S. Szabó István : Nekünk a Balaton / Harmadik fejezet

Egy családi nyaralás története, úgy, ahogy azt a család tagjai – csi, Mia, Fater, Muter, Nagyi – elmesélik.

3.

 

ÖCSI

 

Király volt! Még az este megismertük a többi lakót. Naná, hogy ?k is minket. F?leg azt a lökött n?véremet. Ott riszálta magát az ikrek el?tt. Az ikrek, azok ikrek. Egyforma zöld „no ma’m” póló, egyforma sárgacsíkos rövidgatya, egyforma, felnyírt haj, na és strandpapucs. Elvégre nyaralunk, nem? A fószerek ilyen helyen mindig behülyülnek, lazáskodnak. Tiszta Amerika! Ott ilyen gyagyák! Ha szabin vannak, csicsába öltöznek és er?ltetik a lazaságot. Olyan cuccokat vesznek magukra, amit tutkóra sehol máshol. Ezek is. Mint két tojás. Vagy rántotta. Tisztára lehaltam t?lük. Két sápadt, anyámasszony katonája. Ez a Mia hova tette a szemét? Igaz, sose volt ízlése. Tavaly a ló pofájú Tarhonyával járkált. Az meg dilis is, hülye is. Na, az ikrek, egyik Tibcsi, a másik Ferke. De lehet, hogy fordítva. Faterjuk a szemüveges, dugóalakú Kamillka, muterjuk az aszott pofájú, nagy segg? Bogárka. Szép család. Na és szerencsés. Faterom naná, hogy megirigyelte ?ket. ?k nagyi nélkül jöttek. A mi nagyink a nyitott ablak mögött horkolt, kb. kétszáz decibellel. Amint kipakoltunk, faterom lerogyott a terasz egyik m?anyag székére – Klárikám, hozz egy sört! – röffent rá muterra. Jó szomjas volt! Meg sem állt hat üvegig. – Megint csak a vedelés! – súgta a muter. Közben vigyorgott, mintha valami jó viccet mesélne. Naná, hogy vigyorgott! Fontos a látszat: Mi egy boldog család vagyunk! Ett?l mindig kész vagyok! – Ne ugass bele, szívem! – súgta neki a fater, szintén vigyorogva. Neki is fontos a látszat! Közben a tesóm beleugrott az enciánkék tenyérnyibe, hadd csorogjon az ikrek nyála. Dugóalakú Kamillka meg úgy forgolódott Miácska után, mint a grillcsirke a nyárson. Aszott Bogárka durcira is vette a formát, mer’ beszólt a n?véremnek: – Nem fogsz megfázni kedveském? Hideg már az este. – Nem fogok néni! – mondta Mia fintorogva, aztán rávigyorgott a Tibcsire. De lehet, hogy a Ferkére. Egyformák ezek, mint két koszos gatya. Bogárkát egyb?l leverte a víz, hogy Mia lenénizte. Dugócska kuncogott: – Milyen cserfes ez a kislány! – Kamill! Vacsora! – rikoltotta Bogárka szikrázó szemekkel, és lecsapta a kezében lév? könyvet. – Igen Bogárkám, vacsora! – pattant fel Dugócska, és behúzott az étkez?be. Mögötte kopogott