés kérdése volt számára, ahol nagy szerepet játszik a környezet, amelyben az ember szocializálódik.

     Ne felejtsük el, hogy a hetvenes évek elején járunk, és ami akkor természetesnek t?nt, az mai szemmel nézve talán, érthetetlen. Lajos ugyanis a Marxizmus Leninizmus Esti Egyetem filozófia szakos hallgatója volt, és a következ? évben doktorált volna filozófia történetb?l. Az a tény, hogy esze ágában sem volt otthagyni az önt?dét, nagyon meglepett. Elképzeltem, ahogy kohász öltözékében önti az acélt, miközben Hegel, vagy Kant filozófiáján töri a fejét. Vajon mi visz rá valakit, hogy a fizikai munkát válassza, ilyen tudással a fejében? Lehet, hogy a mennyiségi változások nem csapnak át automatikusan min?ségi változásba?

     Sok kérdés merült fel bennem a vele töltött esték során, de azt nem gondoltam volna akkor, hogy Köteles Lajos meghatározó alakja lesz az életemnek. Ha ? maga személyesen nem is, de rám gyakorolt hatása biztosan. Abban az évben végeztem ugyanis a Marxizmus Leninizmus Esti Egyetem hároméves általános tagozatát, vörös-diplomával.

(Folyt. köv.)

Budapest, 2012. április

Legutóbbi módosítás: 2019.06.27. @ 08:12 :: Horváth János
Szerző Horváth János 173 Írás
"Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…" (Váci Mihály: Valami nincs sehol) Budapesten születtem, egy Várbeli, háborús sebektől meggyötört bérházban, az ötvenes évek elején. Iskoláimat javarészt Budapesten végeztem, azt a paradicsomi másfél évet kivéve, amikor az általános műveltség megszerzése terén az első lépéseket megtettem, a szentgotthárdi általános iskola padjaiban. Az a másfél év meghatározó számomra, azóta is nosztalgiával gondolok a vidéki évek szabadságára, a Rába parti csavargásokra. A Budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem. Tanáraim nagy hatással voltak rám. Itt sajátítottam el az irodalom szeretetét, és az amatőr színjátszás alapjait, amely később is szerepet játszott, az életem során. A BME Gépész karán szereztem diplomát 1989-ben. Ezt követően gépészmérnök-informatikusként dolgoztam a Medicor Röntgen Rt.-nél, majd egy amerikai multinacionális vállaltnál, a GE-nél, nyugdíjazásomig. Az írással Földes Péter osztálytársam, és barátom biztatására kezdtem foglalkozni, több, mint egy évtizede. Novelláim különböző antológiákban már megjelentek. Első novelláskötetem 2019 elején jelent meg Búcsúlevél nélkül címmel, amely az elmúlt több, mint egy évtized válogatásait tartalmazza.