S. Szabó István : Nekünk a Balaton / Első fejezet

Egy családi nyaralás története, úgy, ahogy azt a család tagjai – csi, Mia, Fater, Muter, Nagyi – elmesélik.

1.

– A hatalmas, vörösen izzó tűzgolyó sosem akar alábukni a távoli horizonton. Pokoli hőség tombol. A panelcsókák kiterülve, szódavizet szürcsölgetve pihegnek konyháikban, szobáikban. A ventilátorok hangos zümmögéssel kavarják fel a mosogatórongy vastagságú hőséget. Néhol kinyílik egy ablak, és még több meleget enged be a már amúgy is forró, katlanszerű lakásokba. Távol, a Gellért-hegy felett lomha sárkányrepülő rója köreit, valahol villamos csilingel. Lent a parkolóban maszatos kölkök rúgják a bőrt. A lassan árnyékba búvó erkélyeken szomszédasszonyok pletykálnak. Két hajléktalan kannás bort iszogat a lépcsőház bűzös félhomályában. Izzik a levegő a melegtől, és a lakásokba szorult indulatoktól. A másodikon artikulátlan hangon üvöltözik valaki, lent a földszinten ütemesen dübörög a rá-rá hajrá. Vízipóló csapatunk most szerzett olimpiai bajnoki címet, Athénban. Apró örömök teszik elviselhetővé a szürke, unalmas hétköznapokat. A kilátástalanságtól, a munkanélküliségtől, a pénz utáni rohanástól feszültté, ingerültté, fásulttá válik az ember. Az élet már csak ilyen. Ilyenné vált. Szerelmek szövődnek, házasságok köttetnek, gyermekek születnek, majd hosszú évek rettentő súlya alatt válnak sérültté, gyűlölettel és haraggal elvált szüleik vasárnapi gyermekévé.

Vannak még családok…!?

