Emlékirat

Kéken pillantanak rám a havasok

    A Szamos menti Kolozsvár harminc év után ugyanúgy fogadott, mint amikor el?ször látogattam ide.       Ódon házai közt, vénséges macskakövein lépkedve, várának magasából lenézve, gyönyör? ?si templomainak h?vösében, parkjaiban üldögélve vagy nagyjaink szobrai el?tt meg-megállva, felidéz?dtek múltunk emlékei. [… Tovább]

Vers

Álom

gondolatban  számba csókolod a nyarat s a diófa tövében ölel a tekinteted rebbenő falevelek suttogják a jövőt fülemben érzem még  nyelved játékát a félszeg mozdulni akarást árnyékot adva  fölöttünk az ág még most is ugyanúgy fog át  a karod  s vele [… Tovább]

Élménybeszámoló

Egy hét a kék öblök szigetén – 4. rész

Saját fotó (A Melissani-tó)                                                          Kefalónia, a magányos sziget   Ismét buszon ülünk, megyünk a kompkikötőbe. Ezúttal a magyar utazási iroda szervezi a kirándulást. Magdaléna, a telepített idegenvezető kalauzol bennünket. Elképesztő tudása van, mondandóját érdekesen adja elő, sokat tanulunk tőle. [… Tovább]

Vers

Csendben kóborló

szükségletem csendért kiáltszüntelen zakatolnak napjaims ha vége is egyneknyugodni nem hagy a zajmikor talál meg a csendemlesz-e alázattá bennemkiskapu hangja mikor lesz rozsdáséjben csikorgó rózsaszálalkonyom tiszta és csendül?valami feszületfalamon esdekl? leszid újra a tegnaptérdre ereszkedik a holnapszükségletem a csendmegoldást keres [… Tovább]

Vers

Pitypang

  Én nem békülni jöttem hozzád, szíved lakhatatlan mennyország.   Magyarázhatatlan hiány van a szemekben, artériákban.   Ó, hogy ütöttél volna agyon! Szólongatlak, s nem is akarom.   Nem kiáltok! Senki se kiált. Bámuljuk a vitaminhiányt,   körmök beszakadt félholdjait. [… Tovább]

Vers

Ahonnan a szívem ered

Ti, vén hepehupás hegyek, Szívem belőletek ered, Dombok vagytok, ím másoknak, Énbennem a legnagyobbak.   Ma is felhőbe bújt Napom, Szülőföldem, megmutatom, Ott van feletted az Uram, Őrzi földed, őrzi utam.   Megkondul harangom sokszor, Boldogságot hoz, vagy gyászol, Messze [… Tovább]

Vers

várni Téged

  igazul kellene várjalak, igazán levetni minden rongyot – nincs csalás -,  lefejteni a ráncoló gondokat, lemosni a rettenést, a riadást, az idegen tekinteteket, lenémítani a híradót, habosra rázni a párnában az álmokat, és simára fésülni a szavakat, szemembe újragyűjteni [… Tovább]

Vers

Értetlenül

Jobb lenne másik útra lépni, mely máshova visz, nem ugyanoda mindig, hol indák kapaszkodnak belém, hol sár, homok, gaz nő talpam alatt.   Férgek rágták gyökereimet. Én hagytam, hallgattam… azóta kóborlok lenni és nem lenni között, sivatag-föld, sivatag-ég – elég [… Tovább]

Vers

Vakfolt

  Semmit se látok, íriszemen vakfolt. Titkos égitest, éjfekete, vad hold.   Keveset alszom, virrasztok a boron. Az éjszakák haját összekócolom.   Lázas panelcsend. Kopog egy t?sarok. T?sarkú szerelmek visszhangja vagyok.   Hát szerelem ez?! Csupa ondó, s ideg. Ne [… Tovább]

Vers

Holnap is lesz ma

(a kép saját alkotás) Holnap is lesz ma, halaszd hát tegnapi emlékeid jobb id?kre! Amit múltunkhoz ad tudatunk,   képzeletünk játéka, az csak többlet, semmiképp nem nevezném vágycsalásnak, tévesztésnek.   Begy?jtött virágaink vázában éppoly kedvesek, mint a kertben illatozók. Csak [… Tovább]

Vers

Apró csillag

  Vajúdott a Nap, melyen megszületett, Ráncos arcú, apró, halovány csillag lett; Azt remélte, megváltja a végtelen világ, S gyönyörködik benne minden fűzfa ág Szerelmével csalja, csábítja a fény, De a ragyogásban nincs semmi tünemény Sápadt halovány arca apad, sápadt [… Tovább]

Vers

Mondókás

hol jártam addig-addig várban megpihentem egy kicsit lyukas id? – intervallum – mez?ben bukfencet vetve itt teremtem  kisszót nagyszóval megtoldva hogy adakozásom temérdek-e nem érdekb?l kedveskedsz-e de úgy tudsz szeretni beláttam olyankor szívem szívedig áthat lepacsiz tudatom gondolatoddal mondókást suttog [… Tovább]