Bogárka a t?sarkú fapapucsában. – Ikrek, befelé! – rikkantott még hátra. – Igen anyuka! – a két tojgli az ?sök után trappolt. – Mi a kaja? – kandikált ki faterom, a flaska mögül. Aztán büfögött egy akkorát, hogy a nyugágyában szuszikáló Rózsika egyb?l felriadt. Rózsika ötven éves szingli, vagy hogy mondják. Naná, hogy nem néz ki többnek, mint hetven. Egy méter magas, száz kiló. Kétrészes fürd?ruhában büntette a nyugágyat, meg minket. Tisztára bele voltunk rokkanva a látványba. Naná, hogy dadogott. Már, mint a Rózsika. – Jjjaj! Jjjaj! Ddde mmmegijedtttem, mmmi vvvolt eeez? – kérdezte. – Büfi! – mondta fater sörg?zösen. – Egészségére! – emelte üvegét a banya felé. – Mmmaga tttisztára ooolyan, mmmint szszszegény Rrrezs?m vvvolt! – mondta neki Rózsika. – Rrrezs?m is pppiált. Aaaztán eeelvitte a mmmá… – Elhiszem! – vágott közbe a fater, és ismét megemelte az üveget. – Mmmaga… – próbálkozott továbbra is Rózsika, de a fater megint ledumálta. – Én aztán biztos. Klári, kész a vacsora? – muternak nem volt más választása, lerakta az újságot. Behúztunk mi is az étkez?be. El?vettük a hazait. Csak úgy guvadt a szemem, mert ilyet még nem láttam. Dugócska és az ikrek magokat ettek, gyógyfüvekb?l csinált teát szürcsöltek hozzá. Fúj! Egyb?l levert a víz! – Ezt mind megeszitek! – rikácsolta Bogárka, miközben tudományos pofával osztotta ki a porciókat. – Ett?l lesztek szépek és egészségesek! – Hát, ahogy így elnézem ?ket… még jó sokat kell csipegetniük! Kínkeservesen rágcsálták a zabot és a különféle faleveleket. Naná, hogy közben csorgó nyállal lesték az asztalunkat. – Jaj de édi! – billegett hozzájuk Mia. – Mi ez? – kérdezte. – Csak nem a híres reformkonyha? – Megkóstolod kedves? – kínálta Bogárka. – Rád is rád férne egy kis egészség, nagyon sápadt vagy. – Köszönöm néni, nem kérek – felelt a tesóm, erre Dugócska megint röhögött, de csak addig, amíg Bogár rá nem förmedt. – Kamill! Egyél! – Igen Bogárkám! – bukott rá a zabos tálra. – Mia! Gyerünk a helyedre! – reccsent a muter, majd a büdös Bogárnak mondta: – Elnézést! Ilyenek a gyerekek! – Már amelyik! Nevelés kérdése! – affektált Bogár, és olyan pofát vágott, mint akit menten megüt a guta. Aztán én is lehaltam. Egy Istenn? t?zött be az ?seivel. Ilyet csak filmen látni. Mia egyb?l levágta, hogy tutkóra bukok a miniszoknyás, barna csajra. A könyökével csesztetett. – Na mi van, öcsi? Gerjedsz? – Ja! – feleltem.    

