Horváth János : Tizenegyedik döbbenet

Volt olyan szóbeli vizsgám, ahol a tételek csak ürügyül szolgáltak, valójában a véleményemet kellett elmondanom egy aktuálpolitikai kérdésr?l.

 

 Beköszöntött az ?sz. A természet színes ruhát öltött, és közben csendben ââ?â?¬ szinte észrevétlenül ââ?â?¬ elkezd?dött a tanév a Marxizmus Leninizmus Esti Egyetemen (MLE) is.  Az el?adásokat, valamint a gyakorlatokat a zuglói pártbizottság oktatási központjában tartották. Minden hónapban, egy héten keresztül lógtunk a munkahelyünkr?l, ezzel sok irigyet szereztünk magunknak. Munkatársaink nehezen szoktak hozzá ahhoz, hogy kevesebbet dolgozunk, mint ?k, ugyanannyi fizetésért, és még tanulmányi szabadságot is kapunk a vizsgák idejére. A gyakorlatok inkább beszélgetéseknek t?ntek, és a vizsgák is kedélyes hangulatban teltek. Volt olyan szóbeli vizsgám, ahol a tételek csak ürügyül szolgáltak, valójában a véleményemet kellett elmondanom egy aktuálpolitikai kérdésr?l.
      A tanulókörök húsz-huszonöt f?b?l álló csoportokat alkottak. Beszélgetéseink során nem kellett tartanunk egymástól, ?szintén elmondhattuk, mit gondolunk a témáról, hogyan értékeljük a kötelez? tanagyagot, és miben változtatnánk, ha tehetnénk. Szokatlan volt ez a hangvétel, eltért minden eddig ismert módszert?l, amellyel politikai gazdaságtant, filozófiát, vagy a munkásmozgalom történetét tanították f?iskolákon, egyetemeken.
      Csak a harmadik év végére érett meg bennünk a felismerés, mi lehetett tanáraink célja? Mer?ben szokatlan módon nem agymosást hajtottak végre, hanem felkészítettek minket a kritikus szemléletre, az önálló döntések meghozatalára, az alternatív gondolkodásra. Az fel sem merült, hogy lehetnek közöttünk olyanok, akik szorgalmasan jegyzetelnek, és jelentéseket írnak megbízóiknak.
      A csoport egy kisebb része meglett korú f?osztályvezet?kb?l, vállalatigazgatókból állt, akik politikai karrierjük során nem tudtak megfelel?, fels?fokú képesítést szerezni. Erre pedig szükségük volt ahhoz, hogy állásukban megmaradhassanak. Egy minisztertanácsi rendelet szabályozta a munkakörökhöz szükséges szakmai követelményeket. Az MLE minden nehézség nélkül hozzájuttatta végz?s hallgatóit ehhez a diplomához.
      A csoporttagok között számosan szerepeltek valamely céges, bels? káderfejlesztési tervben, de voltak olyanok is közöttünk, akik továbbtanulási céllal kötöttek ki az általános tagozaton. Kés?bb szakosítót végeztek, és doktori címet is szerezhettek, akár csak Köteles Lajos barátom. Természetesen, ?k sem egyéni kezdeményezésre kapták meg ezt a lehet?séget. Vagy pártmegbízatás volt a cím megszerzése, vagy valamilyen fels?bb szint? káderfejlesztési terv keretében kerültek kiválasztásra, mint például én, aki a párt „fiatalítási” programjának végrehajtása során, a párttagság várományosaként.

 

 

(Folyt. köv.)

 

Budapest, 2012. május

Legutóbb szerkesztette - Horváth János
Szerző Horváth János 165 Írás
"Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…" (Váci Mihály: Valami nincs sehol) Budapesten születtem, egy Várbeli, háborús sebektől meggyötört bérházban, az ötvenes évek elején. Iskoláimat javarészt Budapesten végeztem, azt a paradicsomi másfél évet kivéve, amikor az általános műveltség megszerzése terén az első lépéseket megtettem, a szentgotthárdi általános iskola padjaiban. Az a másfél év meghatározó számomra, azóta is nosztalgiával gondolok a vidéki évek szabadságára, a Rába parti csavargásokra. A Budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem. Tanáraim nagy hatással voltak rám. Itt sajátítottam el az irodalom szeretetét, és az amatőr színjátszás alapjait, amely később is szerepet játszott, az életem során. A BME Gépész karán szereztem diplomát 1989-ben. Ezt követően gépészmérnök-informatikusként dolgoztam a Medicor Röntgen Rt.-nél, majd egy amerikai multinacionális vállaltnál, a GE-nél, nyugdíjazásomig. Az írással Földes Péter osztálytársam, és barátom biztatására kezdtem foglalkozni, több, mint egy évtizede. Novelláim különböző antológiákban már megjelentek. Első novelláskötetem 2019 elején jelent meg Búcsúlevél nélkül címmel, amely az elmúlt több, mint egy évtized válogatásait tartalmazza.