ÖCSI

Nahát, oltári gáz volt! Faterom hazahúzott valami beutalóval. Kivágta az ajtót, megállt a citromsárgára pingált előszobában, lecsapta tatyóját a Surmi hátára, és kezében egy cetlivel, a küszöbről üvöltött: – Megyünk a Balcsira! Hallottátok? Megyünk a Balcsira! – közben, naná, hogy köhögött… a bláztól. Oltári gáz volt! Naná, hogy az a dög is nyivákolt, mint az állat. Rohadtul rühelli, ha hátba vágják egy aktatatyóval. A Surmi egyébként a nővéremé. Naná, hogy utálom! Utálok minden macskát. Főleg ezt, mer’ ez fekete. Tiszta banya! Naná, hogy a kutyákat is utálom! Azoktól még majrézok is. Azé’ mer’ harapnak. Brr… A cetli, utazási csekk volt. A muter naná, hogy összecsapta dolgos kezeit. Épp tésztát gyúrt a konyhában. Az előszobánál már csak a konyhánk rondább. Kék és kicsi. Ha ketten bemegyünk, hárman kijövünk, hogy elférjünk. Van egy baromi hosszú asztal, amit körbe sem lehet ülni, mert felcsavarozták a falra. Az asztal piros, a fal buzikék, amit ha soká nézel, forogsz. Legalábbis, olyan mintha forognál, mer’ tisztára hányingered lesz. Ja, ha nem mondtam volna, muterom csütörtökön tésztát gyúr. Az a tésztanap. A szombat meg a paprikás-krumplié. Naná, hogy akkor se kajálok. Azé’ vagyok cingár, mer’ sosincs itthon jó kaja. Mondjuk, pizza vagy hambi. Tök sirály Szedla muterja, mer’ minden csütörtökön pizzát rendel, dupla sajttal. Itthon meg azt nem eszek, amit kapok. Szóval semmit! – Hová megyünk? – kérdezte rémülten a muter, közben lisztes kezét törölgette a kötényébe. Úgy csinált, mint aki nem hallotta. Pedig hallotta, mer’ rögtön utána kinyögte: – Utálom a Balatont. – Ugyan szívem – ölelte át a fater -, a cégtől kaptam! – Inkább fizetésemelést kapnál a saját cégednél! – durrogott tovább, és tiszta erőből gyömöszölte a tésztát. Naná, hogy nem lettem volna tészta a kezei között. Ha engem így gyúrnának, menten összevizelném magam! Közben a Surmi is elkussolt. A tesómnak meg tiszta szőr lett a pofája, míg csendre csókolta. – Juj de jó! – köpködött fancsali képpel Mia. Azé’ Mia, mer egész kiskora óta minden szarér’ miákol. Tudjátok, mint az a dög, amit utálok. Nagyon gázos volt, amikor megkapta Surmit. Onnan kezdve már ketten nyávogtak, amitől én kész vagyok. A fater szerint én is vinnyogtam kiskoromban. Naná, hogy ez nem igaz. Vagy mégis? Na jó, néha, amikor a fiúk még kiscsákók. Azok naná, hogy miákolnak. Például, ha nem kapnak fagyit. Vagy a n?vérük elveszi a bringájukat. Vagy akkor, amikor… amikor… izé… nem jut több az eszembe. Amúgy gőzöm sincs mi a jó a Miának abban, ha megyünk a Balcsira. Utálja a vizet. Amikor kijön a fürdőszobából törölközőbe csavart hajjal, pirosra festett körmökkel, úgy néz ki, mint valami félhülye amcsi filmsztár. Illeg-billeg, ráadásul tiszta parfüm szaga van, de lehet, hogy vécéillatosító. Bűzlik, mint a földszinten lakó Hudák néni. Az meg köztudottan nem fürdik, csak valami förtelmes orosz kölnivel locsojja magát. Fúj! Lever a víz, ha rágondolok! Egyszer mellettem dekkolt a vilingeren. Majd összerókáztam magam a bűztől. Naná, hogy ezzel az ellenőr is így volt, elhúzta a csíkot! Tök sirály, sosincs jegyem. Naná, hogy a fater éljenzésére előkerült a kisszobában szuszikáló nagyi. ő lakik a kisszobában, mi meg a nagyban. A nagyszoba naná, hogy akkora, mint a kicsi, csak nagynak hívjuk. Nagyképűségből. Rohadt kicsi, főleg négyünknek. Ijedten azt kérdezte, megint kirúgták-e a fatert? A nagyi még ledekkolt az elmúlt öt évnél. Akkor a faternak huszonegy munkahelye volt, naná, hogy az ország összes pontján. Az öreglány egyszerűen nem érti meg, a fater most kisvállalkozó, akinek emberei vannak. Ilyen embere a másik házban lakó Tordai, aki kopasz, kövér és naná, hogy alkoholista. Itt mindenki alkoholista. Aki nem, az meg beteg. Tordai folyton liheg, izzad és dög büdös. A fater szerint tuti jó szakember. Ez a tuti jó szakember minden hónapban három hetet részegen fetreng a lépcsőházban. Naná, hogy a fatert ez nem érdekli. Egyszer kikagylóztam, amikor azt mondta a muternak, még két gurigával lóg a Tordainak, aztán mehet! Nem tudom, mit van ezzel annyira oda! Keresne a szemétben két gurigát, odanyomná a szeszkó kezébe, aztán elhúzhat! – Nem lesz ennek jó vége! – dünnyögi a nagyi. – Maga ehhez nem ért! – durrogja fater, közben annyira csóválja a fejét, hogy majd leesik a nyakáról. Múltkor is mondja a muternak: – Elegem van az anyádból! Mindenbe beleugat! – szegény muter! Ott gubbasztott a piros műbőr fotelben és egész este csak hüppögött, mint egy asszonykórus. Naná, hogy telelett a zöld padlószőnyeg teletaknyolt pézsével. A nagyinak persze dühösen csattogott a protkója, közben egy tizenkét méter hosszú, pink sálat kötögetett. Kell az! Nyakunkon a július.

