P. Tóth Irén : Pillanatok

Pillanat 1.

 

Törékeny esti csend.

Hallgatásod hallgatást teremt.

Hiába szeretsz-szeretlek

 szemedben gyűlölet.

Rémületté lett a nyugalom.

 

Nem volt ez mindig így,

de ránk szakadt a pillanat.

Most félek látni arcodat,

fáj minden mozdulat…

Lelked riadt, reszkető madár

villámló ég alatt.

 

Szólni, moccanni nem tudok…

Ugye, én nagyon rossz vagyok?!!!—————

 

 

Pillanat 2.

 

Nyugalmasan cammogó évek

mostantól örökké tartó félelem

és fájdalom.

Mellemben kés minden hallgatás

– leendő síromon fagyos kővirág.

 

Inkább ne nézz rám,

ha csak ilyen dühvel, gyűlölettel.

 

Gondolod,

hogy szeretni tudsz még egyszer???

Legutóbbi módosítás: 2012.08.16. @ 18:59 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.