 Most itt dekkolok a padon. Várom, hogy erre jöjjön. Vagy jön, vagy nem. Naná, hogy a kecónkba nem tudok bemenni, mer’ a fater az ajtóban durmol a gumimatracon. A nagyi meg rátehénkedett a franciára.

 

 

MIA

 

Tök dilkó a büdös Bogár. ? az ikrek Ancija. Az ikrek a Tibcsiferke. Úgy néznek ki, mint két sápadt keszeg, ráadásul magokat csipegetnek, mint a csirkék. Tutkó dilkó az egész család. Amikor vacsoráztunk, le nem vették a szemüket a parasztkolbászunkról. Irtó gáz volt! Aztán még ott van Kamillka, a Bogár férje, aki egy papucs, vagy mamusz, vagy hogy mondják. – Igen Bogárkám, úgy lesz Bogárkám, ugrálok Bogárkám, bocs, hogy élek Bogárkám! – Úgy pattog, ahogy az a büdös Bogár akarja. Hát az nagyon gáz volt, amikor meglátott a fürd?rucimban! Még a húsz dioptriás szemüvegét is feljebb tolta. Persze a Bogárt meg verte a víz, mint Kertész Pistit a hidegzuhany a Lipóton. Apci persze berúgott, mint a csacsi. Letette maga mellé a három mobilját, hadd lássák milyen fontos ember, és ivott egész este. Anci meg a kezét tördelte. – Ne igyál annyit, Sanyika! Mi lesz az emberek véleménye, Sanyika! Megint beteg leszel, Sanyika! – Leszarom, Klárika! Nem érdekel, Klárika! A Sárkánnyal tör?dj, Klárika! Hagyj már békén a picsába, Klárika! – böfögte Apci, és maga köré gy?jtötte az üres üvegeket. Na még a Rózsika! Az tiszta retró! Olyan, mint egy törpe vízm?. Kín kivárni mire végigmond egy mondatot. Egész este Rezs?kér?l, a férjér?l akart mondani valamit, de sehogy sem tudott a végére érni, persze azért, mert Apci belefojtotta a szót. Szegény Anci egész este azon izgult, hogy hol fog aludni Apci, mert a nagyi keresztben hortyogott a francián. – Sanyika! – mondta Apcinak. – Jó lesz neked a gumimatrac? Az Öcsike megcsinálta, benne marad a leveg?! – Az a baj, hogy a Sárkányban is! – mondta Apci, erre elrohant egy zacsi pézséért. – Nnne sssírjon kkkedves! A Rrrezs? is iiilyen vvvolt! – sietett ?t megnyugtatni Rózsika, de mire végigmondta, elfogyott a zacsi pézsé. Az Öcsi meg belehabarodott a barna csajba. – Bridzsit vagyok! – mondta, és Öcsinek tátva maradt a szája. – Bridzsike gyere vacsorázni! – csivitelte magas fejhangján Olga, az anyja. – Hagyd a gyereket, hadd barátkozzon! – dörmögte Jen?, a férje. Közben bekapott egy fél grillcsirkét, hozzá egy fél kiló kenyeret csak az íze miatt. Szerencsétlen Tibcsiferkekamillkának a szeme guvadt ennyi jólét láttán. – Egyetek, mert holnap szombat van! – csattant fel Bogár. – Miért, mi van szombaton? – kérdeztem t?lük ártatlanul. – Szombat a diéta napja! – oktatott ki, és láttam az ikreken, hogy egyáltalán nincsenek oda a szombatokért. S?t, a Kamillka sincs oda. Este eloldalaztam a kerítéshez, mert a másik nyaralóban láttam egy sz?ke, kék szem? krapekot. Janinak hívják. Megdumáltuk, hogy holnap délel?tt drótozunk a strandon, ha jó id? lesz. Ha nem, akkor a presszóban.

Tök fílinges csendélet van a kecóban. A takaró alatt dekkolok és várom, hogy valaki halkítsa már végre le a nagyit, mert Istentelenül horkol. Tele vagyunk szúnyogokkal, valami agyatlan lyukat vágott a szúnyoghálóra. Apci matracon hasal az ajtóban, és folyik a nyála, mint a másodikon lakó Mihók bácsinak, akinek tavaly szélütése volt, vagy mi. – Anyuka csak aludjon! – pakolja rá nagyira a harmadik takarót Anci, nehogy megfázzon. Egyébként odakint huszonöt fok van, itt bent legalább negyven, és izzadok, mint a ló.

 

FATER

 