De most megyek. Kirugdosom tesócskámat a fürdőszobából, mer’ holnap utazunk. Korán kell lefeküdnöm. Legalábbis, a muter azt mondta, húzzak aludni.

MIA

Állati frankó, holnap utazunk! Tök király az Apci, hogy szerzett utazásit! Anci persze eleinte nem nagyon örömködött. De már belejött, mármint az örömködésbe. Anci szegény ritkán örül. Legutóbb akkor örült, amikor a nagyinak sikerült elsőre klotyóznia. Ez a múlt hét közepén volt, szerdán. Rögtön fel is hívta Bözsikét, hogy minden oké, a nagyinak sikerült. Volt tűzijáték meg minden. Bözsike a nagyi nővére. Tök nem olyan, mint a nagyi. A nagyi pici és kövér, a Bözsi még picibb és sovány. Ápolónő volt a háborúban. Meg a békében. Tiszta retró az öregcsaj. ő hozza nagyinak a kúpokat, mert mindig rekedése van. Órákat ül a klón és nyög. Apci ilyenkor marha dühös, égnek áll a haja, idegesen dünnyög: – A Sárkány megint agonizál! – Sanyika! Ne bántsd a mamát! Van annak elég baja! – sápítozik Anci, és könnybe lábadnak a szemei. – Egyszer anyád összetöri a fajanszot! – így Apci. – Ha tudtam volna, hogy ennyire utálod a mamát, akkor biztos, hogy nem költözünk ide! – zokogja Anci, aztán a hóna alá pakol egy százas pézsét, és bevonul a kisszobába. Ja, ez a nagyi kecója. Nekünk is volt kecónk, de az Apci egyik jól sikerült üzlete után elkalapálta a végrehajtó. Na, akkor költöztünk a nagyihoz, a másfél szobás panelba. Tök gáz! A régi kecónkban a nagyszoba akkora volt, mint itt az egész kecó. Tiszta panel fíling. Költözés után az Apci szöget akart verni a falba, hogy felakassza Lajoskát, szétkalapálta a kezét, az összes szög elgörbült, a vakolat lehullott. – A francba! Ide ütvefúró kéne! – dühöngött Apci. – Megint az erőszak! – így a nagyi. – Már a fúrót is ütni-verni akarja! – Jaj, anyuka! Az egy szerszám! – mondta Anci, és ujját a szája elé tette, nehogy Apci mondjon valami cifrát. Nem mondott. Viszont Lajoska a sarokban maradt, letámasztva. Lajoska volt Apci kedvenc tekn?se. Van róla kb. ötven festmény. Lajoska a ház előtt a fűben, Lajoska a ház mögött a fűben, Lajoska a fűben, a fű, mely Lajoskát várja, meg ilyenek. Tök állat. Mindet Apci festette. Aztán egy borús hétfő délutánon Apci elütötte Lajoskát tolatás közben. Na, akkor vettük a Surmit. Apci egyébként jó fej, kivéve, mikor nem. Sokat vitáznak Ancival, a nagyi miatt. Anci általában pityereg, ha nem, akkor alszik. A csúcs hülye a családban az Öcsi. ? még a hatodikon lakó Boldin is túltesz. Pedig a Boldi az nem semmi! Amikor megkapta az első mobilját, beállt a ház előtti telefonfülkébe, mert azt hitte a hülye, csak ott működik. Az én lökött öcsém nagyon utálja a macsekom. Persze, az is őt. Pedig a Surmi az tutkó szuper fíling. A múltkor is elcsípett egy egeret és lerakta a nagyi ágya mellé. Szegény nagyi! Egyből dobott egy hátast, amikor felébredt, és meglátta. – Jesszusom! Egy egér! – sikította, és ha nem lenne mindig rekedése, menten össze-vissza csinálta volna magát. Így csak nyögött a klón, Apci meg ikszbe rakott lábakkal szidta. – Sürgesd már meg az anyádat! – süvöltötte összeszorított fogai között. De mikor megkaptuk az utazásit, annak azért mindenki örült. Kivéve az Ancit meg a nagyit. Anci este kérdezte Apcitól. – Ugye a mama is velünk jöhet? – hát, mit mondjak? Apci nem volt a legboldogabb. – Édes! – sutyorogta Anci. – Legalább lenne kire bízni a gyerekeket – ezzel eldőlt a kérdés, nagyi velünk jön. Persze Apci tovább dünnyögött. – Oké – mondta –, de jó lenne, ha beszereznél fiacskám egy tábori vécét, vagy egy bilit, mert semmi kedvem minden bozótosnál megállni anyád miatt. – Ne bántsd a mamát! – így Anci, és naná, hogy megint pézsét gyűrögetett egész éjszaka.

