Kavyamitra Maróti György : Szinte Maria

Miként tavaszi fákon a rügy,

s ágaik közt arany napsugár,

eredt és ragyogott ajkaidon

minden szép szó és ragyogás,

mikor fölébem emelted arcocskád.

(Nem mostanában volt, de az id?

álomlátásban sosem tényez?.)
Tudom: lehet profán káromlás,

de szinte Santa Mariának véltelek már,

múlhatatlan kedvesemnek, édes anyámnak,

egyetlen, örökkévaló szeret?nek és barátnak.

Nagy, nagy: bocsáthatatlan az én tévedésem,

tévedéses álmodásom, hiába valóságom.

Arcod szép álmodását, kezednek mozdulását,

mellednek rezzenését, szinte ma is,

mint Santa Mariát, akként látom.

 

Legutóbb szerkesztette - Kavyamitra Maróti György
Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.