Az, az állat az, aki ilyen kicsi szobában helyezett el négy embert, meg egy anyóst, az! Persze, hogy a Sárkány eltehénkedett a franciaágyon! Azt hittem a szél megüt ekkora pofátlanság láttán! Még hogy rábízzuk a kölköket! Kire? Ott hortyogott és füstölgött, mint a disznó az ólban! Klárikám meg úgy ugrált körülötte, mint kórboncnok a hulla körül. Persze, hogy benyomtam pár butélia sört. Közben kiderült, hogy csupa hülyével vagyunk körülvéve. Itt van mindjárt kis kedvencem, Rózsi! Széle-hossza egy, dadog, és azt hiszi mindenbe bele kell ugatnia. Az agyrobbanás kerülgetett! Egész este egy mondatot hajtogatott, közben úgy fröcskölt a nyála, hogy bementem szappanért. Klárikám meg sápítozott: – Ne igyál Sanyika, sok lesz Sanyika! – Mit ugatsz bele? – kérdeztem t?le barátságosan. – Nyaralunk vagy mi? – Akkor is, mit szólnak az emberek? – Milyen emberek, te szerencsétlen? – kérdeztem. – Hát nem látod, hogy tyúkokkal lakunk együtt? – Közben a bolond család falta a magokat, és itta a gyogyi teát. Van rá egy söröm, hogy hajnalban kapirgálni fognak a ház el?tt. Kamill majd kukorékol, ha reggel lesz. A vacsora végére megjöttek Olgáék. Olga jó kis n?ci. Formás mellei, és frankó segge van. Nem nagyok a cickók, pont tenyérbe mászók. Kicsit rikácsolós a hangja, de azért tudnék vele mit kezdeni. Igaz, ott van neki a nagy lócsesz? férje, de le van szarva. Az egy faszkalap. Egész este bújta az újságot, néha felnézett, és azt kérdezte: – Van még datolya? – Jaj az én uram! – csivitelte Olgi. – Mióta Egyiptomban jártunk, él-hal a datolyáért! – Én a sörgyárban jártam! Többször is! – jegyeztem meg és megemeltem feléjük az üveget, hadd lássák milyen egy úriember. Persze szemeztünk a csajszival, mikor Jen?ke a grillcsirkével smacizott. Kés?bb rám vigyorgott, és azt kérdezte: – Jók azok a telefonok? – Naná! – feleltem. – Egy sört? – kérdeztem. Nemet intett, és rápislogott arra a lócsesz? férjére. De érzem ám, hogyne érezném, lesz itt még valami!

Most felfújom azt a kicseszett matracot, és led?lök. Persze mire megtalálom, esek-kelek vagy tizenhatszor. Mindenhol csomagok. A szekrény kicsi, csak a Sárkány táskái férnek bele, a sok gyogyival. Le van szarva! Mi majd zacskóból öltözködünk! Böff!

 

 

MUTER

 

Jaj, szegény mama! Nagyon elfáradt az úton. Alig várta már, hogy ágyba kerüljön. Amint lerakta a fejét, már aludt is. Sanyi meg csak ivott. Hiába mondtam neki: – Sanyika sok lesz! Sanyika mit szólnak az emberek! – egyre durvábban válaszolt. Egyébként nagyon aranyos nyaralótársaink vannak. Az ikrek, azok tündérek! És hogy szeretik a magvas ételeket! Ez nekem is nagyon tetszik. Lehet, hogy otthon kipróbálom. Majd megbeszélem Bogárkával. Biztosan tud tanácsot adni. Miát viszont nem értem. Annyira undok tud lenni, pedig a Tibike és a Ferike nagyon szeretne vele barátkozni. Egy korosztály. Kamill az meg egy rendes, szófogadó ember. Sanyi példát vehetne róla. Amit a felesége mond neki, az úgy van. Na és Rózsika! Az egy aranyos jópofa. Kicsit dadog, kicsit nehezen fejezi ki magát, de egy tündér. Nem is értem, a többiek mit nevetnek rajta egész nap. És akkor itt vannak még Olgáék. Tanult, el?kel? emberek. Jen? ügyvezet?, Olga meg ügyvezet?né. Lányuk az meg egy igazi kis dáma. Meg is akadt rajta Öcsikém szeme. – Remélem, hogy a mama is jól fogja magát itt érezni, ha egyszer felkel – sóhajtottam. – Remélem ez minél kés?bb fog megtörténni! – vágta rá az az undok Sanyi, és persze, hogy megint sírnom kellett. Nehéz, egyre nehezebb Sanyival. Vacsora után mondtam is irigykedve Bogárnak: – Szerencsés asszony vagy, hogy ilyen kenyérre kenhet? párod van! – Próbálna más lenni! Kitekerném a nyakát! – felelte. Na persze, ha az én férjem is alacsonyabb lenne nálam másfél fejjel, én is másképpen beszélnék vele. De az én Sanyim az egy állat! Az este is totál részegre itta magát. A végén már azt sem tudta hol van. Esett-kelt a szobában, mindent összerugdosott, aztán tüd?b?l fújta fel a gumimatracot. – Legyél már csendesebben, alszik a mama! – szóltam rá. – Tedd hozzá, hogy az ágyamban! – mondta, majd énekelni kezdett. – Sárkány van az ágyamban, Sárkány van az ágyamban, hukk! – persze megint sírtam! Ilyen egy… ilyen egy, nem is tudom micsoda! Mindenki megretten a mama tragédiáján. Vacsoránál meséltem a többieknek, hogy nem bír szegény mama székelni. Mindenki olyan megért? volt. Még az étkezést is abbahagyták, úgy figyeltek. – Tedd hozzá, hogy böfög is! – mondta Sanyi. Öcsike meg úgy nevetett, hogy majd’ leesett a székr?l. Egy követ fúj az apjával. Mia is tiszteletlen volt. Tibcsiferkének nevezte az ikreket. Azok csak néztek rá, mintha nem értenék, mit mond. Egyedül a Rózsika mondta nekik: – Mmmosssolyogjjjatok, eeez vvvolt a vvvicc! – erre aztán nevettek.