Na jól van, most már mennem kell, csak leengedem a kádból a vizet, aztán átadom a pancsit az öcsémnek, hátha egyszer tényleg megfürdik és nem csak úgy csinál mintha… nagy fröcskölések közepette.

FATER

Hajnaltól napestig robotolok, mint az állat, hazamegyek, és mi van? Na mi? A vén, dagadt Sárkánnyal van tele a budi! Én még nem tudtam úgy belépni abba a kurva lakásba, hogy azonnal ki tudjam magamból engedni a fáradt gőzt. Ott kell minden rohadt nap totyorognom az ajtó előtt, míg nyöszörög a fülkében! A nejem, ez a szerencsétlen, meg úgy szurkol neki, mintha a fradi játszana bajnokit. – Na! Na mi van anyuka? Sikerült? – kérdezgeti félpercenként kezeit tördelve, és tisztára leizzad, mire az végez. Aztán ha sikerül, Klárám azonnal telefonál Bözsinek, és örömükben tapsikolnak, mint a hülye gyerekek a verpeléti búcsúban. A múltkor meg sikongva ébredt a vénség! Azt hittem megölöm. Üvöltözött, mint egy idegbajos teve. Klárám azonnal ugrasztotta a dokit, aki már úgy jár hozzánk, mintha hazalátogatna. Persze, csak hisztizett a Sárkány, biztos zavarta őt, hogy jól alszunk. A dokit az idegösszeomlás kerülgette, mert ő is jól aludt csúf felesége mellett, persze csak háttal, mert olyan ronda, hogy az csak, na! A Bözsi, az szakasztott Sárkány, csak törpébb és idegbetegebb. Férje az sose volt, udvarlója is csak egy, a Géza. Gézáról mindennap megemlékezik. – Az a svihák! – mondja. – Nem hozta vissza az ötven forintomat, amit ötvenhétben kért kölcsön! A disznó! – teszi még hozzá, aztán hirtelen elalszik. Ilyenkor folyik a nyála és szörcsög. Egy merő gané lesz tőle az egész fotel, lehet mosni a huzatot. Ha később felriad, ijedten körülnéz, mert azt sem tudja, hol van. Rendszerint nálunk van, tejeskávét iszogat, és koszos ujjaival a protézisét keresgéli a poharainkban. De még mindig jobb, mintha rekedése lenne. De most jó lesz! Minden oké! Megyünk nyaralni! Semmiről és senkiről nem akarok tudni két hétig! Még magamról se! Úgyhogy inni fogok, mint a sárkány! Mind a hét fejemmel! Másképp úgysem lehet ezt kibírni! Még Lehoczkiról, az üzlettársamról sem akarok tudni! Persze Lehoczki csórja a kasszát. Persze, még nem tudtam rábizonyítani, mert ügyes a szemét! Szerintem, összejátszik a szőke Bertóknéval. ő az egyik pénztárosunk, és Lehoczki egyik szeretője. Erről meg a balfasz Bertók nem tud, és kedélyesen heherészik Lehoczkival. Persze visszük nyaralni a két kölyköt meg a Sárkányt is. A dögöt, azt itthon hagyjuk Bözsire. Ez jó buli lesz, mert Bözsi utálja Surmit, a Surmi meg utálja Bözsit. Bözsi alattomosan szokott belerúgni Surmiba, a Surmi meg rendszeresen beleszarik Bözsi kínai papucsába. Szintén alattomosan. Valamelyik vasárnap ebédre jött Bözsi – általában ebédre jön, mert gyenge a nyugdíja, annál már csak ő gyengébb: néha seggre ül az utcán és sopánkodik, hogy nem talál haza, akkor beviszik a Péterffybe és rendbe hozzák – De fázik a lábam! Hol a papucsom, kedveskéim? – kérdezte affektálva, és már bele is bújt. – De jó meleg! – sóhajtott fel, majd veszettül elfintorogta magát. Tiszta szar volt belül a papucsa. Akkorát rúgott a skodriba, hogy két napig nem láttuk. Miácska nyekergett, Öcsi meg pezsgőt akart bontani, hogy világgá ment a dög, de aztán előkerült.

