Pillanat 1.
Törékeny esti csend.
Hallgatásod hallgatást teremt.
Hiába szeretsz-szeretlek
szemedben gyűlölet.
Rémületté lett a nyugalom.
Nem volt ez mindig így,
de ránk szakadt a pillanat.
Most félek látni arcodat,
fáj minden mozdulat…
Lelked riadt, reszkető madár
villámló ég alatt.
Szólni, moccanni nem tudok…
Ugye, én nagyon rossz vagyok?!!!—————
Pillanat 2.
Nyugalmasan cammogó évek
mostantól örökké tartó félelem
és fájdalom.
Mellemben kés minden hallgatás
– leendő síromon fagyos kővirág.
Inkább ne nézz rám,
ha csak ilyen dühvel, gyűlölettel.
Gondolod,
hogy szeretni tudsz még egyszer???
Legutóbbi módosítás: 2012.08.16. @ 18:59 :: P. Tóth Irén