dudás sándor : közben ÚTközben II.

2.

Újszilvás, Alkotmány utca.
    Az épület homlokzatán nagy bet?k hirdetik: TEJCSARNOK. A kerítésen, lazán lógó ruhaszalagon: TURI MIX. Szép képzetek támadnak az ember fiában.
    Új vállalkozás.         
    Betérek a szebb id?ket látott középítménybe. Mint minden turkálóban, itt is különféle ruhanem?k. Kabátok, öltönyök, pulcsik, s egyebek. Mi járatban? Mit szeretnék? Megtudom, pár napja, hétf?n nyílt az új üzlet, ma csütörtök van. Egy abonyi hölgy m?ködteti. Minden betér?höz figyelmes, készséges. Új sepr?? Vev?csalogatás? Eldönti az id?. Remélem, gyakorta frissít, s mind több, válogatott, olcsó árukkal örvendezteti meg szül?falum erre igényt tartó lakosságát.
    Kilépve az épületb?l, mintha egy fokkal melegebb lenne. Nagy szó ez, így (nem csak az évszakra értve), tél közepén!

3.

    Várakozok Fontos Emberre. Házon kívül tartózkodik.
    Ez rendben. Ki tartózkodjon házon kívül, ha nem Fontos Ember? Nemfontos Ember a kutyát sem érdekli.
    A gond az, hogy mások is várnak Fontos Emberre!
    Így aztán Fontos Ember sokaknak rabolja idejét.
    Tehát szép lassan, egyesével szállingóznak befelé a hivatalba a Nemfontos Emberek. Mert odakinn hideg van, január közepe. Reggel mínusz hat fokról beszéltek.
    Nemfontos Emberek közt vagyok én is.
    Mit csinálunk, amíg Fontos Embert várjuk?
    Levetjük a kabátunkat, kényelmesen elhelyezkedünk a társalgóban a nemrég vásárolt b?rfotelekben elhelyezkedve, és ismerkedünk. Lassacskán szóba elegyedünk. Mert máshol elég a csöndb?l! Beszélgetésünket nem hallja senki, kezeinkkel mondjuk. Amit. Egymás közt vagyunk, sorstársak.
Szebeli Pista hozza fel, arcán a felháborodás mimikája: a négyes metró építése egyre költségesebb! Németországban ugyanez a munka felébe sem kerül. A másik, a harmadik Nemfontos Ember is tud valamit. A témáról. A spanyolokat, a románokat említik. Hogy ?k is olcsóbban… Olvasták. Nézünk egymásra tanácstalanul.
    Tudják rólam, hogy író vagyok. Közülük való. Érezni a leveg?ben, várnak t?lem valami okosat, valami hírek felettit, amit?l érthet?vé, felfoghatóvá válik ez az egész érthetetlenség. A forintgyengülés. Szívükhöz szólót várnak, tiszta igazat. Olyat, amire az ember belül, senkinek el nem árulva megelégedettségét rábólint. Valahol legbelül.
    Bel?lem pedig el?jön az önkéntelen szellemi reflex: népek közötti mentalítás-különbségr?l szólok. Rámutatok a munkához állás, az önmagunktól és másoktól elvárt szigorra – ott és itt.
    Szebeli, aki nevel?tanár, hosszútávfutó versenyz?, kinek apja is hosszútávfutó, többszörös magyar bajnok volt, rövidre zár. Tudjuk! A Magyar korona tetején ferdén áll a kereszt. A magyarság jelképén a magyar sors szimbóluma!
    Sohasem hallottam – mégis felcseng a fülemben: „Balsors, akit régen tép…”
    Másodpercekig dermedt lélekkel, mozdításra képtelen kezekkel hallgatunk. Nyilván el?ször „halljuk”, ezért hat ránk döbbenetes er?vel…
    Aztán lassan ocsúdva találgatásba kezdünk. Azt tudjuk, földre esett a korona, s ekkor sérült meg, azóta áll tetejében kissé ferdén a kereszt. De mikor történt? Egyikünk sem tudja a pontos id?t. Az Árpád-kor végén? Mátyás idejében?
    Hol van már négyes metró, Fontos Ember! Csücsülünk nyakig a b?rfotelokban, magyar múltunkba süppedve.

4.

    Idegesen, darabos mozdulatokkal, nagy lépésekkel halad. Egyik kezében sepr?, a másikban nyeles lapát. Seper. A hanyagok szemetét. Neki aztán bánthatja a szemét! Fekete télikabát rajta, csizma, de hajadonf?tt, mintha meleg kend?re már nem futná. Igaz, az id? is hálás mostanában. Sokat süt a nap.  Közalkalmazott, nem talál más munkát. Élni meg kell. Ehhez a kelléshez viszont pénz szükségeltetik. Kérdezem, mennyi? Ujjaival mutatja, hat. Hatvanezer. A család? A lányommal élünk, meg a két unokám. Férfiember nincs a háznál. Köszönöm, megvagyunk. Nem nehéz? Micsoda? Ja, a seprés? Hát, nem mondom, a hajlongások, eleinte. Cukroszacskók, csokoládépapír, szotyolahéj itt-ott, de f?leg cigarettacsikk! Rettent? sok csikk! Bagós nép nagyon a magyar. Azóta tudom f?leg, mióta közmunkán vagyok. Mit mióta? Értem. Hogyne érteném, másfél hónapja csinálom.  Igen, akkor majd könnyebb lesz, jó id?ben. Nem sokára itt a tavasz. Január, február, itt a nyár… De a telek sem olyan rosszak mostanában. Hála Istennek, hó sincs. Azt nem szeretem. Takarítani a havat. De mostanában alig esik hó. Kiszáradnak így a földek, termés se lesz. Csak drágaság. Azt mondja Amerikába, meg Kínába nagy havazások? Arról hallottam. De az messze van. Sok a szemét, pedig csak itt, szigorúan a község központjában seprek. Míg emberek lesznek, mindig van mit. 

    Tessék? Narancssárga mellény? Viccelni tetszik? Hogy a gépkocsisok észre vegyenek? Hát… Nem tudom. Az önkormányzatnál megmondják. Náluk tessék érdekl?dni.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző dudás sándor 753 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.