Ma teletankoltam a kocsit, persze a cég számlájára. Holnap reggel indulás! Azért rendes csóka a Lehoczki, hogy ezzel az üdülési csekkel rám gondolt. – Figyelj Sanyi! Itt egy üdülési, vidd el a családot! – mondta. – Itt van még háromszáz rongy! Na, ne kéresd magad, indulás! – most mit tudok erre mondani? Pakolunk és megyünk.

MUTER

Jaj hát, minek nekünk ez a nyaralás? Se pénzünk, se kedvem, és ráadásul egy rongyom sincs, amit felvegyek, és a fürdőruhámat is kihíztam, a gyerekeknek sincs egy rendes ruhájuk, a mama meg beteg szegényke, és mi lesz a macskával, és vajon mennyibe fog ez kerülni, és miből élünk utána? Az egészet Sanyi találta ki, vagy az a sunyi társa, a Lehoczki, hogy eltakarítsa az útból Sanyit, hogy lopni tudjon. Van, hogy nincs itthon húsra se pénz, most meg odavág háromszázezret, hogy nyaraljunk? Jaj, csak nehogy valami baj legyen ebből! Szegény mamának viszont biztos, hogy jót fog tenni egy kis levegőváltozás! Nagyon rosszul néz ki szegényke, és ugye ez a székrekedés, hát ez… hát ez borzasztó! Fogyott a mama! Az utóbbi időben szemmel láthatóan lefogyott. Sanyi meg olyan goromba vele, olyan elviselhetetlen, hogy legszívesebben sírva fakadnék. Sírva is fakadok, minden nap. Csak szegény gyerekeket sajnálom. Kicsi Sanyit és Klárikát. Nekik nagyon nehéz! Állandóan a vita meg a marakodás! Pedig a mama! A mama az nagyon rendes! Szereti Sanyit. Tudom, hogy szereti, mert különben nem lakhatnánk itt. Amikor megtörtént a baj, akkor se mondott semmit, csak annyit: – Jó! Költözzetek ide. Külön kasszán leszünk. – Persze, nem lettünk külön kasszán s?t, nincs is kasszánk. Együtt bevásárolunk, és a mama főz! Jó, néha kifelejti az ételb?l a sót, vagy a húslevesből a húst, de ezek nem olyan dolgok, amiért rengenie kellene a háznak.  Sanyi mégis mindenért morog. – A Sárkány már főzni sem tud! – mondja. A szívem szakad, amikor lesárkányozza szegény mamát. Hol is tartottam? Bepakoltam a meleg ruhákat, a gyógyszereket, a tisztálkodási eszközöket és a fürdőruhákat. Ez eddig három bőrönd, két sporttáska, és négy nejlon szatyor. Már csak a fürdőköpenyek, a strandfelszerelések és az étel van hátra, aztán kész vagyok. Nem pakolok sokat, pár rúd szalámit, szalonnát, kolbászt, paprikát, paradicsomot, némi rágcsálni valót a tévézéshez, és a mamának valami pépeset. Sanyinak sört, a srácoknak kólát, mert azt szeretik a legjobban. Nekem mindegy, hogy mit eszem. Én azt eszem, amit a többiek. Ha ők nem esznek, én sem eszem. Jaj! A mama gyógyszerei! Majdnem itt felejtettem! Remélem lesz a nyaralóhoz közel orvos. A mama nem lehet orvos nélkül. Múltkor is ki kellett hozzá hívni az ügyeletet, mert éjjel sikongva ébredt. De csak rosszat álmodott szegényke, és azért sikongatott. Hál’ Istennek, hogy nem történt komolyabb baj. Persze ez a gonosz Sanyi azon röhögött két napig, hogy a mama sikított. – Biztos a régi udvarlói kergetik ?t álmában, mert nem engedi őket be a klotyóba! – mondta, és ez nekem olyan nagyon fájt.