Vers

– tűnődő –

Fotó: Fotóház – napiegykep   Már augusztus vége jő s még nyarunk eszébe sincs az ősz – földhözragadt napsugarak cirógatnak pár szomjas háztetőt. Ciripelést dajkálnak csillagszolga langyos éjjelek s bár nem mindig fogom fel minden mondatod, én mégis értelek. Ha [… Tovább]

Nincs kép
Humor

Nyavalyák – level 70

képet választhat a tisztelt szerkeszt?, ha szeretne, én elkedvetlenedtem. 🙂   Drága Csillusom! Nagyszer? humorodat szeretem, élvezet olvasni, de ez a “tudósítás” inkább naplójegyzet. Kérlek, ne kedvetlenedj el, hanem töltsd fel oda. Puszillak! Aranka Nehezemre esik mostanában írni ide. Lusta [… Tovább]

Vers

Tavaly télen

  egyszer?bb lett volna mindent bemocskolni, rátaposni  a kifacsart emlékeimre.   Mondhatnám, hogy csak a tükörképed szerettem, de felesleges bármit is továbbgondolni. … Némán ültünk egymás mellett, azt mondtad, csak fáradt vagy, én viszont nem bírtam abbahagyni a sírást.

Vers

ugye…

  felelj nekem! mint egykoron nagyapám tette:   miért, ég a tarló este vörösl?n a kékbe? és hogy és hová t?nik fénye a sötét horizonthoz érve? honnan jön a f?n? és kit visz el a kés? a metszés ugye van, [… Tovább]

Vers

Kapcsolatunkban, tudod

(a m? saját alkotás) Kapcsolatunkban, tudod aztszeretem,hogy – ha van is benned felém –szánalom, nem érezteted. Miért is tennéd uralkodóváaz érzést,ami sokak fel?l érint, s csaklehangol, zavar, elkülönít!? A gond, ha gondot okoznék avilágnak:csupán kommunikációsprobléma. Ezt felismerve, úgy állsz hozzám, [… Tovább]

Vers

Színek és szavak

Színek, szavak, ritmus, Üzenetrejtő kedves ajándék, Napvilág két arca: Égi tűz hevében hűvös árnyék.   Apadó kút hangja Aszályt elűző kegy forrásához, Édes zamat, melyet   Kertedből az ősz asztalodra hoz.   Örömmel közlöm, hogy a napokban megjelent a Horváth [… Tovább]

Emlékirat

Szilánkok

Visszatekintés, emlékek kutatása. Tetemrehívás? Igen! Azt hiszem ez a legjobb szó az emlékezésre. *          Szembesülni önmagunkkal. Az időt hívni segítségül, vagy talán tanúnak? Önigazolásnak?        Ez nem így megy, nem lehet két szóval elintézni! Visszakúszik [… Tovább]

Egyéb

Álombéli különös hangulat

felújítva *     Örömteli, pihentető álmom volt az éjjel. Reggel szinte nem akartam felébredni. Maradtam az ágyban, s finom, gyengéd gyermekkori hangulatok között ringatóztam. Azokkal nem sikerült találkoznom, akik között éltem valaha — bár az is lehet, hogy már [… Tovább]

Elbeszélés

Nyári történetek

–                A mókus   A keskeny sétaút mélyen a fák között halad, távol a kijelölt turistaúttól. Csöndesen járok, a megszokott ütemben, eltűnve a körülöttem őrt álló szálfaegyenes gyertyános, bükkös erdőrészben. A János hegy, Normafa, hétvégén, mint [… Tovább]

Vers

Sóhajok

Most is pont úgy fekszel a párnán, ahogy nemrég, ahol arcunkra az idő nyomta a virágmintát. Ott a vágyak nem csupán üres álmok, gyönyörűen csókra éhesen… Szuszogásodban  pihenni akarva, néma párbeszéddel ölel a mosolyod. Félek! Mikor szeretve simogatlak, mintha törhetővé [… Tovább]

Vers

Arcod és arcod

Először csak az árnyék nélküli fény, fény puha bőr: tükörré simult üzenet valahonnan.   (lélegzet – visszafelé)   Végül feketés gödrök, árkok, szakadékok: hólyagzón, töredezve hámlik a foncsor.   (lélegzet – visszafelé)

Vers

Rezelve

Nyájas nem vagy, az odaadás hallgatagabb. Versért gubbasztok, engesztelni is – engedj, szívedbe apránként költöznék beljebb. Úgy! Szemeidet könnyeimmel aggatom tele, látod, értünk remegnek, szerelmet kiölni nem lehet. Maszklevett arcod fehérre vált, szemed villog. S míg simogatással pótolom, mit üvöltve kérsz, [… Tovább]

Vers

Minden mozdulatban

  fűszálak közt táncolnak az árnyak valaki hangjegyekbe fonta a vágyat a napfény búzaszemekbe fénylik valaki hegedűn keringőt játszik s anyám istennel felesel apám miért ment el… az éjszaka kongó kristályharang szívemben motoszkál a harag szemhéjam alatt pihennek az álmok [… Tovább]