Most itt fekszem a mama mellett. Sok a szúnyog. Majd holnap veszek szukut. Addig is tapsolok mama feje felett, nehogy összecsípjék szegénykémet! Egyébként, is rosszat álmodik. Lerúgja magáról a két fels? takarót, és nagyokat sóhajtozik. Megyek is, becsukom az ablakot, nehogy megfázzon.

 

 

NAGYI

 

Na a Trógerpöcs itt is levizsgázott bedobálták a szobába a csomagokat aztán máris sörért üvöltözött az állatja üvegb?l vödölt a paraszt láttam az ablakból, bezzeg a Köves úr az egy igazi úr az úgy issza a stampedlit hogy eltartja a kisujját a pohártól mer’ az egy úr egy igazi úr, mondtam is Klárikámnak: hívni fog kedvesem a Köves úr „jaj anyuka mit tetszett csinálni” jobbat érdemelsz te lányom sokkal jobbat mint a Trógerpöcs „anyuka ne mondja a Sanyira hogy Trógerpöcs” jó nem mondom a Sanyira hogy Trógerpöcs „anyuka most is mondta a Sanyira hogy Trógerpöcs” én nem mondtam a Sanyira hogy Trógerpöcs azt mondtam hogy nem mondom a Sanyira hogy Trógerpöcs „de mondta hogy Trógerpöcs” nem én azt mondtam hogy nem mondom hogy Trógerpöcs „akkor nem mondja többet?” mit édes lányom „hát a Sanyira hogy Trógerpöcs” most te mondtad kislányom „mit anyuka?” de erre már nem szóltam semmit „anyuka mit akar t?lem a Köves úr” kérdezte kis id? múlva, majd megtudod ha felhív „tényleg megtetszett neki adni a számomat nem szabad ilyet csinálni anyuka nem szabad” mondta és magamra hagyott, láttam ám az ablakból hogy az a ganajtúró mennyi sört megvedelt, láttam ám aztán gúnyolódott szegény dadogóssal a szemét, itt csupa úriember meg úri asszony van ez meg ott parasztkodik meg csuklik, a többiek meg csak néznek rá.

Na most már megpróbálok aludni egy kicsit, igaz, nagyon sok a szúnyog össze-vissza csipkednek, de fáradt vagyok, nagyon muszáj aludnom, azt mondta Klárikám, holnap megyünk a Balatonba, nem akarok lemaradni, meg különben is megviselt az utazás, úgy vezet ez az állat mint az állat!

 

 

Legutóbb szerkesztette - S. Szabó István
Szerző S. Szabó István 185 Írás
Irodalmi oldalam címe:www.pipafust.gportal.hu honlapom címe: www.sneider.5mp.eu vívóegyletem honlapja: www.kdvse.gportal.hu ha feltétlenül dumálni akarsz velem: 06/20 319-1045