Na lassan befejezem a pakolást és én is lefekszem. A többiek már alszanak, csak a mamánál ég még a villany. Biztosan imádkozik.

NAGYI

Muszáj volt befogadnom őket amikor ez a töppedt agyú sörbelű Trógerpöcs eljátszotta a háromszobás lakásukat ez egy köcsög egy szemét egy tuskó az első perctől kezdve óvtam tőle Klárikámat rögtön láttam rajta hogy egy csavargó egy kókler ennek még a szeme sem áll jól hazudik össze-vissza volt már vagy ötven munkahelye vagy száz most vállalkozó olyan fontos ember – mondja ? – hogy három mobiltelefonja van persze csak azért van neki három mer’ a sok tartozás miatt állandó menekülésben van és hol az egyiket használja hol a másikat itt van ez a két kölök az Öcsi tizenhat a Klári tizenhét két gyönyör? gyerek ezek még életükben nem voltak sehol persze a Trógerpöcs az már beutazta a fél világot: üzletiútramegyek szokta mondani de szerintem a Valival csámborog olyankor azzal csalja szegény Klárikámat persze a Vali az egy ribanc egy mindenes a Trógerpöcs cégénél a piros kocsit is úgy vették részletre ez már az ötödik autó az első négyet nem fizették így elvitték tőlük szerintem ezt sem fizetik mer’ a Trógerpöcs mindig hátra áll a fűzfa alá pedig ott mindig teleszarják a madarak jaj megint ingerem van veszettül csikar még szerencse hogy a Trógerpöcs már alszik, mer’ különben itt téblábolna az ajtó előtt hogy neki is kell most persze sokra tartja magát mer’ elintézte ezt a nyaralást igaz a Lehoczki kicsórja a szemét de megérdemli a szemét csak Klárikámat és a gyerekeket sajnálom mer’ jobbat érdemelnének ott van a másodikon lakó Köves úr az egy igazi úr mondta is a múltkor amikor összefutottunk a doktor úrnál „Margit néni csókolom a kezét mondja ám meg Klárikának hogy én várok rá”, mondtam ám Klárikámnak de meg sem hallotta csak mosogatott tovább de láttam rajta hogy nagyon elgondolkozik a dolgon és mondta „anyuka nekem a Sanyi a férjem”, a Trógerpöcs kérdeztem, „anyuka ha nem tűröm hogy Sanyi anyukát Sárkánynak nevezze akkor azt sem tűröm hogy a Sanyit le Trógerpöcsözze tetszik érteni”, értem én hogyne érteném, feleltem neki és egyelőre annyiban hagytam a dolgot pedig ez a Köves úr ez egy nagyon rendes ember jaj megint nem sikerül be kell vennem a gyógyszereimet persze ha Lajosom még élne minden más volna Lajosom már rég móresre tanította volna a Trógerpöcst de Lajosom még akkor meghalt amikor az a szemét vagont rakodott a Ferencvárosban.

De most lefekszem mer’ reggel indulunk a Trógerpöccsel és a ki nem fizetett autóval a Balatonra.

 

Legutóbb szerkesztette - Adminguru

Szerző S. Szabó István 185 Írás
Irodalmi oldalam címe:www.pipafust.gportal.hu honlapom címe: www.sneider.5mp.eu vívóegyletem honlapja: www.kdvse.gportal.hu ha feltétlenül dumálni akarsz velem: 06/20 319-1045